NEHAZUGGY

Egy nemzet tragédiája ez a mérhetetlen költekezés

Lázár Gergő | 2020. Június 13, Szombat | 17:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Felcsútnak ugyan külföldről is csodájára járnak, azonban nem ez az egyetlen elképesztő fejlesztésekkel tarkított, viszonylag kis település az országban. Kisvárda neve is igen sokszor bekerül a híradásokba, mégpedig azért, mert ott olyan fejlesztéseket hajtanak végre, amiket egy nagyváros is megirigyelne. Persze semmi szükség sincs egyikre sem, azonban több milliárd forintot lehet elkölteni ezen haszontalan építmények létrehozására. Kisvárda lakossága ugyan csak 16 ezer, mégis rendelkezik már egy 3000 fő befogadására képes „stadionnal”, egy fedett focicsarnokkal, és nem kell már sokat várni a termálvizes lórehabilitációs központra, a látvány szegénynegyedre, a csúszdaparkra, az öko-filmparkra és a teniszakadémiára sem. De mindez nem volt elég! Szükségesnek érezte ugyanis a város vezetése, hogy egy 3 milliárd forintos multifunkciós sportcsarnokot is létrehozzanak.

Ilyenkor kérdezné az ember ugye, hogy mégis miből? A járvány-veszély még véget sem ért, a gazdasági válság azonban már az ajtón kopogtat, mégis akad 3 milliárd forint a költségvetésben arra, hogy egy újabb, egészen biztosan kihasználatlan létesítmény épüljön a kisvárosban. Mert ugye azt nem gondoljuk, hogy ez a sportcsarnok nem az adófizetők pénzéből épülne fel. És lehet, hogy már 2017-ben rábólintott a kormány, amikor még nyoma sem volt a koronavírusnak és az azt követő gazdasági válságnak, azonban a legtöbb ország képes volt alkalmazkodni a helyzethez úgy, hogy leállították a nem feltétlenül szükséges beruházásokat. De nem itthon. Itt fővárosi kerületektől vesznek el milliárdokat azért, hogy azzal kisegítsék a – szerintük – bajba került kisebb településeket, miközben olyan építkezésekre szórnak el milliárdokat, amire az égvilágon semmi szükség sincsen.

Hogy lehet úgy megmagyarázni több milliárd forint elvonást Budapesttől, hogy közben jól láthatóan akad pénz arra, hogy a haverok vágyait valóra váltsák? Ez a történet sokkal felháborítóbb annál, mintsem hogy letudjuk egy, már megszokott beletörődő bólintással. Ez ugyanis mindannyiunk pénze. Ameddig nincs Budapesten vagy Vásárhelyen vagy Vácon pénz arra, hogy fontos szociális fejlesztéseket hozzanak létre az önkormányzatok, addig hogy nézhetjük tétlenül azt, hogy ezeket a pénzeket – nyilván nem ténylegesen, de úgy érzem, érthető az elgondolás – teljesen fölösleges beruházásokra szórja el a kormány? Értem én, hogy Seszták Miklósnak borzasztóan fontos a saját településének felvirágoztatása, csak az nem így működik. Vagyis nem így kellene, hogy működjön, egy állítólagos demokráciában.

A közpénz nem egy olyan virtuális bankkártya, amit a Fidesz úgy és akkor használ, amikor csak akar és akkor tilt le, amikor azt jónak érzi. A közpénz nem Orbán Viktor személyes tulajdona, mégis úgy tűnik, azzá tette ezt Felcsút szülötte az elmúlt években. Hogyan fordulhat az elő, hogy nem léphet fel ezzel szemben senki sem? A szemünk előtt lopják el a mi befizetett adónkat a kormány tagjai, miközben azzal döngetik a mellüket, hogy mindezt értünk teszik. Mi előnye származik abból egy szombathelyi, budapesti vagy szentendrei lakosnak, ha Kisvárdán sportcsarnok épül? Mert nem mondom, még ha ezt a pénzt mondjuk egy felzárkóztató programra költötték volna, esetleg iskola létrehozására vagy óvoda fejlesztésre, akkor legalább van valami haszna a történetnek, de így?

Hogy lehet a sport mindennél, de abszolút mindennél fontosabb ebben az országban? Nem elég, hogy embertelen pénzeket költ rá a kormány, de mellé még haszontalan is. Mert még ha ezzel sikerülne is az élsportot fejleszteni – ez jól láthatóan nem történt meg – akkor sem élvezhet ez prioritást a legfontosabb ügyekkel szemben. Ameddig az oktatás és az egészségügy helyzete olyan, amilyen ebben az országban, addig egy forint közpénzt sem lenne szabad sportfejlesztésekre költeni. Költsenek a milliárdosok a lopott pénzeikből ha akarnak, esetleg a különböző magáncégek és szponzorok, ha ebben akkora üzletet látnak, de ne a mi pénzünket költsék. Ameddig vannak települések, ahol éheznek az emberek – mert vannak ilyenek, bármit is állít a kormány – addig ne a csillogó stadionokkal legyenek elfoglalva, hanem azzal, hogy egy élhetőbb országgá tegyék Magyarországot.

Tudom, álomvilágban élek, de mégis csak jó lenne az, ha az emberek végre felnyitnák a szemüket, hiszen a szemük láttára lopják el gyermekeik és unokáik jövőjét. Mert ameddig továbbra is meghalni járunk kórházba és a gyermekeink sem szednek fel túl sok tudást az iskolás éveik alatt, addig tízezres stadionok és fűtött gyepes edzőpályák jönnek létre minden bokorban. Elmeháborodott ez az egész rendszer, annak minden tagjával együtt. Olyan bűn részeseivé váltak, amelyet már soha nem fognak tudni jóvá tenni. Az elmúlt 10 évben megállt a valódi fejlődés az országban, noha előtte sem közeledtünk túlzottan a Nyugat felé. Egy nemzet tragédiája az, hogy ilyen Kisvárda méretű települések milliárdokból építhetnek senkinek sem kellő létesítményeket.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!