December 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Koherencia

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kásler Miklós koronavírus-járvány alatti kommunikációja és kiadott rendeletei követhetlen lefutású görbét leírva csúcsosodtak ki váratlanul abban, hogy tulajdonképpen nem is adott ki olyan utasítást, miszerint az ágyak 60 százalékát ki kell üríteni, viszont ha ez történt, akkor minden felelősség az utasítást végrehajtó orvosoké.

Persze a kollektív emlékezet nem így jegyezte fel, bár lehet hivatkozni arra, hogy Mátyás király se volt olyan igazságos, mint ahogy azt mai napig a szájhagyomány tartja. Csak hát nem vagyunk ettől a történettől még olyan messze, és az írásos emlékek archiválásában is előrébb tartunk mint anno, Kinizsi Pál idején.

Szóval a történeti hűség kedvéért: azzal kezdődött, hogy megjelent Kásler tollával hitelesítve egy papíros, hogy minden intézmény legyen olyan kedves az ágyainak hatvan százalékát „COVID-19-ben fertőzött betegek ellátására alkalmassá” tenni. Csak úgy, a húsvéti hímes tojás mellé, feltámadási ajándékként, három nap alatt.

Forgatták is az egészségügyi intézményvezetők a papírt jobbról-balra, balról-jobbra, de nekik is csak az jött ki, hogy haza kell küldeni betegeket a kórházból, nem pedig újraágyazni tiszta lepedővel, meg lemázolni a megkopott ágyakat. Persze az is igaz, hogy egyik se kérdezett vissza, hogy akkor most ez mi is, meg mivégre, hanem nosza, neki is fogtak. Ki gyorsabban, ki lassabban. Az utóbbiakat aztán ki is rúgták. Igaz, aki még lassabban haladt, azt meg pont nem. Inkább határidőt módosítottak.

A kürítések körül kialakult helyzetben Kásler miniszter persze egyetlen szót nem szólt arról, hogy ácsi má’, há’ én nem ezt mondtam! Tessék ezt a hazaküldősdit befejezni! Az ágyakat csak „alkalmassá” kell tenni, nem üressé! Ehelyett számháborúba kezdett, hogy most akkor mennyi is az annyi. Aztán a nagy vajúdásban az is csak kiderült, hogy a 2% az új 60. Ami rendben van, de hát az azért mégiscsak másfél ezer ember így is.

Újabb csavarral aztán a munkát ünneplendő, szintén hétvégén, megint három nap alatt – a népmesékben az egy egész esztendő, ugye – megnyitotta az egészségügyet és 3000 akut rehabilitációs ágy visszaállításáról is rendelkezett. Amiről korábban ezek szerint nem is mondta, hogy ki kell üríteni. Az azonban most sem hangzott el tőle, hogy a kedves orvosok, a NEM utasításra hazaküldött, NEM kórházi kezelésre szoruló betegeket az üresen álló COVID-19-re „alkalmassá” tett ágyakra legyenek már szívesek ismételten felvenni kezelés céljából, mert nem lesz ennek így jó vége. Igaz, emiatt meghalt betegről ő jelzést nem kapott, ergo nem is volt ilyen.

És akkor így érkeztünk el oda, hogy sikerült egy riportban elmondania (nem szó szerint idézem), hogy amellett, hogy az ápolók sok egységnyi pénz helyett egy egységnyi „hivatásért” dolgoznak, az orvosok meg úgy síkhülyék, ahogy vannak, hiszen elküldték haza a betegeket, amire ő soha – de isten bizony, tízparancsolat (katolikus változat) 8. pont 1., 2. szó – nem is adott utasítást. Csak úgy, a koherens gondolkodás bizonyítása céljából.

Ennek a szép történetnek a megkoronázása már csak az lehetne, ha kiadná azt a levelet, amelyben leírná, hogy a felelősség tényleg nem az övé, mert erre ő soha nem adott utasítást, és tulajdonképpen EMMI miniszter sem volt soha, és most sem az.

beedoc

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.