NEHAZUGGY

A turul az év madara

Pável Melinda | 2020. Június 28, Vasárnap | 18:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hivatalosan az erdei fülesbagoly az év madara, legalábbis őt választotta ebben az évben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, és nemcsak úgy a hasára ütve, hanem szavazatok alapján. A keresztes vipera pedig az év hüllője lett, büszke lehet rá, én is nagyon büszke vagyok, nem láttam ugyan se eleven turult, se keresztes viperát, viszont el tudom őket képzelni. A turul legendás magyar madár, főleg a koronás turul, amelyet szoborként is többfelé megjelenítenek. Nem tévesztendő össze a griffmadárral, amely elsősorban mesebeli lény, afféle öszvér, a feje és szárnyai, akár a sasé, ugyanakkor lóteste van, hát szerintem eléggé ronda lehet, de ízlés dolga.

Hogy mégsem az erdei fülesbagolyról lesz szó, az azzal magyarázható, hogy lényegesen kevesebb figyelmet kap, mint a turul, amely időről időre a közbeszéd centrumába kerül, mint ahogy most is így történt. Van ugyanis a XII. kerületben egy turul-szobor, amely eddig második világháborús emlékmű volt, ebből azonban némi vihar kerekedett, végül megszületett a salamoni döntés, a madár marad a helyén, viszont a továbbiakban nem második, hanem első világháborús emlékműként funkcionál majd. Jobb a békesség, gondolom, eltávolítják a rajta lévő, botrányt kiváltó feliratot és helyette valami mást írnak fel rá, ezentúl nem ekkor, hanem akkor tartanak majd előtte ünnepséget, másik alkalmas időpontban mondják el a különböző politikai csoportosulások, amit el akarnak mondani. Magának a nemzeti madárnak nem esik baja, nem száműzik a szoborparkba, nem rejtik el valahol egy dohos pincében.

Ilyenformán bátran nevezhetjük a turult az év madarának, hiszen alig van nap, hogy valamilyen formában szóba ne kerülne, azon az alapon feltétlenül, ahogyan Hitler is a maga idejében az év embere lehetett már csak azért is, mert bőségesen szolgáltatott beszédtémát, és ha így nézzük, meg is érdemelte akkor ezt az elnevezést. Mint ahogy ki vitatná, hogy nálunk Orbán az év embere, vele kelünk, vele fekszünk, többet foglalkozunk vele, mint saját magunkkal, többet tudunk róla, mint némely családtagunkról. Hogy milyen formán kerül szóba, az más kérdés, az ismertség nem érdem vagy tehetség kérdése, pláne nem emberi nagyságé. Az sem kérdés, hogy ahogy Hitler, Horthy, Rákosi vagy Sztálin, Orbán is beküzdötte magát a történelembe, legalábbis a magyar történelembe, egészen biztos, hogy még a következő generáció is emlegetni fogja, leginkább megemlegetni, mert aligha marad utána bármi, ami örök értéket képviselne.

Szinte látom magam előtt az utókort, amint a kései hívek azon munkálkodnak, hogy neki is emeljenek szobrot, most nem időszerű ilyesfajta szobor állítása, hiszen még él, itt van nekünk sajnos a maga valóságában, halála után meg nem hinném, hogy tömeges igény lenne rá, hogy bronzba öntsék délceg alakját. Amúgy pedig csak idealizált formában lenne érdemes ábrázolni, mert nem igazán szoborszerű alkat, esetleg mellszoborként kinézne valahogy. A politikusokat egyébként sem szerencsés köztéri emlékműként elhelyezni, utóbb gyakran derül ki róluk, hogy nem is voltak érdemesek rá, aztán jön a cécó, eltávolítják és azon vitatkoznak, kit állítsanak a helyére. Praktikus megoldás lenne bármikor aktualizálható szobrokat emelni ilyen célra, mondjuk cserélhető fejjel. Ott van például a turul, ő jól bírja a megpróbáltatásokat, ezek a szobrok általában maradnak a helyükön, csak hol így, hol úgy hívják őket.

Mint megtudhatjuk, az év madara nemcsak egy kitüntető cím, azt is jelenti, hogy az adott évben különös figyelmet fordítunk a kérdéses élőlény tanulmányozására és élőhelyeinek védelmére is. A turul élőhelye nem szorul momentán védelemre, szépen épül a sasfészek a hatvanpusztai majorságban, arra ne legyen gondunk. A keresztes vipera már nehezebb kérdés, a kígyófészek különösen rejtett, tudjuk, hogy van, de a kígyótojás más, tisztában vagyunk vele, hogy van, az is nyilvánvaló, hogy mi kel majd ki belőle. Tenni szeretnénk ellene, de félő, hogy késő lesz.

Mire megtaláljuk, már ki is kelt belőle a szörnyeteg.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!