Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Példázat a hálátlanságról 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pár napja interjút adott a Demokratának Kásler Miklós – bevallom, főleg az lepett meg engem, hogy a Demokrata még létezik, hiszen az utóbbi jó pár évben nem is hallottam róla, viszont a nagy kormányzati hadműveletekben se tűntek fel, ami pozitívum. Ettől persze még nem leszek az előfizetőjük. 

A miniszter amiatt kesereg, hogy őt igaztalanul bántják. Hozzáteszi, nemcsak őt, mert ez jellemző az  ellenzékre, hogy hol ezt, hol azt a minisztert veszi célkeresztbe, és igazából büszke is arra, hogy most záporoznak rá a mindenféle vádak, számára ez bizonyítja, hogy jól dolgozik. Érdekes szemlélet, az biztos. Az a jó vezető, akit minél többen bírálnak. Ez nyilván így van egy fajta logika szerint, elvégre ha az élet egy területe csak úgy működik, mindenféle botrány nélkül, az azt jelenti, hogy ott nem is folyik munka. Mert ugye aki dolgozik, az hibázik, amint arra nemrég az igazságügyi miniszter is rávilágított. Nem mintha ezzel azt akarta volna mondani az emberi erőforrások feje, hogy ő bármiféle hibát elkövetett, mert dehogy. Csupa remek intézkedést hozott. 

A kórházi ágyak felszabadítása miatt nagyon sok kritikát kapott, természetesen teljesen alaptalanul. Ő meghozta a szükséges intézkedést arról, hogy a kórházaknak a járvány miatt várhatóan megnövekedett kezelés és az intenzív ellátás bővítésének a feltételeit kellett biztosítaniuk, de arra ő nem utasított senkit, hogy ezt miképpen oldják meg, tehát őt minden alap nélkül tennék felelőssé egyes betegek hazaküldésének következményéért. A 62 tagú orvosi szakmai kollégium fogalmazta meg azokat az ajánlásokat, amelyek szerint ezt meg kellett tenni, ráadásul a kezelésekről mindenkor a kezelőorvosok döntenek, tehát ha olyan beteget küldtek haza, akit nem lett volna szabad, az az ő felelősségük. Érthető, nem? Teremtsenek üres ágyakat, hogy hogyan, arról szabadon dönthettek, akár más módon, szaporítsák meg az ágyak számát és kész. 

A kásleri nagymonológból az is kiderült, ő nem érzi úgy, hogy le kellene mondania, különben is, nem érzi, hogy a kormányfő neheztelne rá. El nem tudom képzelni, minek kellene történnie ahhoz, hogy ebben az emberben a legapróbb kétely megfogalmazódjon önnön nagyszerűségét illetően. Bizonyára elismeréssel ér fel az a tény, hogy az egészségügy már nem hozzá tartozik, hanem Pintér Sándor fennhatósága alá került. Azt mondjuk nem tudjuk, hogy a továbbiakban Pintér titulusa is megváltozik-e a jövőben, és bel- és egészségügyi miniszert tisztelhetünk benne, végül is nincs jelentősége, az egyik hozzá nem értőtől átkerül egy másik hozzá nem értő irányítása alá. Ezt az átcsoportosítást ugyan nem indokolták semmivel, de azért egy kicsit is jóérzésű miniszter ettől mélyen elszégyellné magát és ha világgá nem is bujdosna, de minimum lemondana. Még néhány területet el kell venni tőle, és akkor lehet a továbbiakban tárca nélküli miniszter, kaphatna valami testhez álló feladatot, lehetőleg nemzeti és keresztényi területen, mert mint mondta, ő megvallottan keresztény és nemzeti elkötelezettségű ember. 

A csúcs az exkluzív interjúban, amikor bírálóit a szellemi alvilághoz sorolja. Azok gyilkosozzák most le, akiket vagy legalább a hozzátartozójukat ő gyógyította. Láthatóan ez a hálátlanság   háborítja fel leginkább. Bár akár tovább is gondolhatná ezt, mert mint tudjuk, neki ez volt a munkája, a feladata, ezért kapott fizetést, elvárható volt, hogy a hozzá forduló betegeket gyógyítsa. Külön hála és köszönet nem jár neki ezért, még akkor sem, ha az orvostársadalom egy részénél még elfogadott, hogy akkor is hálásak nekik a betegek, ha semmiféle extra szolgáltatást nem kaptak. És többnyire ez nem tapsban nyilvánul meg. 

Kásler nem hagyja magát provokálni, nem hagyja, hogy kizökkentsék, meg akarja őrizni a nyugalmát, a lelki békéjét. Hát legalább most már az egészségüggyel kapcsolatban nem kerülhet célkeresztbe. Sajnos akad még jó néhány terület, amit rátermettségével a meglévőnél is nehezebb helyzetbe hozhat. 

Pável Melinda 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.