Szeptember 24,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Áthangolt hangjegyek

Einstand. Vagy elvenni, vagy beleszólni, vagy megszüntetni. Ez „mind” a Fidesz kormány(zási) repertoárja. Az einstand-lista időben közelebbi végén van: az Akadémia fideszes megszállása, a Balaton körbe-magán-haver-vállalkozás bekebelezése, a sörbiznisz manipulálása, a szolidaritási adó címén elvett önkormányzati pénzek, a színházak megszállása, mert az írott és elektronikus sajtó, valamint a propaganda tévék nem voltak elegendőek. Viszont e sok jóllakás nemzetünk fénylő csillagának megfeküdte a hasát, elvette józanságát.

Most döngetik a színművészeti kapuját, Varga Judit már betette a lábát oda, ahol a jog és igazságkeresés folyna, neki tehát ehhez semmi köze nem lehet. És akkor jön Orbán Balázsnak a Corvinus egyetemre való illetéktelen, vírusszerű behatolása. Ám semmi nem elég – ha még emlékszünk a kis gömböc mesére, ami mindenkit elnyelt. Ameddig ki nem pukkant.

Most jön a könnyűzene felségterülete. Mert a NAT-ba bepasszírozott, sem tudományosan, sem pedagógiailag nem alkalmas, tehát ideológiai tankönyvek után, az irodalmi múzeum lenyelése után, a nyugdíjasok propaganda „lapja” után új terület kell a rábeszélő gépnek: a könnyűzene területe. Ezt kell Demeter Szilárdnak felpezsdítenie, ám úgy, hogy a mindenhez értő polihisztor kedves vezetőnek jó legyen. Új államtitkár születik a parlamenti talpnyalók tengerében, a könnyűzenéért felelős államtitkár. Demeter Szilárd igazán szilárdan megalapozta karrierjét, mikoron egyszer kijelentette: „megveszekedett orbánista vagyok”. Az ilyen flexibilis gerinccel, ám morális értelemben kihívásokkal küzdő csinovnyik akár a lábtörlők párhuzamos elhelyezéséért felelős csillámtitkár is lehetne.

Nos, megint kívülről szólnak bele a könnyűzene világába, most az játszik hangszeren is, karrierben is egy kottából, egy hangnemben, egy hangot fújva, aki Trianon slágert ír. Megrendelik, mit kell a dalnak harsognia, mint Rákosi Mátyás idején, a mozgalmi dalok korában. Orbánék mondják meg, mi volt a magyar őstörténet, ki az igazi magyar, ki az igazi író, költő, és most a celebisten arkangyaloktól zengő glóriát követelnek. 

A slágervilágbaen nagy refrén, ritornello (visszatérő szakasz) van, merészen visszatértünk az ’50-es évekhez. Amikor dal Leninről volt, tapsolni kellett Ceauceşcunak, sőt, éneket zengeni a „Kárpátok géniuszának”. Ám, hogy ki kap pénzt, annak köze nem lesz a színvonalhoz. Ami pedig nem lehet magas a slágerek világában, mert bár nem tömegek hallgatnak Mozartot, Mozart nem rozsdásodik. Mindig aktuális marad. A könnyűzene, szeresd, vagy ne, végül is libidó természetű, örömelvű, érzéki és ütemes visszatéréseivel leszoktatja a fület egy Beethoven szonáta végighallgatásának képességéről. 

Már volt egy Erdős Péter „slágerigazgató” korszakunk (hanglemezgyár anno), énekelték is neki, hogy „Ne hidd azt, hogy tied világ!” Ám a Nagy Visszatérés az „Egyvéleményhez”, a Tilt, Tűr, Támogat korszakához, nyilvánvaló. Einstand a zene világában IS.

Ugye, soraim nem siket fülekre találtak?

Dunkel Norbert

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!