NEHAZUGGY

Az állam és Mészáros versengése

Lázár Gergő | 2020. Június 4, Csütörtök | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mészáros Lőrinc legújabban (így volt ez persze korábban is, csak nem ismerték el) a Magyar Posta, tehát az állam után a legjelentősebb munkaadó az egész országban. Teszi ezt úgy, hogy nagy létszámú, jelentős cégből mindössze kettővel rendelkezik – az MKB Bank és a Hunguest Hotels Zrt. –, vagyis több száz, ha nem ezer olyan kisebb cége van, amelyek behálózzák az országot. Nem véletlenül tette magát ennyire láthatatlanná Mészáros, hiszen így sokkal nehezebb felgöngyölíteni a szálakat, és azt sem egyszerű megítélni, hogy mekkora vagyonnal is rendelkezik a valóságban. Az, hogy milliárdokon ül, régóta nem kérdés, még ha a pénz legfeljebb csak névlegesen az övé. Az viszont nagyon is kérdés, hogy pontosan mennyi az annyi.

Mészáros egyszerű falusi gázszerelőből lett az ország messze leggazdagabb embere és jelen állás szerint a második legjelentősebb munkaadója. A felcsúti zseni ezt mindössze néhány év leforgása alatt érte el úgy, hogy a kormány lényegében megszüntette a versenyt és személyre szabott tendereken díjazta Mészárost. Ha nincs verseny és felelősségrevonás sem egy esetleges hibát követően, akkor nincs miért izgulni. Olyan árat mond be egy-egy beruházásra, amilyet csak akar, hiszen a központban már pontosan tudják, hogy mi az az árhatár, ameddig még elmehetnek. Elmehetnének persze tovább is – hiszen jól láthatóan az EU tehetetlen a támogatások szétlopásával szemben –, de mégis szabnak egy határt maguknak, akkor mégsem annyira feltűnő.

Ez persze még mindig azt jelenti, hogy évente milliárdok százai tűnnek el úgy a közösből, hogy azokat jó eséllyel már nem fogja viszontlátni egyetlen magyar adófizető sem. De nézzük a pozitív oldalát is a dolgoknak, vagyis azt az oldalát, amelyet a Fidesz-hívők szeretnek meglehetősen sűrűn hangoztatni. Mészáros – Tiborczra vagy Garancsira és a többiekre is érvényes – pusztán hazaszeretetből lop. Értünk, a nemzetért kebelez be mindent, amit csak tud, hogy aztán munkahelyeket teremsten. A magyar gazdaságot segítik ki azzal, hogy egyébként magyar kis- és középvállalkozásokat tesznek teljesen tönkre, ezzel emberek megélhetését elvéve. Manapság az ember vagy bedolgozik Orbán strómanjának – esetleg egyéb NER-színű „vállalkozóknak” -, vagy összeszerelőüzemben, esetleg Mészáros több száz cégének egyikénél húzza az igát. És van még egy lehetőség: összepakolja az életét és elköltözik egy olyan országba, amelyet még nem rabolt szét a hatalmi „elit”.

Ki gondolta volna azt 2010-ben, hogy egy korábban ismeretlen senki lesz 10 év múlva az ország leggazdagabb embere és a második legjelentősebb munkaadója? Ki gondolta volna, hogy Orbán mindenki szeme láttára lesz képes úgy felhizlalni Mészárost, hogy ahhoz senkinek egy szava sem lesz? És ki gondolta volna azt, hogy a veje is az ország egyik leggazdagabb emberévé válik és az sincs kizárva, hogy egyszer Mészárostól átveszi a stafétabotot? Tiborcz mégis valódi családtag, és Simicska után nem biztos, hogy Orbán meg fog bízni bárkiben is annyira, hogy teljes vagyonát rábízza. Az tény persze, hogy Simicska és Mészáros nem igazán említhető egy lapon, hiszen előbbi rendelkezett nem elhanyagolható intelligenciával, miközben az utóbbinak leggyakrabban még az összetett mondatokkal is gondjai akadnak.

Orbán azonban egészen biztosan nem engedné azt még egyszer, hogy valaki olyan kerüljön állami milliárdok környékére, akinek van elég esze ahhoz, hogy esetleg kijátssza őt. Hűséges, buta szolgákra van szüksége, akik örülnek a lehetőségnek és meg sem fordul a fejükben, hogy több hatalmat követeljenek maguknak. Mészáros is Tiborcz is tökéletes arra, hogy nevüket adják olyan üzelmekhez, amikhez Orbán nem kívánja a nevét adni. Igen ám, csak a kisgömböc olyan nagyra dagadt időközben, hogy már szinte mindenkinek feltűnt az a mérhetetlen lopás, ami az Orbán-rendszert immár egy évtizede jellemzi. Nem mondom, hogy egyszer talán túl sok lesz, hiszen hittük ezt már sokan és mégsem történt az égvilágon semmi, de azért jobban tenné a NER, ha legalább kicsit visszafogná magát, hiszen olyan nagyságrendű pénzekkel kezdtek el játszani, ami korábban egyetlen pártot, vagy országvezetést sem jellemezte az elmúlt 100 évben.

Egyre több haragosa van a rendszernek, ami egyszer még rosszul is elsülhet. Arról nem is beszélve, hogy már messze nem csak az ország határain belül vannak ilyen ellenségek, hanem szinte a világ minden pontján. Az Európai Unió még tűri a támogatások eltulajdonítását, de kérdés, hogy lesz-e egyszer egy olyan pont, ami túlcsordítja azt a bizonyos poharat. Be lehet bújni Mészáros és Tiborcz mögé, de pontosan tudja mindenki azt, hogy ki a pénz valódi birtokosa, és ezzel az összes esetleges törvénytelenség felelőse.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!