NEHAZUGGY

A kormány eddigi talán legsúlyosabb hibája

Lázár Gergő | 2020. Május 27, Szerda | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ugyan a kormány verheti a mellét azzal, hogy sikeresen leküzdötték a járványt, viszonylag alacsony halálozási számmal, azonban elkövettek egy „kisebb” bakit, ami nem más, mint az indokolatlan és több ember halálát okozó kórházi ágykiürítés, amit Kásler Miklós EMMI miniszter már konkrétan letagad. Pontosan tudja a közvélemény – azt akár elfogadja, akár nem – hogy több ezer embert küldtek haza kórházakból azért, hogy helyüket átadják koronavírus betegeknek. Ezek a betegek azonban soha nem érkeztek meg és már nem is fognak, a járvány első hulláma ugyanis lényegében lezajlott. Akiket hazaküldtek, azok között viszont voltak bőséggel olyanok, akik folyamatos kórházi kezelésre szorultak volna, ezért az ő esetükben a kormányzati döntés végzetes volt.

Hogy hányan haltak bele az elhibázott döntésbe, talán soha nem fog kiderülni, hiszen egészen biztosan megpróbálják úgy kozmetikázni a statisztikákat az ott dolgozók, hogy ne lehessen kitalálni a valódi áldozatok számát. Többen pedzegetik, hogy többen halhattak bele az ágykiürítésekbe, mint amennyi halálos áldozatot a járvány szedett. Noha ez elsőre elég erős kijelentésnek tűnik, de könnyen lehet, hogy nincs túl távol a valóságtól. Elég a nemrégiben a klubrádiónak nyilatkozó ápoló esetét felidézni, aki közel fél tucat beteget veszített el egyetlen hét leforgása alatt. És ez csak egyetlen ápoló. Vajon országos szinten ez a szám mennyire lehet magas? Százak, talán ezrek halhattak meg az elhibázott döntés következtében?

Demokratikus országban ebbe nem csak a miniszter, hanem a teljes kormány is belebukik, hiszen ilyen hibát egyszerűen nem lehet elkövetni. Nem egyetlen szerencsétlen halálesetről van szó, ahol felkutathatóak a személyes felelősök, hanem több tucat ember haláláról, akik egyértelműen a kormányzati döntés következtében haltak meg otthonaikban. Nem véletlen, hogy az ellenzék belekapaszkodott ebbe a hírbe, hiszen ha valamivel, hát ezzel igen nagy haragot lehet kiváltani még a kormányoldal szimpatizánsainak körében is. Hogy mennyire korrekt ezt politikai célokra felhasználni, az persze kérdéses, viszont abban igazuk van ezeknek a pártoknak, hogy ezért valakinek felelnie kell. Ha az ellenzék nem próbál utánamenni a személyes történeteknek, akkor mégis hogyan derülhetne fény a tragédiákra?

Nincs egyetlen olyan intézmény, vagy szerv sem ma Magyarországon, amely csak úgy kivizsgálná a döntés következményeit. A rendőrséget, az ügyészséget, de még a bíróságokat sem érdekli ez az egész, hiszen mindannyian a Fidesz kezében vannak. Minden egyes tragédia kivizsgálása egy újabb szög lenne a NER koporsójában, ezért ezt semmiképpen sem engedhetik meg maguknak. Igen ám, csak nem biztos, hogy sikeresen lehet titkolni az egyébként meglévő adatokat. Szél Bernadett nemrégiben megírta például, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapjára felkerültek azok az adatok, amikért már egy sor politikus könyörög hetek óta. Lássuk hát:

Az áprilisi átlagos ágykihasználtság 41,2 százalék volt (az aktív ágyaké 39,3 százalék, a krónikus ágyaké 44,5 százalék).
Márciusról áprilisra átlagosan 8929 ággyal kevesebb volt használatban az aktív fekvőbeteg-ellátásban és 7400-zal kevesebb a krónikus fekvőbeteg-ellátásban, vagyis márciusról áprilisra átlagosan 16 329 ággyal csökkent a használatban levő ágyak száma, vagy másként fogalmazva, átlagosan ennyivel kevesebb ágyon ápoltak beteget.
Már márciusban is voltak miniszteri utasítások bizonyos kórházi ágyak felszabadítására, és korlátozták a betegfelvételt, így az áprilisi adatokat a februáriakkal összevetve azt látni, hogy majdhogynem megfeleződött az aktív és krónikus ágyak kihasználtsága február és április között, a csökkenés átlagosan 24 466.
A krónikus ágyakon belül a rehabilitációs ágyak kihasználtsága 57 százalékpontot esett február és április között: februárban még 87,6 százalék volt az ágykihasználtság a rehabilitációs osztályokon, áprilisra ez 30,3 százalékra csökkent, ami átlagosan 8690 ágyat jelent.

Szél véleménye szerint ezek az adatok is azt mutatják, hogy brutális gyorsasággal zajlott a kórházi ágyak kiürítése és átlagosan 16-24 ezerrel kevesebb beteget ápoltak a februárt követő két hónapban. Az az adatokból is kikövetkeztethető, hogy itt nem pár tucat halottról beszélhetünk majd a jövőben. Nem mindenki halt bele közvetlenül abba, hogy hazaküldték, van aki csak hetek, hónapok múlva fogja észlelni a döntés hatásait. Akik rehabilitációja hónapokig elmaradt, azoknak már lehet, hogy túl késő és képtelenek lesznek maradandó károsodás nélkül felépülni. De lesznek olyanok is, akik már túl későn kerülnek újra orvoshoz, akkor, amikor a rák már olyan mértékben szétterjedt a szervezetükben, hogy nincs mit tenni.

Ezek a tragédiák nem fognak bekerülni semmilyen statisztikába, ezekről csak akkor szerezhetünk tudomást, ha a kiürítések miatt hátrányt szenvedők, vagy az ő családtagjaik elmondják történeteiket. Ha ezek az emberek némán elfogadják rokonuk egészségkárosodását, vagy esetleges halálát, azzal sajnos a kormány óriási hibáját teszik semmissé. A társadalomnak tudnia kell arról, hogy mi volt a kormány döntésének ára, hiszen ha ezt is „megússzák”, akkor lényegében bármit megtehetnek. Itt nem ellopott milliárdokról van szó, vagy jogsértésről, hanem emberek akár százainak haláláról, amiért egyértelműen a magyar kormány felelős. A manyup pénzek ellopása ehhez képest gyermeteg cselekedet volt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!