Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


A megafonon túl is van élet. De milyen élet…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ritkán készülnek olyan interjúk, amelyek sajótörténeti jelentőséggel bírnak. Szó szerint felbecsülhetetetlen sajtótörténeti jelentőséggel. Az Azonnali mindenesetre nagyot húzott e tekintetben Budapest bukott főpolgármesterével. Aki persze már akkor is kimagasló médiaszereplésekre volt képes, amikor még nyeregben volt, ám a szóban forgó beszélgetés szerintem az egész életművén túlmutat.

Azzal a szürreális műfajjal, amivé Tarlós István tette a portál által készített nagyinterjút (valóban nagy, irgalmatlanul terjedelmes, de ajánlott olvasmány), én még soha nem találkoztam. Ez nyilván semmit nem jelent, de az ritkán fordul elő, hogy egy interjú legalább 10 százalékát (saccoltam) az tegye ki, hogy az interjúalany leugatja és kioktatja a kérdezőket, búcsúzkodik tőlük és háborog azon, hogy milyen kérdéseket tesznek fel neki. Készítettem egy összeállítást Orbán tanácsadójának válaszaiból, amely szomorúan alátámasztja azt, hogy semmi túlzás nincs abban, amit egyébként saját magáról vallott az illető Budapest főpolgármesteri pozíciójának elvesztésével kapcsolatban: „Fejben rendben vagyok, de lélekben nem hiszem, hogy valaha is igazán fel fogom dolgozni a történteket”.

Válogatás Tarlós István reakcióiból, amelyek a hozzájuk tartozó kérdések nélkül is ütősek:

– Nem ez a kérdés!

– Maguk ezt a kérdést tették fel, mert meg akarják kerülni a lényeget.

– Hagyjuk ezt az ostobaságot!

– Micsoda konok kísérlet, ne haragudjanak, erre nem érdemes végtelen számú magyarázatot adni!

– Huszonöt évig voltam Budapesten polgármester, egy évtizedig pedig főpolgármester. Ne akarják nekem bemutatni a divatos kommunikációt, mert kevesen vannak, akik ezt nálam jobban ismerik.

– Nézzék, ha ebben a stílusban beszélgetünk, akkor köszönjünk el, jó?

– Azért ezt ne zárjuk le! Mi az, hogy nem kell Karácsony ellen kampányolnom?

– Most maguk idejönnek, feltesznek egy kérdést, én válaszolok rá, aztán meg, mivel nem tetszik a válasz, azt mondják nekem, hogy miért kampányolok Karácsony ellen! Így nem érdemes beszélgetni. Ez olyan mértékű prekoncepció és elfogultság, hogy nem tudom, érdemes-e beszélnünk.

– Köszönjünk el egymástól, jó? Ennek így nincs értelme.

– Viszontlátásra! Nincs értelme magukkal beszélgetni!

– […] nem titkolok semmit, de az az érzésem, hogy tőlem is azért kérdeznek most ilyeneket, mert nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy az új városvezetés nyolc hónapja nem kezd semmit a Lánchíddal.

– Mi ez, kihallgatás? Én nem vagyok a maguk beosztottja.

– Össze-vissza beszélnek, ne haragudjanak!

– Maguk kérdeznek, amit akarnak, én pedig válaszolok, amit gondolok.

– Kedves hölgyeim, hadd kérjek maguktól valamit: ne idétlenkedjenek velem! Huszonöt évig voltam Budapesten polgármester. Azt hittem, valami értelmes interjút szeretnének.

– Csak azért üljek fel a vonatra, hogy valahova elmenjek vonattal?

– Kicsit sajnálom, hogy belementem ebbe az interjúba. Nem gondoltam, hogy ennyire komolytalanok lesznek. Többen óvtak tőle.

– […] sületlenségeket kérdezni tőlem, hogy hányszor ültem fel a vonatra, ez szemtelenség. Vagy idejönnek, és komolyan beszélgetnek velem, vagy…

– Mi közük hozzá? (…) Valószínűleg meg fogom nézni az új vonatokat. De most erről akarnak írni? Hogy utazom-e majd vonaton? Ha kell, ha nem?

– Felejtsék el ezt az interjút úgy, ahogy van! (…) nem járulok hozzá.

– Idejönnek, és ilyen agresszív, prekoncepciókon alapuló kérdéseket tesznek fel nekem.

– Ne haragudjanak, maguk úgy viselkednek itt, mint az óvodában.

– Maguk szerint pártatlan kérdéseket tesznek föl?

