Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ide süllyedt a nemzetépítés?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van egy csomó olyan, sokunk számunkra irracionálisnak tűnő kormányzati döntés (ami jellemzően nem csak irracionális, de végtelenül erkölcstelen és az emberség minimumával is összeegyeztethetetlen), amit ugyan nem értünk, nem helyeslünk, de azt értjük, hogy a kormány miért pont azt az irányvonalat követi, amelyet éppen követ.

Azt például értjük, még ha feldolgozni nem is egyszerű, hogy miért költenek 51 milliárdot egy világjárvány idején sporttal kapcsolatos kiadásokra ott, ahol a kultúrára mindössze 5 milliárd, a munkahelyek megőrzésével kapcsolatos programokra pedig alig 26 milliárd jut.

Azt is elég jól értjük, hogy miért Mészáros Lőrinc újítja fel a leginkább kínai érdekeket szolgáló, a magyar adófizetők számára veszteséges, soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonalat, és miért ő kap szállodafelújításra is majdnem 18 milliárdot.

Azt is értjük, hogy miközben Rogán Antal propagandáját egy Puskás stadion árával (150 000 000 000 forint) dobták meg januárban, a március óta még mindig tartó rendkívüli járványhelyzetben hónapok óta belengetett, egészségügyi dolgozókat megillető bruttó 500 ezer forintos elismerés kedvezményezettjeinek körét miért szűkítették még a minap is, és az érintettek miért csak július elsejével juthatnak hozzá a pénzükhöz.

Az is világos, hogy ahol egy kígyótestű földikutya átmérőjű migránsalagút komoly agymosási, népszerűségnövelési, kormányzati kommunikációs fegyver és máig széleskörű pánikkeltésre alkalmas eszköz lehet, ott Debrecen helyett akár Alsóborzasztófalvára is költöztethetnék a Természettudományi Múzeumot, ott akár fejszével is szétverhetnék a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ott akár Szibériába is száműzhetnék a cigányokat, melegeket, transzszexuális embereket és hajléktalanokat, mert egy minimálisnál is erőtlenebb társadalmi morajlás mellett ugyanúgy elsikkadna és a feledés homályába merülne valamennyi, mint a 3000 milliárdos magánnyugdíj-megtakarítás.

Ezeket és a további felsorolhatatlan tételeket és összefüggéseket nagyjából értjük. Egyfelől azért, mert pontosan ismerjük a kormány prioritásait a sport-független kultúra tengelyen, másfelől azért, mert a korrupció iránti kétharmados tolerancia európai fellegvárában illiberális hatalmi szükségszerűség, hogy a haza ugyan az első, de csak rögtön, miután a holdudvar jóllakott. Mert a kétharmadot ez vagy egyáltalán nem zavarja, vagy nincs is abban a helyzetben, hogy szembesüljön vele, majd szembesülés után lefordítsa magának, hogy mi ezzel a baj.

Ezért aztán azt is teljesen világosan látjuk több mint egy évtizede, hogy ha propaganda van, minden van alapon miért fontosabb az uralkodó párt számára például az egyházak politikai pórázra kötése, mint az oktatás konszolidálása, hogy miért fontosabb a kommunikáció, mint az egészségügyi rendszer reformja, hogy a stadionok és a Dzsudzsák Balázsok miért írják felül a független kulturális alkotóműhelyek és az Alföldi Róbertek értékteremtő munkáját, vagy a tanárokét, ápolókét, tűzoltókét, hogy miért fontosabb, hogy valaki milyen ideológiai szekértáborhoz tartozik (a haja is milyen), mint az, hogy miként érvel egy-egy fontosnak vélt ügy mellett, vagy hogy miért kell korlátlan határidejű hatalom oda, ahol a hatalom már minden irányból korlátlan, végtelen és gyakorlatilag ellenőrizhetetlen is.

A megvilágosodottság eme, világot megváltani egyáltalán nem alkalmas állapotában van viszont egy olyan tényállás, amit egyáltalán nem értek. Nem valamiféle eltartott kisujjú álnaivitásból kifolyólag, hanem mert ez a mindig kiszámíthatóan cselekvő állampárt hatalmi érdekei szempontjából megmagyarázhatatlan. Ugyanis jóval túlmutat azon, hogy ahol a civilizált, építő, a közjót szolgáló politikai viták helyét a nagyon drága, mindent beterítő közpénzpropaganda-monológok vették át, ahol nincs ellenfél, de mindenki ellenség, ott időben, nyers erővel és kérlelhetetlenül kell rálépni mindazoknak a nyakára, akik esetleg a sokévi társadalmi közöny és letargia fölé magasodnának, és megmutathatnák, hogy másképp is lehet ezt csinálni, mint a Fidesz.

