NEHAZUGGY

Valós állításért nem szokás bocsánatot kérni

Lázár Gergő | 2020. Június 20, Szombat | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor még május elején fakadt ki az általa csak álhírterjesztőknek nevezett hazai és európai politikusokra, valamint újságírókra, akik világszerte kérdőjelezték meg az orbáni teljhatalom megszerzésének létjogosultságát. Sokan ugyanis nem értették, hogy miért van szükség a kétharmados hatalom mellett még arra is, hogy rendeleti úton igazgassa az országot a magyar kormány. Enélkül is kérhetett volna Orbán bármit a parlamentttől, azt gond nélkül végrehajtották volna, hiszen az ellenzéknek lényegében semmi ereje nincs, nem többek ők a demokrácia látszatának fenntartásához szükséges díszleteknél. Erre Hadházy Ákos már régen rájött, nem véletlen, hogy nem pazarolja idejét különféle felszólalásokra, azoknak ugyanis az égvilágon semmi jelentőségük nincs, hiszen Kövér László házmester akkor kapcsolja le a mikrofonját, amikor csak akarja, majd szépen lekommunistázza és jól kiröhögi. A magyar parlament működése körülbelül ennyiben merül ki, az teljesen kiüresedett és funkcióját veszítette, ezért a létezésének sincs semmilyen jelentősége.

Visszatérve Orbánra: még május negyedikén Európába szerteküldött levelében sok egyéb mellett a következőket írta:

Köszönöm valódi szövetségeseinknek, hogy a rájuk nehezedő nyomás ellenére hűségesek maradtak az igazsághoz, és kiálltak mellettünk. Azoktól pedig, akik tájékozatlanságból vagy rosszindulatból az álhírterjesztőkhöz csatlakoztak, elvárom, hogy bocsánatot kérjenek a magyar emberektől, és levonják a megfelelő következtetéseket.

Nem túl meglepő módon az a helyzet állt elő, hogy senki nem kért bocsánatot a drága vezetőtől, ezért rászólhattak a magyar diplomatákra és Kovács Zoltán túlmozgásos kommunikátorra, hogy utasítsák már rendre azokat az országokat, amelyek nem értettek egyet Orbán eme nagyszerű húzásával, miszerint a vírusra hivatkozva felhatalmazta magát arra, hogy azt tegyen, amit csak akar. Pontosabban nem is az országokat magukat, hanem azokat a sajtóorgánumokat találták meg, amelyek veszélyt láttak Orbán teljhatalmi szándékaiban. A Reporters Without Borders szerint – ez nem csak egy vélemény – több külföldi diplomata is leveleket juttatott el olyan szerkesztőségekhez, amelyek véleményük szerint bocsánattal tartoznak nem csak a magyar kormánynak, de a magyar népnek is.

Már a felvetés is nevetséges, ilyet ugyanis egyetlen ország kormánya vagy diplomatái sem kérhetnek, hiszen ez nem így működik. Amennyiben a leírtak tévesek voltak, úgy indíthatnak sajtópert, amelyről aztán majd a bíróság dönt. A magyar kormánynak nemigen van jogalapja arra, hogy bárkit is bocsánatkérésre utasítson, pláne nem olyasmiért, ami igaz volt. Nem mondom, hogy nem volt olyan nyugati médiaorgánum, amely lyukra futott és valóban hülyeséget beszélt, de ez messze nem igaz a teljes nyugati sajtóra, sőt. Azért, mert a CNN riportere azt állította – helytelenül –, hogy a Parlament lényegében megszűnt működni a járvány idejére, az nem jelenti azt, hogy mindenki más is hibázott. Noha Christiane Amanpour nem járt messze a valóságtól, a parlament már évekkel ezelőtt megszűnt létezni, amikor Orbánék megszerezték a kétharmadon. Persze be lehet menni az ajtón, és akár még fel is lehet szólalni ott – ha az ember épp parlamenti képviselő –, ám ahogy írtam: annak sok haszna nincs.

A külföldi sajtó nem fog bocsánatot kérni azért, mert kimondta, leírta azt, amit Magyarországon talán kevesebben mernek, vagy mertek. Európa más országaiban még létezik sajtószabadság, és nem egy kormányhoz közel álló kör uralta le a média jelentős részét. Nem állítom, hogy minden újság független lenne, viszont attól még, mert egy újság szerkesztősége jobb vagy baloldali beállítottságú, esetleg liberális, nem jelenti azt, hogy valótlanságokat fog írni. Minden oldalon megvannak a valódi gondolkodók, akik képesek a pártszíneken túl is látni, és nem ajnároznak valamit csak azért, mert az az ő oldalukról érkezett ötlet.

A gaz Nyugatot nem lehet ilyen levelekkel befenyíteni, ugyanis sokan tisztában vannak a jogaikkal. Sőt, azt is pontosan tudják, hogy nem fogják őket egyedül hagyni, ha netán a magyar kormány a bíróságon is megtámadná őket. Ami Magyarországon nem jellemző – az egyes szerkesztőségek kiállása egymásért –, az külföldön igen. Ezért ha akár egyetlen újságot is nyíltan megtámadna Orbán, annak vélhetően csúnya visszhangja lenne, és nem vagyok biztos abban, hogy Orbán győztesen jönne ki a csatából. Eddig sem sikerült egyetlen valódi ellenféllel megvívott csatát sem megnyernie, nem is véletlen, hogy csak elképzelt ellenfelek ellen viaskodik évek óta.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!