NEHAZUGGY

Kiből válik jó szavazó?

Pável Melinda | 2020. Június 22, Hétfő | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kiindulhatnánk abból a marxi alapigazságból, mely szerint a lét határozza meg a tudatot, eszerint értékelhetnénk úgy a helyzetet, hogyha egy rendszerben jól érzi magát az ember, ha az előnyös a számára, akkor érthetően annak a rendszernek elkötelezett hívévé válik. A hatalom mostani letéteményesei legalábbis előszeretettel futtatják ki erre a végkövetkeztetést, ez a magyarázat arra, hogy mind többen éljenzik a jelenlegi társadalmi berendezkedést, a támogatás ma már olyan mértékű, hogy ellenzékinek lenni minimum arra utal, hogy idegen hatalmak és gonosz szándékok motiválják az elégedetlenkedőket, esetleg szellemileg nem bírnak felzárkózni a haladás mellé, és hát ez sem kizárt, tekintettel arra, hogy szerencsétlenek nincsenek bővében a nemzet felemelésének képességének.

Ez nyilván igaz is azok esetében, akik a párthűségre alapozták karrierjüket, gyümölcsözik és rendesen, naponta tapasztalhatják, hogy nem üres ígéret volt az, hogy senkit nem hagynak az út szélén, az arra érdemesek sínre kerültek, még alsóbb szinten is nemcsak a megélhetésük biztosított, hanem az is, hogy bármihez nyúlnak, az mind arannyá válik. Nem azért, mintha külön fizetést kapnának a hűségükért, hanem mert a családhoz tartozni megéri, előnyt élveznek a különféle pályázatoknál, jut nekik időnként állami támogatás is, amelyet vagy nagyon előnyös hitel, vagy egyenesen vissza nem térítendő juttatás formájában kapnak, így akiben van vállalkozó szellem, hamar szert tehet akkora vagyonra, amiből még az unokái is könnyedén élhetnek majd. Persze az országban élők nagy többsége nem részesül semmiféle ellenszolgáltatásban, ennek ellenére nagyon sokan szavaznak egy-egy választáskor a Fideszre. Az igazi kérdés tehát az, hogy ők miért támogatják a jelenlegi hatalmat.

Sokszor jut eszembe az az egyszeri család, akik egy faluban éltek egy szoba-konyhás vályog viskóban átláthatatlanul sokan, még leülni sem volt hová náluk, elképzelni se tudtam, hol és hogyan alszanak például, ehhez képest roppant elégedettek voltak a sorsukkal. A fiataloknak volt munkájuk, fizetésük, divatos ruhákban jártak, parabola antennát szereltek a kalyibára, és mert megszerezték mindazokat a kellékeket, amelyek szerintük a jó élet jellemzői, nem is vágytak ennél többre. Dehogy törődtek ők a politikával, a lényeget szinte tapintani tudták, volt lehetőségük és ők éltek is vele, nem gyötrődtek mindenféle okoskodásokkal, melyek szerint esetleg másféleképpen is lehetne létezni. Van munkájuk, van jövedelmük, fel tudnak szépen öltözni, elmehetnek szórakozni, az meg részletkérdés, hogy a közkútra kell járni vízért, nekik így is nagyon jó, ennél többre nem is vágynak, legfeljebb egy okostelefonra, de előbb vagy utóbb meglesz az is.

A tényleges változást meg kell előznie a tudati változásnak, és ez, úgy tűnik, jól halad. A hívek lelkesen mutogatnak, hogy ha van baj, az a gaz liberálisok miatt van, nem mintha tisztában lennének vele, kiféle is a liberális és miben áll a gonoszsága, a lényeg az, hogy ellenség. Eleven liberálist még sose láttak, ha nagyon firtatja valaki a kérdést, az a válasz, hogy hát Soros a fő liberális, őt se látták még soha, de sebaj, a sátánt se látták, mégsincs kétségük afelől, hogy létezik. Ahogyan a demokrácia mibenléte se foglalkoztatja a többséget, hiszen kit érdekel, hogy van vagy nincs, különben is nyilván van, az ellenzék meg azért háborog unos untalan, mert igazából csak a hatalmat szeretnék megkaparintani, pedig igazából nem is tudnának mihez kezdeni vele.

A jó szavazót is ki kell nevelni, példákat felmutatni, milyen katasztrofális következményei lesznek, ha nem jól döntenek, itt van például a főváros, könnyen lehet, hogy össze is fog dőlni a következő években a megtévedt választók miatt, akik ellenzéki kezekbe juttatták Budapestet. Nincs ez másként Hódmezővásárhelyen vagy Miskolcon sem, bezzeg meg lehet nézni, milyen gyönyörűen fejlődik például Debrecen. Akinek van szeme, az észreveszi, vagy ha nem veszi észre, majd megtapasztalja, mekkora igazság az, hogy a széllel szemben nem lehet, és a következő alkalommal nem lesznek kétségei, hová érdemes tenni a x-et.

Örömhír, hogy országszerte 130 óvoda épül vagy újulhat meg a katolikus óvodaépítési programban. A XII. kerületi óvoda bokrétaünnepségén hangzott ez el, ahol a falakat megáldó segédpüspök elmondta, hogy ez azért nagyon fontos, mert a gyermek abban az értékrendben éli a mindennapjait, amit otthon a családban is kap, ugyanezt kapja meg az óvodában, iskolában, és akkor ez egy egységes növekedéshez segíti hozzá ezt a gyermeket. Az persze nagyszerű, hogy egyre több lesz az óvoda, csak azt nem érti az ember, miért szükséges külön kiemelni, miért a katolikus intézményekre igaz ez kizárólag? Mi következik ebből? Az önkormányzati óvodákban talán borzasztó nevelés folyik? A gyermek csak a kereszt árnyékában fog növekedni, fejlődni? Egyáltalán miben különbözik a keresztény óvoda a nem kereszténytől?

No, hát a tudati változás a jelek szerint jól halad, lassanként megvalósulhat a teljes nemzeti egység. Mire észrevennénk, ott találjuk magunkat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!