November 28,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hogyan teremtsünk munkahelyet?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,819,908 forint, még hiányzik 180,092 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A világ teremtéséhez Istennek hét napra volt szüksége. Na jó, valójában csak hat napra, mert a hetedik napon már csak végignézett a művén, megszentelte azt és megpihent, de azért így is lehetett munka vele bőven. Főleg, ha azt is tudjuk, hogy ezt teljesen egyedül kellett csinálnia, nem volt operatív törzse, aki legalább a terhek egy részét, az aprómunkát levette volna a válláról. A mi mindenhatónk most hasonlóképpen nagy fába vágta az ő fejszéjét. Megígérte, hogy annyi munkahelyet fog teremteni, amennyit a galád vírus tönkretett, és mint tudjuk, ő olyan, hogyha valamit megígér, akkor azt meg is tartja.

A felmérések szerint 173 ezer jelenleg azoknak a száma, akik szeretnének dolgozni, de nem találnak munkát. Az ember nem is érti a munkáltatók gondolkodását. Ennyire nem számítanak az emberek? Ennyire csak a profit a fontos? Egy átmeneti visszaesést is főleg a bérmegtakarítással akarnak orvosolni? Arról azért nem volt szó, hogy cégek fognak megszűnni, főleg, ha tudjuk, olyan vállalatok is ezzel a megoldással éltek, amelyek minden évet busás nyereséggel zárnak, lehetetlen, hogy ilyesfajta baj esetére ne lennének tartalékaik. Vagy egyszerűen csak abban bíztak, hogy a válság után úgyis tömeges lesz a munkanélküliség és válogathatnak a jelentkezők között?

Természetesen voltak olyan munkáltatók, amelyek igyekeztek olyan megoldást találni, amivel át lehet hidalni a nehezebb időszakot. Kicsit csökkentették a munkaidőt, ezáltal a kifizetendő bér is csökkent, de nem maradtak a dolgozók kereset nélkül. Valószínűleg nemcsak a szívbéli jóság vezette őket ebben, hanem az is, hogy a régi dolgozó értékesebb, mint az új, hiszen ismeri a cég működését, a folyamatokat, nem kell betanítani, nem kell várni, amíg rutint szerez, nem követi el a kezdők hibáit, tehát a foglalkoztatása kifizetődőbb, mint egy másiké, aki most jött az utcáról.

Aztán olyanok is vannak, akik már a munkahelyvédelmi akcióban kaptak támogatást ahhoz, hogy ne bocsássák el dolgozóikat. Ők pályázati úton juthattak hozzá, amennyiben teljesítették azokat a feltételeket, amiket ehhez előírtak, aki a saját elképzelései szerint oldotta ezt meg, az nem is pályázhatott. A munkahelyteremtési pályázatokon azonban ők is részt vehetnek, ahhoz mondjuk előbb el kell a dolgozókat bocsájtaniuk, akiknek regisztrálniuk kell a munkaügyi központokban, ezt követően pályázhat a munkáltató, és amennyiben regisztrált álláskeresőket vesz fel a megüresedett helyekre, siker esetén egy-egy munkavállaló után legfeljebb havi bruttó kétszázezer forintos támogatást kaphat hat hónapon keresztül, plusz vállalnia kell, hogy utána még legalább három hónapig foglalkoztatja az illetőt. Az például nem szerepel a pályázati feltételek között, hogy olyan dolgozót nem vehet fel, akit kicsit korábban ő bocsájtott el, pedig ez eléggé logikus lenne szerintem.

A vállalkozások bajba kerültek a válság miatt, érthető, ha segíteni kell őket. Mellesleg a dolgozók is bajba kerültek, ráadásul ők közvetlenül nem sok segítséget kaptak. Persze, tudjuk, nem segély alapú, hanem munka alapú társadalomban élünk. A nemrég elfogadott túlóratörvényt – vagy más néven rabszolgatörvényt – máris előszeretettel alkalmazzák a cégek, a munkavállalók lelkesedése nem maradéktalan, mert a túlmunkáért járó pótlékot kifizetik ugyan, csak éppen nem tudni, mikor. Mert most a cégek bajban vannak. A dolgozók is bajban vannak, csak az most nem fontos, majd velük is lesz valami, a gazdaság az első.

Csendet kérünk, most csoda történik, a miniszterelnök munkahelyeket teremt. Azért ez kicsit sem szokványos, amolyan unortodox teremtés, mintha annak idején valaki már létrehozta volna a világot, az Úr pedig csak fellebbentette volna róla a fátylat, közölve, hogy itt van, ezt ő teremtette. Ő persze megengedhette magának, hogy a teremtésre koncentráljon, bezzeg a mi mindenhatónknak megannyi bokros teendője mellett kell ezt megtennie, mintegy mellékesen szorítja be a napi feladatok, az uborkasavanyítás meg a korlátlan hatalom visszaadása közé. Ennyi lovat megülni egyetlen – bár eléggé terjedelmes – fenékkel, azért ehhez férfi kell.

A gazdaság rövidesen helyreáll, mindenki dolgozhat, ki ott, ahol eddig, de már az újrateremtett munkahelyén, ki közmunkában, ki pedig akár katona is lehet vagy éppen vadakat terelő juhász. Tűzoltó nem, mert a tűzoltóság most nem jutott válságba. Jobban mondva nem most jutott válságba, évek óta nem ismerik el tisztességesen a lánglovagok munkáját, de nem lenne szép tőlük, ha ezt pont most tennék szóvá, amikor például a turizmus az életéért küzd. Mindent a maga idejében – ez a jó válságkezelés lényege. Majd Mészáros és a többi nagy veszélyben lévő után másokra is sor kerül. Csak ki kell várni.

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!