NEHAZUGGY

A hajléktalan a kormány szemében csak bűnöző

Lázár Gergő | 2020. Június 11, Csütörtök | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A nagyon nemzeti és még annál is keresztényibb magyar kormány úgy döntött, hogy nem engedélyezi azt, hogy a főváros hajléktalanok számára kialakított – átmeneti időre szóló, karanténnal egybekötött – szállást hozzon létre a városházán. Az ötlet önmagában lehet, hogy megosztó, ám Karácsony Gergely próbálkozott más helyszíneken is, csak nem járt sikerrel. Az pedig, hogy a szándék egyébként meglenne – a kormány részéről kétséges, hogy bármikor is meglett volna –, még nem elég arra, hogy a hajléktalanok helyzetét megkönnyítsék az egyik legnehezebb időszakban. Az, hogy az első hullámban már nem lesz szükség ilyen karanténra, elég egyértelmű, hiszen a járvány egyre inkább visszaszorul. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ősszel ne térhetne vissza a kontinensre, ahova Kína után elsőként megérkezett.

Karácsony Gergely nem tesz mást, mint előre gondolkodik, arra az esetre, ha beütne a baj ősszel. Igen ám, csak szembe mert szállni a kormánnyal, amely már eddig is megmutatta, hogy magasról tesz a hajléktalanokra sőt, ha lehetne, egyszerűen eltüntetné őket. Nem véletlen, hogy a hajléktalanokat vegzáló törvénnyel álltak elő, mint ahogy az sem, hogy a legtöbb helyről kitiltották őket. Abban vélhetően minden fővárosi és nem fővárosi egyetért, hogy hajléktalan probléma van Budapesten. Azonban ennek megoldása nem lehet az, hogy egyszerűen eltüntetjük őket az emberek szeme elől, hiszen attól még nem oldódik meg az alapvető probléma, ami miatt ezek az emberek erre a sorsra jutottak. Bár a kilakoltatási moratóriumok meghosszabbításával, valamint a szociális lakások számának növelésével egyes kerületek polgármesterei megpróbálnak valódi tetteket is felmutatni, ezt a kormány járványhelyzetre hivatkozó, több milliárdos elvonásai vélhetően meg fogják akadályozni.

Tarlós idején is bűnnek számított hajléktalannak lenni, amit maga a főpolgármester is nem egy alkalommal hangsúlyozott. Karácsonnyal azonban megváltozott a helyzet, ő nem bűnösökként tekint az utcára kerültekre, hanem mint segítségre szoruló embercsoportra. És igen, itt lehet vitatkozni. Hogy vannak olyanok, akiken már nem lehet segíteni, hiszen okkal – drogok vagy alkohol – kerültek oda, ahova, csakhogy ezzel az általánosítással olyanok elől is elvesszük a lehetőséget, aki mondjuk a devizahitelek miatt került az utcára, esetleg betegség, vagy házastárs halála miatt. Könnyen ítélünk el másokat egészen addig, ameddig oda nem jutunk egyszer mi is. A mai világban ehhez már nem is kell olyan rendkívüli dolognak történnie, mint azt sokan gondolják.

Az érintett ingatlan műemlék,
műemléki jelentőségű területen és a turisták által is nagy számban látogatott világörökségi védőövezetben fekszik,
és kiemelten védett régészeti lelőhelyeknek is része,
ráadásul a Belváros-Lipótváros kerületi építési szabályzata szerint a Városháza vegyes városközponti terület építési övezetben található, ahol szállás funkció nem helyezhető el.

Többek között ezen okok miatt nem engedélyezi a fővárosi kormányhivatal az átmeneti karantén létrehozását. Még ha igazuk is van egy-két részletben, nem lenne szabad megfeledkezni az emberségről. Máshol ugyanis érdekes módon került hely a hajléktalanoknak is olyan épületekben, amelyek funkciója egyértelműen nem a hajléktalanok elszállásolása volt. Akkor mégis, hogyan sikerült ezt megoldani? Úgy, hogy az emberség volt az első, nem a gazdasági, pláne nem a politikai érdek. Még itt, Granadában is, ahol a szélsőjobbal együtt kormányoz a konzervatív párt, sikerült megoldani, hogy a hajléktalanok a helyi sportcsarnokban húzhassák meg magukat. Ehhez képest Magyarországnak egy elviekben keresztény kormánya van, mégis minden elmondható róluk, csak az nem, hogy bármiféle együttérzéssel viseltetnének az elesettek irányába.

Különböző országok különböző módszerekkel próbáltak segíteni a legelesettebb polgáraikon. Iskolákat, sportlétesítményeket, vásárcsarnokokat, templomokat alakítottak át úgy, hogy azok biztonsággal fogadhassák a hajléktalanokat. Denverben még azt is megpróbálták megoldani, hogy az otthontalanok állatait elhelyezzék egy időre. Ehhez képest Budapesten nem sikerült ilyen egyezségre jutni, pedig igény az lett volna rá. A járvány első hulláma lement, azonban a második hamarosan következhet, amire jó lenne, ha készen állna nem csak a főváros, de az egész ország is. A mostani a tökéletes alkalom arra, hogy minden olyan döntést meghozzanak, amit nem sikerült a járvány miatti kapkodásban. Lehet, hogy a tervek magvalósítására aztán nem lesz majd szükség, de jobb felkészülni a legrosszabbra, mintsem felkészületlenül várni a katasztrófát.

Ha a kormánynak nem tetszik a városháza ötlete, akkor tegyen javaslatot olyan helyekre, ahol minden gond nélkül el lehet szállásolni a hajléktalanokat. Van elég sportcsarnok és templom az országban ahhoz, hogy ez ne jelentsen problémát. Ha a kormány nem pusztán politikai vitát kíván generálni Karácsony döntéséből, akkor mutassa meg, hogy legalább van némi hajlandóság a legelesettebbek elszállásolására. Tartok azonban tőle, hogy kivételesen talán nem is a városházával van problémájuk, hanem az egész ötlettel. Azzal, hogy bárkin is segítsenek úgy, hogy azért nem kapnak cserébe semmit. A NER ugyanis nem így működik, itt emberségről szó sem lehet.

Karácsony ehhez mindössze a következőket fűzte:

Micsoda semmirekellő szívtelenség ez. Még a járvány sem hív elő belőlük semmiféle együttérzést, szolidaritást, belátást? Semmit? Nem áll le a Fidesz a legkiszolgáltatottabb, leggyámoltalanabb emberek elleni hajszával.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!