Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Médiaháború, 2020, Magyarország

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az elmúlt napok bizonytalanságai az Indexet illetően arra a következtetésre juttattak, hogy nem várom meg, amíg ennek az egész kálváriának vége lesz, vagy legalábbis pontosabb információkat tudunk meg a lap sorsát illetően. Muszáj megszólalni, mert egyrészt a szabad újságírásért mindig meg kell, másrészt pedig a NER-esítéssel kapcsolatos diskurzusok a médiáról, ahogy megannyi más párbeszéd a közbeszédben, megint félrementek valahol.

Horváth Csaba László és Pető Péter, a 24.hu két újságírója írta meg vasárnap délután, hogy a várható átalakítási tervek következtében külsős cégekbe szerveznék ki az Index szerkesztőségét, aminek megvalósítása a lap kvázi szétverésével lenne egyenlő. Az ott dolgozók a függetlenség szintjét mutató oldalukon már a „veszélyben” kategóriába sorolták saját helyzetüket, ezen pedig az sem változtatott, hogy Bodolai László, az Indexet is tulajdonló Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, a riadalom alaptalan és nincs ok a pánikra.

Akik a kommentszekciókban most arról írnak, hogy végre bekövetkezett ez a fordulat, vagy arról, hogy akkor hova kell menniük, ha helyesírási hibákat akarnak látni, még nem is értik, hogy minden hibájával együtt micsoda pótolhatatlan veszteség lenne a hírportál tönkretétele. Természetesen szót kell ejteni a kritikákról. A lap sosem volt tökéletes. Legutóbb a járvány csúcsán érződött, hogy gátlástalanul visszaélnek a közvéleményt erőteljesen tematizálni képes hatalmukkal, és az objektív megközelítés helyett kattintásvadászatba csúsznak át. Az Index sokszor a gőgösség egy új fokozatát mutatta meg a nyilvánosságban, egy olyan bicskanyitogató stílust használva, ami inkább egymásnak ugrasztotta a különböző táborokat, mint segítette volna a közös pontok megtalálását.

De mindennek van egy másik oldala. Az Index hiánypótló minden tekintetben, a szakmai munka, az elhivatottság és a függetlenség fontos bástyái, iránymutató annak az új generációnak, amelyik a Ripost-Origo-888 szentháromság működési mechanizmusát látja megszokottnak. Lehet máshogy is.

Elképzelhető, hogy önmagában a portál nem lenne pótolhatatlan olyan médiakörülmények között, amelyek az Egyesült Királyságban vagy máshol adottak, Magyarországon azonban igenis kuriózumnak számít, hogy szigorú szakmai szempontok alapján, befolyásolástól mentesen tudtak minőségi munkát folytatni.

Személyes példám is fűződik a laphoz: nekem és rengeteg más embernek is lehetőséget adtak, hogy hallassuk a hangunkat a felületen megjelenő blogok között és szélesebb közönséghez jussunk el, ehhez pedig nem kellett egyetlen párt vagy irányvonal propagálójának sem lenni, elég volt jó írásokat publikálni. Jó és kritikus írásokat. A bedarálásukkal az a kicsi civil világ is hatalmas károkat szenvedne.

Az Azonnalinál résztulajdonos és az Indexnél tanácsadóként dolgozó Gerényi Gábor személye heves kritikákat szült, hiszen a mérleg egyik serpenyőjében Ungár Péter tulajdonostársaként tűnik fel, a másikon pedig egy gyanús figuraként, akinek megjelenésével egyből veszélybe került az Index függetlensége.

Emiatt döntött úgy Ésik Sándor, az Azonnali állandó publicistája, hogy több írást nem jelentet meg ott. Bár az én cikkeimet is leközölték már, de ha a francba kergettek volna el, akkor is kötelességemnek érezném, hogy felhívjam a figyelmet ennek a hozzáállásnak az elméleti helyességére és a gyakorlati zsákutcájára, ugyanis egyáltalán nem érdemel szemrehányást az újság.

Be kell látni, hogy abban az országban, ahol a függetlenség utolsó kis csíráját is próbálja eltaposni a hatalom, működésképtelen stratégia arról beszélni újságíróknak, publicistáknak és a médiához közeli embereknek, hogy a gyanús ügyeikkel hírbe hozható tulajdonosok miatt nem írnak az adott lapba. Üzenném számukra, hogy nincs más lehetőség!

A G-nap utáni Hír TV dolgozói egy szánalmas, bosszúvágyó oligarchától kapták a fizetésüket, ez tény. Ettől függetlenül senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a számunkra alig ismert, valós közszolgálatiság alapjait tették le, és folytatták is volna, ha 2018 nem alakul úgy, ahogy. Miért szólnánk meg Puzsért, amiért a Sznobjektívvel az elmúlt évek legszínvonalasabb közéleti műsorát gyártotta le történetesen úgy, hogy a megérdemelt fizetését a bűnöző Simicskától kapta?

Nincs kétségem afelől, hogy ez sosem lehet egy ideális helyzet, de mégis, a jelenlegi közeg ismeretében úgy gondolom, semmilyen morális probléma nem merül fel, ha a tulajdonos személye megkérdőjelezhető, de a szerkesztőségekben függetlenül és felülről nem irányított munka folyik. Ha ez nem történik meg, egyértelmű, hogy fel kell állni, de 2020 Magyarországán lehetetlen ilyen szigorú szempontok alapján dolgozni, vagy nem dolgozni. Ésik Sándornak persze joga van hozzá, hogy meghozza ezt a döntést, mindössze arról van szó, hogy semmiféle korrumpálódás nem történik, ha valaki marad egy ilyen szituációban, pláne kritikára nem jogosult.

Természetesen könnyebb lenne mindenki élete, ha a folyamatos médiaháborúk helyett a rendszerváltás óta eltelt években a nyugaton tapasztalható helyzet elsajátításán dolgoztunk volna. Ott sem tökéletes minden, de Ésik Sándor és sok más ember is jobb helyzetben lenne, ha a szélesebb és szabadabb teríték közül mindenki a saját morális értékítéletének megfelelően tudna választani. Magyarországon azonban, amíg a munka szabad, amíg a vezércikk nem fentről érkezik, maradni kell.

Fazekas Adrián

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.