Szeptember 29,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A siker titka

Mielőtt dobhártyarepesztő fékcsikorgással megállna a ház előtt egy nagy fekete autó, szeretném leszögezni, hogy következő eszmefuttatásom csak egy delíriumos fantázia szüleménye, minden nemű esetleges hasonlat kizárólag a puszta véletlen műve, semmi köze a valósághoz, nyugodtan tessék hajkurászni a fészbukon posztolgató álhírterjesztőket, piroson átsunnyogó kerékpárosokat, rablókat, dudálókat. Nincs itten semmi látnivaló, kéremszépen.

De most már komolyan időszerű volna végre elkezdeni azt a két hét rendcsinálást, amit a belügyek minisztere anno beígért, mert kissé lazulni látszik a fegyelem. Május 22-én vírustól elhunytak száma három, Deák téren utcai késelésben kettő! Nyugalomra egyelőre semmi okunk. Éberség, elvtársak, éberség!

Szóval kissé még szédülök a győzelem édes mámorától, Európa legsikeresebb védekezése ugyanis nálam annyira ledobta az ékszíjat, hogy még hetek múlva is tátott szájjal fogom hallgatni a rengeteg hőstettet, ami a birodalmi médiából árad a nap 24 órájában.

Egy doboz Kavintont megszégyenítő memóriával emlékszem arra a parlamenti felszólalásra, amelyiken minden idők legfelsőbb kipcsakja beböfögte, hogy azért nem kötelező a maszk viselése, mert nincs elég. Viszont lehet varcikálni otthon, sufniból előkotorni a rozsdás varrógépet, vagy szőni, fonni, horgolni, matyómintás hímzéssel népművészkedni.

Mindeközben toporzékolós kipcsákó és ügyletes anyagbeszerző felépített egy szép nagy hidat. Ne parázzunk, nem a munka világába, az a Flóri szakterülete, hanem egy rendes légihidat, amelyiken szép nagy vasmadarak elkezdték szállítani kínai testvéreinktől a sok-sok millió maszkot. És nem hagyták abba, szállítják folyamatosan.

Hiába magyarázta országos nyunyóka minduntalan, hogy ezek a maszkok vírus ellen nagyjából annyit érnek, mint szobakerékpáron a csengő, ezt nem lehet leállítani, csak hozza és hozza, már megtömte velük a Kárpát-medencét, moldáviai magyarokat, vatikáni magyarokat, macedón magyarokat, mindenkit.

Na és persze ezekkel együtt végre megérkeztek a várva várt horkolás gátlók, enyhe túlzással akár lélegeztető gépnek is nevezhetjük, igen nagy szükség volt rájuk, azt hiszem, nem kell külön ecsetelni, hogy hány asszony életét keseríti meg párja borzalmas horkolása. Na, ez mostantól megszűnik, éljen a családi béke, le a családon belüli erőszakkal!

És persze nem csak a készülékek jöttek, hanem az azokat készítő komplett gyártósor is. Ha már lúd, legyen tollas. Jó szívvel adták kínai testvéreink. Meg gondolom jó pénzért is. No problem, majd egyet füttyentünk Brüsszelnek, és már jön is az utánpótlás. Hálából jól lesorosügynöközzük őket. Ha már a küszöbükre szartunk, legalább bekopogunk papírért is.

Aztán: mindenki számára érthetően elmagyarázták, hogy a világon még egyetlen teszt sem állított meg semmilyen járványt. Mint ahogyan a lázmérő sem viszi le a lázat és a vérnyomásmérő sem a vérnyomást. De hát lehet ezeknek beszélni? Nem bespajzoltak egy rahedli tesztet? Hát dehogynem.

Nosza, ha már itt vannak, kezdjünk velük valamit. Meg is szórták az országot ízibe, jó fajta kínai tesztekkel, megbízhatóságukról már esett szó korábban, hanem az eredmény igencsak figyelemre méltó: a fertőzésen átesettek száma kb. 22 ezer és 92 ezer közé tehető! Bámulatra méltó sebészi pontosság, nem én találtam ki, hivatalosan be lett jelentve.

Szerintem meg kár volt ekkorát tesztelni országosan, elég lett volna nemzetileg konzultálni, simán megsaccoltuk volna az eredményt. Csak előtte leolvastuk volna a bazi nagy kék plakátokról.

És soha ne feledjük: ez a szám is sokkal kevesebb lett volna, ha az ország fővárosának élén nem ez a „tutyimutyi főpolgármester” áll, hanem mondjuk egy bátor, rátermett, tőről vágott igazi nemzeti.

Ezt csak a miheztartás végett említeném, mert a baloldal igazán szégyellhetné magát, hogy amíg a bátor nemzeti oldal hősiesen küzdött az álnok vírusok ellen, addig ezeknél a macskák folyton beleszartak a ventilátorba.

