December 2,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Egy kisvödör koviubi

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 260,877 forint, még hiányzik 2,739,123 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1000 éves történelmünk utóbbi 100 évének legutóbbi 10 éve után most már győzelemre állunk. Végre-valahára, mert már nagyon ránk férne kevéske béke 100 év magányban vívott kemény háborúzás után itt, rögtön a nyugalom szigetén. Merthogy most itt vagyunk, pontosan a nyugalmáról elhíresült sziget kellős közepén. Hogy miként tudtunk magányban háborúzni, és főleg ki lehet az a láthatatlan, soha nem létezett ellenség, vagy hogy mi a búbánat retkes farkát jelent a béke és a biztonság szigetén élni szörnyű háborúban, arról nekem most halvány lila fingom sincs, de ezt ő mondta a saját szájával, a frissen felavatott turulszobor tövében, tehát még csak meg se merem kérdőjelezni a tények logikai értelmezését. Ő mondta, minden kipcsakok őfényessége, akkor így van és punktum. És ne tessék folyton kekeckedni és hasogatni a szőrt! Na.

Meg arról se tessék vitázni, hogy ha tavaly és tavalyelőtt is 1000 év volt, és már vagy 20-30 éve is annyi volt, akkor most vagy lemerült az elem a számlálóban, vagy én hiányoztam azon a matekórán, amikor az összeadást tanították. Hanem, akire nemzetünk méltán büszke lehet, mindenek és mindenki előtt és felett, az a mi végtelenül bátor és hős vezérünk, aki eddig még egyetlen csatában sem járt, viszont az összes csatát megnyerte. Mindig és mindenki ellen. Csakhogy mindeddig nem tudtunk erről, mert soha nem szerette nagydobra verni a sikereit, végtelenül határtalan szerénységéből adódóan. Bástya elvtárs mondaná erre, hogy: “…szerénység elvtársak, szerénység. Ha valamit nagyon szeretek magamban, az a szerénység“.

Azt ugye mégsem lehet, hogy bilit kiborítva, billentyűzetet rongyosra püfölve diktatúrát kiáltunk, mert könnyen lehet, hogy felházkutatják az embert, laptopját, telefonját elkobozzák és ha nem viselkedik jól, még a nyakára is térdelhetnek, aztán megnézheti magát. Tehát csak óvatosan. Folytatva tehát a korábbi gondolatmenetet, megtudhattuk a történelmi szónoklatból, hogy ugyan erőteljesen nyerésre állunk, de a végső győzelmet ő, mármint a vezér már nem fogja megérni. Már szinte kezdtem volna megnyugodni, legalábbis próbálkoztam, de akkor következett, hogy: “mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni Hűű, bevallom itt elkezdtem erőteljesen izzadni, mert ezen fennkölt szavak lecsóba illő zagyvasága valami olyan kicsengést adott az eszmefuttatásának, mintha egy zavaros küldetéstudattól frusztrált kiscsoportos készülne mindenkit bepanaszolni az óvónéninek. Jelenkori – és nem ezer meg ki tudja hány év – történelme és fejlődő orvostudománya megtanított bennünket arra, hogy bármilyen nyavalya gyötör, a tünetekből rögtön vágjuk a diagnózist.

Ha valakinek elment az ízlése, az nem ízlésficam, hanem Covid. Ha valakinek elment a szaglása, az nem szaglásnélküli, hanem Covid. De kérem tisztelettel: ha valakinek elment az a maradék csöppnyi esze, arra mit lehet mondani? Megtisztelő válaszukat előre is köszönöm. Most akkor halál komolyan: a világ “egyik legfejlettebb egészségügyi rendszerében” nincs egy közepes képességű pszichológus, akinek ezt az embert meg lehetne mutatni? Mert azt tudjuk, hogy rögtön az obeliszkavatás előtti napon Lukasenka barátjától ajándékba kapott egy vörös színű focimezt, ami esetleg megzavarhatta őbüszkeségét. De akkor egész Minszkben nem volt egy féldeci narancs színű festék valahol, egy raktár mélyén, elfekvőben? Vagy nem lehetett volna az ország első számú focistájának egy 1-est pingálni a mezre, muszáj volt azt a megalázó 2-est? Én ugyan nem értek a focihoz, nem is érdekelt soha, de bármit jelentenek a sorszámok, ez akkor is olyan snassz.

Meg aztán, ha már értékes ajándék egy vérprofi focisnak, én azért csak megkockáztattam volna egy pár stoplis cipőt is. Vagy legalább egy felet.Hát nem? Szerintem még belefért volna a fehérorosz költségvetésbe és picivel közelebb kerültünk volna az egyensúlyhoz, ha megnézzük, hogy mit kaptak tőlünk, magyar adófizetőktől ajándékba azért, hogy gördülékenyen tudjanak templomot renoválni. Tudom, hogy nem szép dolog felhánytorgatni, az viszont már borzasztóan csúnya dolog, ha egy értékes ajándékot kapok, viszont ajándékként meg kiszúrom a kedves vendég szemét egy ócska bazári pólóval, amit kilószámra megvehetsz bármelyik turkálóban. Akkor inkább vitt Orbán neki egy kisvödör koviubit saját levében, a legjobb évjáratból, odaadta volna azzal a hülyegyerek vigyorával, amivel itthon a parlamenti folyosón is végigvitte, biztosan annak is megörült volna Alekszandr, és nekünk is megmaradt volna 165 millió Ft. Lenne mire költeni.

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!