Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A sztyeppei műveltségű magyaroknak találták ki

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Narancsriasztás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Drága jó Kelemen bácsi! Ne tessék jönni! Azt mondta a Tamás bácsi, hogy itten mostan narancsriasztást adott ki a Józan Ész. A tata pontosított. Nem az Esze Tamás idegenbe szakadt pereputtyának kései ivadéka ez a Józan, úgyhogy én csak ne kombináljak. Írjam kendnek, amit hallok, aztán az MSZP vagy elhatárolódik, vagy megmagyarázza, vagy az sem kizárt, hogy harmadnapon halottaikból föltámadtak azok, akiket kiraktak a kórházakból, mikor meghallották, hogy gazdaságélénkítési célból újfent zsozsó osztás van kilátásban a párttagoknak. Már ha tagként, kereszténymagyarnak nyilvánítja a pandémia-görbét szittyanemzeti valóságként hajlítgató Legfőbb Hadúr. Mert itt a savazós bácsik lúgozzák az agyakat (biztos teccik érteni, mire mondta ezt a tata, úgyhogy én nem is firtatom tovább, hogy ki és mire használja az eszét, meg a sósavat).

A Tamás bácsi azt is mondta, hogy a PÁRT nevű családi gazdasági vállalkozás kastélyban és szállodában fizeti a tagoknak a tagdíjat, meg a „Ballag a katona….” letette a mundért és a pártállam vallási követe lett, a gidáit pedig beadta apácának. És ne felejtsem azt se megírni, hogy a Feró bácsi vagy néni, aki az előző diktatúrában Bikiniben volt, aztán meg a Beatrice arca muszlimos babos kendőben meg lehet, hogy kettős identitású, de nem tud róla, és most megszívja, mert tiltja a törvény, pedig jól állt neki a kendő. Ráadásul még azért is lehet sajnálni, mert FékNyúz. Az előző diktatúráról azt énekli, hogy abban a melósnak „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás volt”. Még az a szerencséje, hogy a nagy szótagszám miatt kimaradt a szövegből, hogy a túlórát nem két év múlva fizették, hanem havonta. Mert azt már a minimálbérrel 6 órára bejelentett 12–24–es műszakot lehúzó szállodai takarítónők se hinnék el, pedig azok már pártalkalmazottként, OKJ-s tanfolyamon két miatyánk között tanulták az apácáktól a tisztátalanság felszámolását.

Tessék hát örülni megint, hogy ott van kend a jómódban és sajnálni minket módfelett, amiért itt ragadtunk. És ezt tessék szó szerint érteni. De ne a ragasztós székre tessék gondolni, hanem az anyudédi szomszédjának a laptopjára. Mert arra voltunk ráragadva. Mert nekünk kártyás a villanyóránk. De nem nyert se anyu, se apu, ezért nem volt áram. A nagyiék nyugdíjait nekifutás nélkül megettük. Internet már két hónapja nincs, csak lecke van. Anyukáméknak szerintem nehezebb feladatokat osztottak, mint nekünk, mert ők még sokszor alvás helyett éjszaka is számolnak a konyhaasztalnál. Én a sajátos nevelési igényemmel elboldogulok, nem zavarnak a tanárok a személyes jelenlétükkel. Hanem valamelyik nap a nagyi a bátyám trianoni esszéjét faragva már valakinek az anyja jóistenét is hívta egy hosszú idegen szó hiánya miatt. Mert sehol se volt a leckében, pedig szerinte az a lényeg számunkra. Mármint a bátyámnak, meg nekem, mint a jövő nemzedékének. Ahogy a néhai református püspök veje, a Bibó Pista bácsi megírta. Méghozzá százas szorzóval. Mivel a nagyi nem szokott így kiborulni, pláne nem az agytornától megnéztem a neten: irredentizmus

Biztos nem tetszik ismerni, mert ezt a szót a sztyeppei műveltségű magyaroknak találták ki, mikor már a bennszülött magyarokból kiszorították a kend által még birtokolt latinos műveltséget és a keresztény felebaráti szeretetet. Nagy híre volt ennek akkor, mert a kormányzó úr őfőméltósága másfél millió magyar keresztény odaküldésével segítette a tengerentúli fehéreket a néger-, meg indiánmentesítésben. Ez ilyen kiküldetéses korszak volt, mert utána hóba-fagyba vitték a keresztet a Gulágra, ahogy írtam valamikor kendnek. Meg tán azt is, hogy sokan ott is maradtak a keresztek alatt.

Na, most erről nekem azért kell kend felé híradással lennem, mert ha a kis Ausztriára is átterjed ez a Bibó Pista bácsi által szakszerűen diagnosztizált irredentizmus nevű kórság (amit egyes szakértők szerint a róla elnevezett kollégiumban terjengő lábszaggal szippantottak magukba a kontaktszemélyek és most kastély adományokon keresztül terjesztik), akkor a kend hazajövetelének megint kampó! Mert az osztrákok se engednek a ’48-ból.

Bütyökfalva, 2020. június 13.     

Mirtill 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.