A minap akkora nagy szerencsém volt, hogy végignézhettem az erdélyi magyar lótenyésztést segítő programról szóló beszámolót. Kiderült belőle, hogy bár arrafelé a lovak felhasználása rendkívül elterjedt, az ottani lófajták szedett-vedettek, és mert a magyar kormány szívén viseli a magyar lótenyésztés sikerét, az erdélyi gazdák segítségére sietett. Az agrárminiszter négy mént adott át ottani hasznosításra, részben gyönyörködni lehet majd bennük, másrészt- és nem utolsó sorban – tenyészállatként is működnek majd. Az itteni szakemberek természetesen figyelemmel követik majd a programot, annak eredményeit, és majd döntenek arról, idővel hazaszállítják-e majd a méneket, vagy csereállatot biztosítanak helyettük.
Az ember az ilyen híreknél folyton azt keresgéli, mibe kerülhetett ez nekünk, de pénzről a beszámolóban nem esik szó, persze az is lehet, hogy szívességből adták a lovakat, bár ez nem túl valószínű. A nemzeti ménesek, ahol ezek a lovak nevelkedtek, bizonyára megkérték az árát, ami nem lehet alacsony, tekintettel arra, hogy nemes állatok, ráadásul tenyésztésre szánják őket, de a számokra aligha fog fény derülni. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy ez is része az Erdélyi Gazdaságfejlesztési Programnak, amelyről néhány hónapja adott tájékoztatást a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára. Nagy az érdeklődés a program iránt, olyannyira, hogy a múlt évi pályázatok többnyire sikeresek voltak, a sikertelenül pályázók túlnyomórészt fellebbeztek, így a támogatási keret 1 milliárdról 1,5 milliárdra emelése válik szükségessé, amelyre szerencsére van lehetőség.
Nagyon örülök, hogy most aztán fejlődni fog az erdélyi lótenyésztés, nem vagyok ugyan lószakértő, azt meg pláne nem tudom megítélni, miért olyan nagy baj az, ha mindenféle lovak vannak arrafelé, de ezek szerint fontos, hogy Kárpát-medence szerte nemesedjen az állomány. A ló a magyarok kultikus állata, olyasféle, mint a turul, különös figyelmet érdemel. Azt azért nem értem világosan, miért jó a magyar kormánynak, ha egy szomszédos országban senkit sem rekeszt ki a pályázataiból, így – amint a Pro Economica Alapítvány, amely ezt lebonyolítja – beszámolt róla, román nemzetiségű vállalkozók is pályázhatnak, a pályázatot azonban magyar nyelven kell benyújtani, de román nevű pályázók is vannak, akik fejlesztési támogatáshoz juthatnak a magyar kormánynak köszönhetően. Gondolom, a román kormány pedig helyesli, ha egy szomszéd kormány az ő gazdaságát segíti, nyilván teheti a másik ország, ha ilyen bőkezű.
Ennek mégiscsak gátat kellene szabni most már, főleg, hogy a koronavírus-járvány akkora nagy lyukat ütött a költségvetésünkön, hogy félő, a Lánchíd felújítására sem telik majd. Vannak persze olyan vállalások, amelyeket tűzön-vízen teljesíteni kell, a MotoGP-pálya is halaszthatatlan, a várfelújítási munkák sem várhatnak, a többiről nem is beszélve, de majd összekalapozza a lakosság a hídra valót például. Fontosabb, hogy a határon túl élők rendszeresen megtapasztalhassák, mennyire gavallérok vagyunk. Lám, a szerbiai választáson is fényes siker született, a VMSZ történelmi eredményt ért el, most már kilenc képviselőjük jutott be a szerb parlamentbe, ezzel az ottani harmadik legerősebb parlamenti párt lehetnek. Arról nem is szólva, hogy Vucic kétharmados győzelmet aratott, ami nekünk jó, mert ő is a barátunk. Igaz, hogy kétes szerepet játszott a délszláv háborúban, de az már régen volt, amúgy se sikerült rábizonyítani a vádakat. Most megerősödve semmi akadálya, hogy sikeresen bevezesse országát az unióba, mi ebben természetesen támogatjuk, ha pedig megrágalmaznák, hogy már előre sikeresen bontogatja a demokráciát, majd a nevében is kikérjük magunknak. Persze lehetséges, hogy az EU megpróbálja majd megakadályozni Szerbia belépését, vagy legalább késleltetni azt, de az nyilván csak a liberálisok összeesküvésével lesz magyarázható.
Hát így élünk mi itt a Kárpát-medencében. Naponta zuhognak ránk a hírek nagy összegekről, egy-két milliárdra már föl se kapjuk a fejünket, az ingerküszöb már csak ilyen, roppant rugalmas. Különben sem foglalkoztatnak bennünket a kormány kiadásai, hiszen mi a pénzünknél vagyunk. Főleg, hogy azt is elmondták nekünk, hogy mindenkinek van tízmilliós megtakarítása, hát miért is törődnénk azzal, ami nem a mi dolgunk? Nekünk az a feladatunk, hogy a bevételi oldalról gondoskodjunk, a többit bízzuk a kormányra.
Ők jobban értenek hozzá.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.