Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Kaleidoszkóp


KARANTÉNNAPLÓ – az operatív törzs útmutatásai alapján

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Hétfő

Mottó: “Késztetése van valakinek arra, hogy kifejezze az örömét, de most ezt csak nagyon diszkréten, távolságtartással tegye.”

Ma ünnepélyes szertartással elszívtam az utolsó cigimet az erkélyen, hiszen a dohányzás semmilyen körülmények között nem javasolt. Megtudtam, hogy nem csak a gyógyulási, hanem a megbetegedési esélyeket is rontja, és ebbe nagyon mélyen belegondoltam (kicsit össze is zavarodtam), de az i-re a pontot végül az tette föl, amikor szembesültem azzal a sokkoló ténnyel, hogy a csillószőrös hengerhámom is megbénulhat. Ekkor döntöttem: nincs több bagózás.

Délután kocsiba pattantam, mert elhangzott, hogy a sofőrnek elöl kell ülnie, és ez az információ annyira váratlanul ért, hogy azonnal ki akartam próbálni, vajon milyen lehet így vezetni. Mivel ez nem az örömteli találkozások ideje, hanyagolni kell ezeket, furikázás közben elhatároztam, hogy meglátogatok mindenkit, akit nem kedvelek.

Kedd

Mottó: “A napsugárzás is kiszárítja a vírust elsősorban. De ezt ma még nem lehet kijelenteni.”

Ma végre szép idő van, így kiraktam a gyereket az erkélyre szellőztetni. Folyamatosan üvölt, amióta reggel kicsavartam a nyunyókát a kezéből fertőtlenítés céljából. Közben a szomszédból hallom a dalokat. A magyar ember dalol, örömében, bánatában és feszült helyzeteiben egyaránt. Nyilvánvaló, hogy a szomszéd mélyen együttérez a nyunyókáért ordító gyerekkel és azért énekel egyre hangosabban, hogy ezt kifejezésre juttassa.

A hangzavar elől a konyhába menekültem, hogy megreformáljam a konyhaművészetet, a reggelihez új receptet használtam: rántotta hipózott tojásból á la tisztifőorvos. A ded persze húzta a száját és inkább csokit akart, de most szabad irigynek lenni és nem kell megosztani másokkal a csokinkat (felfedeztem végre a karantén egyik előnyét).

Szerda

Mottó: “42% férfi, míg 58% a női megoszlás. Ilyen a nemek aránya. Ez különösebb következtetésre nem ad okot.”

Most már tényleg ki sem mozdulok a napi jótanácsok meghallgatása nélkül. Ma kiderült, hogy a lift tulajdonképpen egy zárt tér. Ezen nem akadtam fönn, mert amúgy is napok óta inkább a lépcsőn botorkálok lefelé félvakon, amióta kihipóztam a rúzst és a szemceruzát. Hiába, a szépségért meg kell szenvedni!

Csütörtök (vagy kedd, tökmindegy, a franc tudja követni, hogy milyen nap van)

Mottó: “A kültéri sportolás rizikófaktora csekély.”

“Az otthoni tartózkodás során is nagyon adott legalább heti 3 alkalommal a mozgásnak a lehetősége.” A fennmaradó 4 napban nyilván ez nem adott, ezért próbáltam a tanácsoknak megfelelően egy nem közismert, vagyis ismeretlen helyre menni – annak ellenére, hogy ismeretlen helyet én sem ismerek –, hogy ott a népszerű nordik vókingra mozogjak. A szabadban történő tartózkodás után kullancsot tapasztaltam magamon (a kullancs lelőhelye a természet!), de szerencsére már tudom, hogy nem szabad tekerni, gyötörgetni és huzigatni.

Este a mentális állapotom megtartása érdekében elengedtem a fantáziámat: keresztrejtvényt fejtettem és kézimunkáztam.

Péntek

Mottó: “A homokozóban lehet távolságot tartani, de az sem reális.”