Lőrinc mangalicaszaros gumicsizmáján kívül, most már mindegyikük beletörölte a lábát a főpolgiba, úgyhogy egy lélegzetvételig forduljunk rá a mindenpéntek hajnalok igehirdetésére. Amelyhez, az igehirdetőn kívül nem kell más, csak a birodalmi rádió stúdiójában egy monitorokkal, mikrofonokkal teleszórt asztal, amelynek másik oldalán egy sűrűn bólogató médiaipari jómunkásasszony üldögél és olvasgatja a válaszokhoz idomított kérdéseket.

Innen értesülhettünk például arról is, hogy emberszabású miniszterünknek történelmi érdemei vannak. Ha eddig valakiben kételyek merültek volna fel.

Namármost, az átkos hőskorába visszapillantva, arra jól emlékszem, hogy ha a nagyfőnök valakit agyonfényezett, az érdemei elismerése mellett kezdhetett is csomagolni. Mondom, hogy az még az átkosban volt…

Ajnározott miniszterünk keményen megszolgált a kiemelt csillogásért, érdemei mindenekelőtt a kórházi dolgozók anyagi! elismerésében csapódott a köztudatba, miután a járványosztályok ápolóinak beígért 180%-os, 150%-ra soványodott bére helyett sikerült kifizetni valamivel kevesebbet, mint a korábbi bérük, csak pótlékok nélkül.

Ez a világra szóló performansz természetesen csak technikai buktató, majd korrigálják, a nyáron valamikor pedig megkapják a beígért fél milliót is. Egyelőre örüljenek, ha egyáltalán fizetést kapnak. Ahogyan miniszter úr volt aranyos kifejteni, a kórházi dolgozók nem pénzért dolgoznak, hanem az őrülten magasságos hivatástudat vezérli őket. Ők azzal fizetik be a sárga csekket. Meg a boltban is azzal vásárolnak. Igen, hivatástudattal.

És akkor még nem beszéltünk arról a raklapnyi almáról, amivel a rezsimohikán volt kedves megajándékozni őket. Tessék csak szépen csendben maradni, nehéz időket élünk, na.

A világraszóló siker viszont egyértelműen a megfelelő számú üres kórházi ágyak biztosítása volt. Nyugodtan abba lehet fejezni a kulisszák mögötti sutyurát, mert borzasztóan akadályozza a járvány elleni védekezést, tessék tudomásul venni, hogy ő, mármint a miniszter, soha nem adott ki parancsot kórházi ágyak kiürítésére. Hithű keresztény és nemzeti érzelmű ember soha nem hazudik. Márpedig ő pont az, ezt ő mondta a saját szájával, nem én találtam ki.

Ha esetleg mégis előfordult, hogy ápolásra, műtétre szoruló betegek hagyták el a kórházat, azt csakis önként, saját felelősségükre tették, vagy a kezelőorvosuk vagy a kórházigazgató felelősségére. Akkor azok magukra vessenek. Értve vagyon? Akkor jó.

A koronát pedig a mintegy 60 óra alatt felhúzott 150 férőhelyes mobilkórház tette fel, ami főleg arról lett híres, hogy még egyetlen beteg sem feküdt benne. És működik! Teljesen üresen, mint a szuperstadionok, de ez legalább eredményesen működik. Gyakorlatilag nulla forint üzemelési, avagy rezsiköltséggel, de működik. Nincs szükség egyetlen orvosra, ápolóra sem és mégis működik. A világ, talán egyetlen működő kórháza, amelyikben még egyetlenegy beteg sem halt meg. Na erre varrjál gombot.

Mint tudjuk, azzal a céllal lett az ország közepén felhúzva, hogy bárhonnan elérhető legyen a legrövidebb idő alatt. Igen ám, csak azután derült ki, hogy ezzel csökkent volna a fővárosi fertőzöttek száma, ami ugye rontotta volna a ragyogó statisztikát, ezért döntöttek úgy, hogy ezután minden vírusfertőzöttet a fővárosi kórházakba kell szállítani. Aztán kiderült, hogy nem lenne bölcs dolog a mentőknek sem betegekkel értelmetlenül csámborogni az utakon, ezért még aznap megszületett a végleges döntés, hogy na jó, akkor csak a súlyos betegeket. Úgyhogy másnapra, már csak egy icipicit kellett módosítani, így most már egyáltalán nem kell szállítani őket. Az okos, következetes, előre megfontolt döntések mindig meghozták a gyümölcsüket. Földbe lett taposva a régió legszebb járványgörbéje.

Végül pedig: most már papír van róla, hogy ezután a diktátort nem szabad diktátornak nevezni, mert akadályozza a járvány elleni védekezést, és akár le is kapcsolhatnak az internetről, a nyájimmunitást módosítjuk nyálimmunitásra, mert bebizonyosodott, hogy a legbiztosabb védekezés még mindig a csoportosan elkövetett erőteljes nyelvcsapás.

Ez tehát a siker valódi titka.

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!