NEHAZUGGY

Nem kötelező hülyének lenni

Lázár Gergő | 2020. Május 25, Hétfő | 10:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyre jobban kezd elterjedni az a felfogás, miszerint senki se mondja meg azt, hogy hol és mikor kell maszkot viselnünk, ezzel ugyanis sárba tiporják a jogainkat. Noha ez nyilvánvalóan egy kisebbség által megfogalmazott vélemény, azonban fontosnak érzem, hogy beszéljünk róla. A legtöbb országban a koronavírus-járvány következtében előírták a maszk használatát közterületen. A legtöbb országban nem jár büntetés azért, ha valaki maszk nélkül lép ki az utcára, de azért már igen, ha valaki maszk nélkül használja a tömegközlekedést, vagy megy vásárolni. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul az, hogy miért van különbség egy zárt, zsúfolt hely és egy utca között. Vannak azonban olyan országok is – itt például Dél-Spanyolországban az utcára is csak maszkban lehet kimenni – ahol nem csak a zárt helyeken kötelező a maszk használat, ami – úgy tűnik – egyre több problémát szül.

Itt ugyan én magam még nem tapasztaltam emiatt konfliktust, azonban vélhetően hamarosan szembesülni fogok vele, hiszen az emberek ugyan betartják a szigorú szabályokat, de kezd azokból elegük lenni. Két nappal ezelőtt a szélsőjobb például egy kormányellenes megmozdulást szervezett Granadában, megmutatva elégedetlenségüket. A természetesen tetőtől talpig zászlóba burkolózott hazafiak azonban maszkkal a szájukon fejezték ki nemtetszésüket, ami azt mutatja, hogy a józan ész itt még kitart. De nem mindenhol van ez így, ugyanis nemrégiben elkezdtek szaporodni az olyan videófelvételek, ahol amerikai állampolgárok ütnek meg, köpnek le, vagy köhögnek rá másokra a szabadság nevében. Nem viccelek, sajnos.

Az már korábban is szembetűnő volt, hogy egyeseknél igencsak elgurult a gyógyszer, amikor is gépfegyverekkel a vállukon mentek több városban is az utcára olyan republikánus szavazók, akik a szabadságukat követelték. A kérdés már csak az, hogy milyen szabadságot követeltek? Mert az igaz, hogy az egy alaptörvényben is szereplő passzus, azonban vannak helyzetek, amikor az egyén szabadságánál fontosabb a környezetünk egészsége és egészséges élethez való joga. Az egyéni szabadság soha nem írhatja felül mások emberi jogait, márpedig azzal, ha egyes embereknek engedélyezték volna a korlátlan mozgást, valamint a kötelező maszkhasználat figyelmen kívül hagyását, pontosan ez történt volna. Azzal ugyanis, hogy egyes embereket másként kezelnek, veszélybe sodorják azokat, akik betartva a szabályokat az otthonukban maradnak.

A koronavírus-járvány egy olyan helyzetet eredményezett, amivel a legtöbbünknek élete során eddig nem kellett szembesülnie. A legtöbben nem láttunk már háborút és pusztító járványokkal sem kellett szembenéznünk, ezért nyilvánvalóan ahhoz sem vagyunk hozzászokva, hogy olyan kormányrendeletekkel korlátozzák a szabadságunkat, amelyekre egyébként jól láthatóan szükség volt. Nincs semmi értelme diktatúrát kiabálni azért, mert korlátozták a szabadságjogainkat, hiszen a járványhelyzet ezt megkívánta, noha itt nyilván nem Orbán felhatalmazási törvényére gondolok. Gondoljunk bele, ha az egyes kormányzatok a polgárokra hagyták volna, hogy saját megítélésük szerint maradjanak otthon, vagy hordjanak maszkot. A britek megpróbálkoztak vele, aztán a jól láthatóan nem működő tervet napokon belül megváltoztatták és követték azt, amit a fél világ már kénytelen volt meghozni, vagyis a teljes kijárási tilalmat.

A mostani helyzet valóban lehetőséget nyújt visszaélésekre – lásd Orbán – azonban a legtöbb kormány nem azért nyúlt szigorú korlátozó eszközökhöz, mert nem volt jobb dolga, hanem mert minden erejével azon volt, hogy megállítsa ezt a láthatatlan gyilkost. Az, aki ebből nem érzékelt mást, mint a saját szabadságjogai korlátozását, az egy önző ember, akit senki más nem érdekel, mint saját maga és a privilégiumai. Csak azt felejtik el, hogy az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza, márpedig a szabályok megtagadásával pont ezt teszik ezek a borzasztóan szabad állampolgárok. Aki nem kívánja betartani az egész közösségre érvényes általános szabályokat, az ne legyen annak a közösségnek a tagja, ez ennyire egyszerű. Vagy elfogadja a szabályokat, vagy nem, ebben nem korlátozza őt senki. De hogy konkrétan miről is beszélek, azt az alábbi videóban lehet megtekinteni:

A misbegotten, warped freedom obsession is killing us. pic.twitter.com/KbYaTVtR0O

— Anand Giridharadas (@AnandWrites) May 22, 2020

Jó lenne, ha az emberek végre felfognák, hogy nem csak nekik vannak jogaik, de más embereknek is. Márpedig ahhoz, hogy mások jogai ne sérüljenek, előfordul, hogy az egyéni szabadság korlátozására van szükség. Az élet megváltozott a járvány megérkeztével és lehet, hogy ez a változás örökre velünk marad. Lehet ez ellen harcolni, de úgysem egyéni ötletek alapján fognak változtatni a szabályokon. Itt nem arról van szó, hogy birkaként kellene követni minden rendelkezést, de jelen állás szerint, mások biztonsága érdekében bizony el kell fogadnunk, hogy vannak olyan új, kötelezően betartandó szabályok, amelyek megszegésének következményei lehetnek. Hogy a járvány előtti élet vissza fog-e térni teljes egészében valaha is, azt nem tudni, ezért talán jobban járunk, ha inkább alkalmazkodunk, hiszen a világ egyébként is folyamatosan változik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!