Mivel a lakásban mindenféle kórokozó feldúsulhat, gyakrabban kell takarítani. Mindig a felületekkel, a tiszta részekkel kezdjük, és úgy haladjunk a fürdőszoba, illetve a mellékhelyiségek közé. Ezt mondta ma Országos Cecília a szájával. Mielőtt bevetettem volna magam a mellékhelyiségek közé, a minden háztartásban is rendelkezésre álló tisztítószerek címkéiről tájékozódtam, hiszen ezek információt, különböző instrukciókat tartalmaznak a felhasználó lakosság számára. A tuti biztos módszer bármire 5 mili, vagyis egy körülbelüli két löttyentés hipó, bár ezt megint pont nem a címkéről tudom. Mivel szellemi ülőmunkát végzek, a klaviatúrát is minél gyakrabban áttörlöm hipós vízzel.

Amikor végeztem a takarítással, kereszthuzatot csináltam, hogy jó alaposan átöblítsem levegővel a lakást. Szintén új tudásanyag, hogy a megtelt hulladéktárolókat üríteni kell, de előtte a járványügyi tanácsnak megfelelően megpihentettem néhány órára a szemetet. Amíg a szemét pihent, levittem a gyereket a játszótérre, vittünk magunkkal szárazeledelt tízóraira, meg innivalót is (ahány gyermek, annyi kulacs!). A homokozóban a homokot rendszeresen cseréljük, naponta forgassuk meg, ássuk föl, aztán forgassuk meg a homokozót – szólt a mai eligazítás, nekem meg kezd elegem lenni, hogy ennyi takarítás után most a játszóteret ásom föl és a homokozót forgatom jobbra-balra, még szerencse, hogy a talaj fertőtlenítésére itt nincs szükség.

Szombat

Mottó: “Rengeteg virág kezdte már szórni a pollenjét. Akinek, de csak egy részünknek öröm, akinek szenved és kínlódik, neki egy problémát jelent.”

Végre hétvége, bár valójában hetek óta az van folyamatosan, minden nap. A tegnapi nagytakarítás után előjött az allergiám, és eddig ugyan nem vettem észre, de ma külön felhívták rá a figyelmem, hogy emiatt a hajam is gondot jelenthet, mivel haj egy rendkívül nagy felület, akinek hosszabb, annak még inkább. Végre megvilágosodtam: évek óta abban a tévhitben éltem, hogy a pollenek miatt tüsszögök tavasszal.

Vasárnap

Mottó: “Készüljünk fel arra, hogy nem mindig lesz ilyen szomorkás idő, mint ma van.”

Csupa jó hírrel indult a nap: Az egészségügy mára felkészült, tehát nem lehetünk nyugodtak. A viszonyok nagyon kedvezőek, a feltételek rendelkezésre állnak, a gyógyulók egyre növekednek, jó ideje nem emelkedik az intézmények száma és megfordult a számok sorrendje. Mindezek meghallgatása (az értelmezést megspóroltam, ma pihenőnapot tartok) után eltávolodtam a tévétől és a telefontól, sőt, néha ki is kapcsoltam őket a nap folyamán.

Eredetileg kiruccanást terveztünk mára a Balatonhoz (ez a legnagyobb tavunk), ahol csak kijelölt fürdőhelyen szabad fürödni, de ez nem csak most van így, hanem már régóta. Sajnos a szomorkás idő miatt ez a program szóba sem jöhetett, csak a kinti játék maradt, miután átvizsgáltam a ház környékét és az udvart, és az összes balesetveszély-forrást megszüntettem, mert ezek nagyon sokfélék lehetnek, veszélyes eszközök, aknák, bármi. Az aknaszedéstől megfáradtan lepihentem, már arra sem volt erőm, hogy kimenjek a temetőbe és lefordítsam a vázákat, pedig ezek – csakúgy, mint a gumiabroncsok – alkalmasak a szúnyogok lárváinak, hogy kikeljenek. Sebaj, így legalább jövő hétre is marad valami hasznos tennivaló. Addig is a legfontosabb, hogy továbbra is tartsuk azt a távolságot, amely a’ esetleges koronavírus továbbadásának a lehetőségét megakadályozza és azt biztosítja.

(Lábjegyzet: Végignéztem. Az összeset. A szöveg teljes egészében a kaspólakótól vett idézetekre épül, én csak összefűztem őket.)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.