– Elmondtam már sokszor ellenzéki újságíróknak: ne akarják jobban tudni, hogy mire gondolok, mint én! Ezt a feleségemtől elviselem, de tőle is nehezen.

– Nem szeretem, ha a szavamba vágnak, én sem vágok a magukéba.

Ez az enervált vagdalkozás (bezzeg Karácsony nem csinált semmit 8 hónap alatt) az elejétől a végéig arról szól, hogy Tarlós Istvánnak (és a Fidesz) még egy világjárványnyi idő sem volt elég ahhoz, hogy kiheverje a tavaly októberi választási vereséget. És arról is – minden szavából ez süt -, hogy naponta győzködnie kell magát: végül is semmi baj nincs azzal, hogy hagyta magát belerángatni egy olyan megalázó, primitív kampányba, amely semmi másra nem volt jó, mint a még meglévő tekintélyének lerombolására.

Ez az interjú azért fontos kórdokumentum, mert egyrészt a bosszúra szomjas Orbán-kormány ellenzéki önkormányzatok kivéreztetésére irányuló, alig titkolt járványügyi-gazdasági hadviselésének szimbolikus terepe a főváros (különös tekintettel a Lánchíd, már Szálasinál tartanak), másrészt azért is, mert Orbán Viktor vigaszágon tanácsadóvá kinevezett bukott embere (akinek a pénz soha nem számított, de a hatalomhoz mindig ragaszkodott) ugyanebből a zsigeri sértődöttségből alázza tovább saját magát. Egyszerűen komolyan venni sem lehet. Egyenesen katasztrófa, hogy Tarlós, aki úton-útfélen azt hangoztatja, hogy ő 25 évig polgármester volt, ebből 10 évig főpolgámester, őt ne oktassák holmi idióta újságírók, simán ráfér az arcára, hogy a milyen ügyekben ad tanácsot Orbánnak? kérdésre ezt válaszolja: Ez az én dolgom és a miniszterelnöké.”

Ez esetben mi kérünk elnézést, hogy a szavába vágunk, és egyáltalán felmerült bennünk, hogy amennyiben valaki közpénzből, államtitkári fizetésért közügyeket érintő kérdésekben, hivatalos pozícióban tanácsokat ad a miniszterelnöknek, az a nyilvánosságra tartozik. Azt senki nem várta el Tarlós Istvántól, hogy valaha is megtagadja a főnökét, de még úgy is keserves lett volna ezt az interjút olvasni, ha Tarlósnak tíz év alatt sikerült volna helyrehoznia a Lánchidat (aminek a túlárazott tenderét tavaly szeptember végén dobta vissza ő maga, mert akkor sem volt rá elég pénz, és azóta még egy járvány is tovább súlyosbította a fővárosi önkormányzat helyzetét); ha nem rozsdás, klíma nélküli orosz metrószerelvényeket újíttatott volna fel az új, korszerű szerelvények áránál drágábban; ha nem emlékeznénk a 2014-re megígért elektronikus jegy- és bérletrendszer körüli csúszásokra és hazudozásokra, a háromszor átadott Várkert bazárra, a fakockákra és azokra a válogatott sértegetésekre, amelyeket tíz év alatt megengedett magának mindenkivel szemben ez a disztingvált úriember. Amely megnyilvánulásaihoz képest ma már a megafonos produkciója is üdítően szórakoztatónak tűnik.

Csakhogy ez a tíz év megtörtént, érdemei elismerése mellett Tarlós István pedig behódolt Orbán Viktornak, mert azt remélte, hogy ez a hódolat átsegíti egy újabb választási győzelmen. Nem így történt, ezért Tarlós István már ráér interjúkat adni, és felháborodni azon, hogy mi minden nem valósult meg az elmúlt nyolc hónapban (amiből legalább négy a járvány elleni maradjotthonnal telt), mi késik, és miért szégyellje magát Karácsony.

Tarlós helyében én ezt nem erőltetném, viszont elgondolkodnék azon, hogy az, amit ebben az interjúban művelt, az talán magyarázat lehet a tavaly októberi csúnya megszégyenülésre. Amiről nem Karácsony Gergely tehet, hanem ez a kincstári arrogancia és hisztérikus sértődöttség, amire már senki nem kíváncsi. Ellentétben azzal, hogy ha valaki közpénzből közügyeket érintő tanácsokat ad, akkor ne férjen rá az arcára megkérdezni, hogy mi köze hozzá bárkinek. Például.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.