NEHAZUGGY

A játszma végéhez érkezünk

Lázár Gergő | 2020. Május 28, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soros zsoldosai ismét megtámadták a drága nemzeti kormányunkat. Ugyan a Fidesz még nem háborodott fel nyilvánosan – ami késik … – azonban lehet arra számítani, hogy Deutsch, Hollik és Kovács is hamarosan elkezdi kiosztani pofonjait a libsiknek. Történt ugyanis, hogy drága jó Orbán Viktorunk hamarosan visszavonja a veszélyhelyzetet, de a mocskos libsiknek ez sem elég. A kormány tagjai már az elmúlt napokban is arra szólították fel lényegében a teljes ellenzéket, valamint valamennyi brüsszeli politikust, hogy kérjenek bocsánatot a magyar nemzettől azért, mert farkast kiáltottak, amikor Orbán csak ideiglenesen kaparintotta meg a teljhatalmat. De erre – mint kiderült – óriási szükség volt, hiszen a teljhatalom nélkül képtelen lett volna a miniszterek elnöke megvédeni mindannyiunkat a halálos kórtól.

Hogy eközben ellehetetlenítették a nemváltozatást, valamint 10 évre titkosították a modern kor legdrágább magyarországi vasútberuházását? Hát istenem, pont úgy esett, hogy ezekben a hónapokban volt szükség a fontos döntésekre. A törvényalkotás mégsem állhatott le csak azért, mert holmi világjárvány pusztít. Ha korrupció gond nélkül folytatódhatott, akkor miért ne hozhattak volna ezzel egyidőben egy sor olyan visszataszító döntést, amellyel tovább csorbíthatják az emberi jogokat? Kemény munka volt ez, de sikerült véghez vinniük, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy akinek lett volna ehhez szava, azt is elnémították azzal, hogy a rendőrséget rájuk szabadították. Vagy hajnali házkutatás formájában, vagy pedig a Clark Ádám téren megjelent járőrök képében.

De lényeg a lényeg, Orbán június 20-án visszaadja a teljhatalmat a parlamentnek, amely egyébként a Fideszt jelenti, vagyis nem ad ő igazából vissza semmit. A kétharmaddal eddig is azt csinált, amit akart, és ezt követően is pontosan ezt fogja tovább folytatni. A felhatalmazási törvény azonban egy kissé új helyzetet eredményezett, ugyanis még a korábbi kétharmados jogait is túlléphette az elmúlt pár hétben, amiről – úgy látszik – nem kíván csak úgy lemondani. Igen, papíron lehet, hogy visszaadja a hatalmát, csak ez nem ennyire egyszerű. Semjén Zsolt ugyanis – ki más? – május 26-án benyújtotta a „veszélyhelyzet megszüntetéséről” és a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatait, ami az Amnesty International, a TASZ, valamint a Magyar Helsinki Bizottság szerint is lényegében átverés.

A jogvédő szervezetek közös közleményükben azt írják, miközben „a javaslatokat úgy harangozták be, hogy csattanós választ fognak adni azoknak a megalapozatlan félelmeire, akik a rendeleti kormányzás veszélyeire figyelmeztettek, ám valójában egyáltalán nem alkalmasak e félelmek eloszlatására. Éppen ellenkezőleg: villanófényben mutatják meg a rendszer természetét.

Nem történt tehát más, mint hogy ismételten átverték a közvéleményt azzal, hogy azt hitették el, hogy Orbán teljhatalmának június huszadikával vége lesz. Ezzel szemben a „veszélyhelyzet megszüntetéséről” szóló törvény például egyáltalán nem szüntetné meg a veszélyhelyzetet. Olyan ez, mint amikor a Fidesz tagságát felfüggesztették a Néppártban, erre Orbán azt is úgy adta el a jónépnek, mintha győztesként érkezett volna haza, az egyébként vereséggel felérő csatát követően. A valóságot tökéletesen képesek meghajlítani, ami viszont kérdéses, hogy ezúttal is beválik-e. Ha ugyanis Orbán továbbra is rendeleti úton fog törvénykezni, úgy nehéz lesz azzal védekezni, hogy de egyébként minden legnagyobb rendben van, hiszen az ellenzéki politikusok is felszólalhatnak az egyébként értelmét vesztett parlamentben.

A „veszélyhelyzet megszüntetéséről” szóló törvény például egyáltalán nem szüntetné meg a veszélyhelyzetet, viszont jól szemlélteti, hogy Magyarországon nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak parlamentje. A javaslat ugyanis, amely szerint az Országgyűlésnek fel kell hívnia a kormányt a veszélyhelyzet megszüntetésére, magától a kormánytól érkezik.

Valójában tehát a kormány önmagához intéz kérést mandinerből. Ráadásul úgy, hogy még határidő sem szerepel a jogszabályban. A kormány arra kéreti magát, hogy amikor majd jónak látja, vessen véget a rendkívüli jogrendnek. Sok értelme nincs – legfeljebb annyi, hogy a felületes szemlélőnek be lehessen mutatni: a felhatalmazási törvény – a bírálatokkal ellentétben – nem szüntette meg a kormány feletti parlamenti kontrollt. Kis utána olvasással azonban gyorsan kiderül: a törvényjavaslat éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodik.

A parlamentet eddig is a kormány jelentette, hiszen az ellenzéknek az égvilágon semmi szerep nem jutott már ott. Bementek, néha beszéltek valamit a mikrofonba – ameddig Kövér úgy nem döntött, hogy lekomcsizza a felszólalót, majd kikapcsolja a mikrofonját – aztán, mint aki jól végezte dolgát, este hazamentek. Hadházy ezt már korábban megunta, pont ezért tartott fel táblát Orbánnak, és hajtott végre olyan figyelemfelhívó akciókat, melyekkel legalább elérte, hogy beszéljünk arról, hogy mennyire nincs parlamenti demokrácia ebben az országban. Az ellenzék eddig csak a díszletet adta Orbán demokrácia mögé bújtatott diktatúrájában, de könnyen lehet, hogy ezentúl már erre sem lesz szükség.

Saját hatáskörben ugyanis majd Orbán Viktor döntheti el, hogy mikor és mi történjen ebben az országban. Kénye-kedve szerint ítélkezhet és hozhat létre törvényeket anélkül, hogy az ellenzék bármit is tehetne. A díszletek tehát egyre inkább omladoznak, miközben a diktatúra egyre nagyobb teret kíván magának. Orbán nem egyik pillanatról a másikra hozta létre ezt a rendszert, hanem jól átgondoltan, több, mint egy évtized alatt, és pont ezért tartunk ma ott, hogy még értelmes emberek is azon vitatkoznak, hogy mégis demokráciában élünk, vagy inkább diktatúrában? A lassan főzött béka esetévé vált az egész ország, ahol az utolsókat rúgjuk már úgy, hogy észre sem vesszük, mi történt velünk az elmúlt időszakban. A járvány, valamint az azt követő gazdasági válság két dolgot jelenthet Orbán rendszerével kapcsolatban, vagy be tudja fejezni a 10 éves munkáját és ténylegesen is övé lesz a teljhatalom, vagy a kapzsisága visszafelé sül el, és a népharag elsöpri. Úgy hiszem, idén még ki fog derülni, hogy melyik válik valósággá.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!