Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Fogyatékkal élni

Bármilyen hiány mindenféleképpen hátrányt jelent az életben, minél inkább különbözünk a bennünket körülvevőktől, annál kevésbé számíthatunk a megértésükre. Ők a saját elvárásaiknak megfelelően rendezik be a világot, nem gondolnak – miért is tennék – azokra, akik kevésbé szerencsések, akik számára akadályt jelent az, ami az épek számára az élet természetes velejárója. H. G. Wells novellája, A vakok országa egy gondolatkísérlet, egy fordított helyzetben játszódik. Olyan környezetbe csöppen egy ép ember, ahol mindenki vak. A helyzet akár előnyös is lehetne számára, mégsem az, a látását, mivel az számukra ismeretlen és szükségtelen képesség, betegségnek tartják, amit feltétlenül orvosolni kell, és az orvoslás esetében nem más, mint megfosztani őt ettől. 

Valahogy így érezzük magunkat mostanában. El akarják hitetni velünk, hogy magunkra maradtunk, hogy mi vagyunk a normálistól eltérőek, a mások. Állandóan fanyalgunk, nekünk semmi sem felel meg úgy, ahogy van, rémhírekkel táplálkozunk, és mi magunk is különféle valótlan elméleteket eszelünk ki, amelyek vagy puszta látomások, vagy mélységes gonoszságunk szüleményei. Mi vagyunk a lidércnyomás a nagyszerű valóságban, mi vagyunk a kígyó a Paradicsomban. Kételyt próbálunk ébreszteni, hogy talán az a tejföl mégsem fenékig az, eretnek gondolatokat hirdetünk, badarságokat tanulásról, tudásról, arról, hogy az ember élete attól válik egyre gazdagabbá, ha minél több ismeretet szerez a világról, és azt terjesztjük, hogy a fiatalok egyre silányabb képzést kapnak, és ennek következtében viharos sebességgel csökkennek az esélyeik a boldogulásra. 

Mi ez, ha nem alaptalan vádaskodás? – mondja a hatalom. Oktatásunk nemhogy nem silány, de egyre jobb, fiaink és lányaink mondhatni, túlképzettek, lényegében négy-hat osztály bőven elegendő lenne, hogy annyi tudást szerezzenek, amennyi az élethez szükséges. Tanuljanak meg írni, olvasni, számolni, ismerjék meg a magyar múltat, a nemzeti irodalmat, igazodjanak el a Kárpát-medencében, szeressék a sportot, különösen a labdajátékokat, emellett kapjanak szilárd erkölcsi alapokat. Fölösleges a drága időt arra fecsérelni, hogy semmire sem használható információkkal terheljük az ifjúságot, álljanak szépen minél előbb munkába, jobbnál jobb kihívások várják őket, amelyekhez gyorsan elsajátíthatják a kellő tudnivalókat, mikor mire van igény. Az emberi erőforrás legfőbb jellemzője a rugalmasság, ha bárhol képes teljesíteni, ahol éppen hiány mutatkozik, emellett fontos a haza iránti hűség, amely leginkább abban nyilvánul meg, hogy mindenki tisztában legyen vele, hol a helye. Ne vágyjon többre, mint amennyi adatik neki, a saját érdeke is ez, mert így lesz elégedett, így lesz boldog. Sokoldalúan képzett szakemberek is kellenek, az arra érdemesek majd elvégezhetik akár az egyetemet is, természetes, hogy ehhez megfelelő társadalmi kondíciók szükségesek, olyan családi háttér, ami garantálja az alkalmasságot, emellett képes finanszírozni a tanulmányokat. Látszólag minden egyes ifjú számára járható ez az út, akár egy kiemelkedően tehetséges bárki fia is megpróbálkozhat vele, igaz, egyre kevesebben merik ezt megpróbálni, mert a négy-öt évi tanulás vállalhatatlan terhet jelent egy átlagos család számára, a diákhitel igénybe vétele pedig az összes kedvezménye ellenére meglehetősen kockázatos döntés. 

És ez csak az oktatás, amely ügyében szót emelünk, úton és útfélen, de mindhiába. Olykor úgy tűnik, a pusztába kiáltunk, mondjuk a magunkét, de nincs rá válasz. Vagy ha van, akkor jönnek a számok, a statisztikák, melyek szerint mindez nagyszerű, bevált, ez a jövő útja, az oktatás egyre inkább magára talál, a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy ez a megfelelő irány, az oktatásnak a gazdaság igényeit kell kiszolgálnia, a sok bölcsész például csak kár okoz a szüntelen okoskodásával. 

A társadalom pedig elégedett, egyre jobban élnek, ezt naponta többször el is mondják a választópolgároknak, akik isszák a szavaikat, a növekvő jólétről, a szárnyaló átlagjövedelemről meg a tízmilliós megtakarításokról, amelyet ugyan az emberek saját maguk nem tapasztalnak, de biztosan így van, különben nem mondanák. Aki mindezekkel nem rendelkezik, nyilván a saját hibája, talán nem a megfelelő helyre, nem jókor született, nincsenek jó kapcsolatai, vagy vannak, de képtelen azokat kihasználni. Nem hibáztathat senkit a nyomorúságáért, csak saját magát, mert egy lúzer, jobban teszi, ha hallgat. Eközben vannak, akik értük is zúgolódnak, de mindinkább magukra maradnak. Csak szónokolnak a vakoknak, milyen is látás, és hogy bárki számára elérhető, csak ki kellene nyitniuk a szemüket, de úgy tűnik, nincs rá fogadókészség. Nem hiányzik, nem ismerik, mihez is kezdenének vele? Az ő életük így tökéletes, ebben igazodnak el, csak összezavarodnának egy mihaszna képességtől. 

Sokkal egyszerűbb azokat is vakká tenni, akik látnak, legyenek pont olyanok, mint bárki más. 

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!