Azt is tökéletesen értettem, hogy miért támadták minden irányból Karácsony Gergelyt a járvány ideje alatt, és a Pesti úti idősotthon ügyének napirenden tartásával miért igyekeztek az országos járványkezelés kormányzati felelősségét is kvázi az ő nyakába varrni. Az is világos, hogy a hajléktalanok elhelyezésének ügyében (amelyről pontosan tudják, hogy megosztja a társadalmat), miért a legaljasabb embertelenség elve alapján támadják a főpolgármestert.  Karácsony lejáratása, hiteltelenítése és mindenre alkalmatlannak nyilvánítása, a tavaly októberi Tarlós-fiaskóért való bosszúállás motivációi teljesen egyértelműek.

Ami viszont nehezen érthető, hogy miért kell ennyire nyilvánvalóan keresztbe tenni az ország gazdasági motorjának számító főváros milliós lakosságának. Hogy miért kell ennyire durván kiszervezni a (nem létező) megszorításokat az önkormányzatoknak és különös tekintettel Budapestnek, hogy miért az a kérdés, hogy golyó vagy kötél, hogy miért kell egy fél Lánchíd-felújításnyi pénzt már idén elvonni Budapesttől úgy, hogy a Lánchíd (nemzeti szimbólum, Orbán ezeréves népének egyik kulturális-építészeti csodája) konszolidációjára sem hajlandó a kormányt pénzt adni. Tényleg van épeszű ember, aki beveszi, hogy ahol a milliárdos Mészárosnak csak szállodafelújításra jut majdnem 18 milliárd, ott azért nem jut a Lánchídra, mert ilyen nehéz időkben szolidaritásra és a nadrágszíj összehúzására van szükség? Tényleg ide süllyedt a nemzetépítés kormánya, hogy milliárdokat szór szét a holdudvar etetésére, de csak azért nem hajlandó a Lánchíd költségeibe beszállni, mert Karácsonyon másképp nem tudnak bosszút állni? Ennyire hülyék, hogy tényleg azt hiszik, ezzel Karácsonnyal tolnak ki?

Ha Budapest megroppan, akkor az ország gazdasági motorja roppan meg, amivel mindenki rosszul jár. Budapest érdekei egybeesnek az ország érdekeivel

– ezt mondta két napja az ATV műsorában a főpolgármester, bár akkor még nem tudott a 12 milliárdos hátbaszúrásról sem. Nekem úgy tűnik, hogy ennek semmi értelme nincs. Már csak azért sincs, mert egyrészt Karácsony eddig is transzparensen kommunikált, másrészt meg a fővárosban él a legkritikusabb kormányellenes bázis. Olyanok, akik nem csak propagandát olvasnak, olyanok is, akik se Tarlósra, se Karácsonyra nem szavaztak, és nem is érdekli őket, hogy ki a főpolgármester, kizárólag a város élhetősége, a szolgáltatások minősége érdekli. A kormány tényleg komolyan gondolja, hogy több éven keresztül ezzel a taktikával nyerhet valamit?

Nem a Fidesz miatt aggódom egyáltalán, viszont az remélem, hogy nem csak a budapestiek gondolkodnak el azon, hogy ahol a rezsim csókosai szobánként 77 millió forint KÖZPÉNZBŐL újítanak fel egy luxusszállodát, de a rengeteg elvonás mellett még a Lánchíd felújításában sem lehet számítani a kormányra, ott ők mire számíthatnak, és mennyire vannak átverve.

Utóirat, a rend kedvéért: Rohad a Lánchíd – Egyre több helyen lyukad át a Lánchíd vasburkolata. A híd erősen korrodálódik, de a szerkezet még jól bírja. A felújítás terveit nemrég kezdték el készíteni, maga a rekonstrukció 2015 ben kezdődhet meg. Előnyben lesznek a gyalogosok és a kerékpárosok. (…) A tervek 2015-re készülnek el, a rekonstrukció pedig még 2-3 évig eltart. (2013. december) Karácsony Gergely 2019. október 13-án nyerte el a főpolgármesteri széket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.