Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Idézőjelbe tett magyarság

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ilyen talán nem volt divatban, én legalábbis nem emlékszem rá, hogy hivatásosok (politikusnak nevezik magukat) és bérfirkászok valaha is odáig merészkedtek volna, ahová mostanra leásta magát a jelenlegi diktatúra és annak jelenlegi klientúrája. Olyan magától értetődő természetességgel teszik idézőjelbe bárki magyarságát, amilyen természetességgel bármelyik rágcsáló nekiesik a lisztes zsáknak, egyáltalán nem törődve azzal, hogy csak egy keveset tud megzabálni belőle, a többi kiömlik a földre, bemocskolódik, használhatatlanná válik.

Nem volt hír sehol, csendben sikkadt el Orbán Viktornak az a nagyon súlyos, minden létező emberi (és valószínűleg minden létező jogi, bár én Orbánnal ellentétben nem vagyok jogi végzettségű ember, egyszerűen csak ember vagyok) mértéket átlépő, felrúgó, leszaró kijelentése, mely a náci Németországban nem, de az uniós Magyarországon, sőt, Európában súlyosan ki kellett volna, hogy verje a biztosítékot. A Kossuth rádióban elhangzott mondatok most is elérhetőek, meg lehet hallgatni őket. 22 perctől kell figyelni. Nincs ember – még jogász sem -, aki ezt a rémületes náci dumát ki tudná magyarázni. Azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy ez itt a mi hazánk, mi vagyunk a bennszülöttek, a gyöngyöspatai romák egy követelőző kisebbség. A mi hazánk azt jelenti, hogy nem az ő hazájuk. A bennszülöttek azt jelenti, hogy a romák nem bennszülöttek, nem magyarok. Ez ennyi, és pontosan az, aminek látszik.

Ez egy elvi természetű vita, ami arról szól, hogy a magyarok otthon érezhetik-e a magukat a saját hazájukban, a kisebbség rákényszerítheti-e az akaratát a többségre. A többség otthon kell, hogy érezhesse magát, ez mégiscsak a bennszülöttek, a mi országunk. (Orbán Viktor)

A félelmetesen nagy baj az, hogy ez az ember egyáltalán nincsen egyedül ezzel a beteg, ám valószínűleg büntethető, és feltétlenül büntetendő eszmerendszerével. A követői, a hasonló módon gondolkodók – vagy nem gondolkodók, de a fizetésükért szolgálók – ott vannak mindenhol. Keresik, és meg is találják a módját annak, hogy tovább fokozzák a társadalom egy részében mindig, most is meglévő gyűlöletet a mások, a nem magyarok ellen. Ehhez nem is kell dehumanizálni az ellenséget. Elég idézőjelbe tenni a magyarságukat.

Egy volt – most hagyjuk milyen belügyminiszter –, és egy csúfosan kimúlt „magyar” – nagyrészt bukott kommunisták gyermekeinek ateista csőcseléke – párt, az SZDSZ elnöke lám öregkorára nyilvánosan kuncog a saját hülyeségén. Akár a trehánysága miatt megbuktatott iskolás gyerek, aki bosszúból szamárfület rajzol az osztályfőnök tablóképére, Kuncze az országos tisztifőorvost ábrázolja Jézusként, szavait pedig igyekszik nevetségessé tenni. (Magyar Nemzet)

Ezt egy Franka Tibor nevű illető írta – és hasonló szellemben folytatta, mégpedig keresztényi felháborodásában -, akinek a neve mellett ez áll a Wikipédián: újságíró, író, publicista, műsorvezető, politikus. Az nincs ott, azt csak én mondom: gyűlöletbeszéd-író. Kezdjük mindjárt az elején. Franka Tibor 68 éves, Kuncze Gábor 69. Az említett képet nem Kuncze készítette, a szöveget nem ő írta, megosztotta azt, mert szellemesnek találta. Ez a tény, és az, hogy a költő Kuncze (a szellemi képességeket egyáltalán nem befolyásoló, még csak öregnek sem minősülő) életkorával igyekszik alátámasztani a baromságait, helyből olyan szintű ostobaságot mutat, hogy akár nem is kellene tovább foglalkozni a dologgal. De kell.

Azért kell, mert én már azt sem értem, miért publikálhat valaki, aki 2001. januárjában, Budakalászon, egy politikai rendezvényen – a helyi kábeltévé is közvetítette – ezt mondta:

A Magyar Hírlapot, ahol főmunkatárs voltam, 1989-ben megvásárolta egy úr, Maxwell, akire elég volt ránézni, és az ember zsebében összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk, és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk. Akkor azt mondtam: itt valaki nincs itthon, és kiléptem a Magyar Hírlaptól. (NOL.hu)

A beszédnek volt még egy érdekes, és kiemelésre érdemes része, ami a NOL beszámolójából kimaradt, de a Hetek című portálon még fellelhető:

Nem egyszer gondoltam már, ajánlok neki egy SZDSZ-es Libresse-t, hogy nehogy becsináljon esetleg. Mitől fél Orbán Viktor? A saját fajtájától fél Orbán Viktor? Vagy Orbán Viktor nem a saját fajtája? (hetek.hu)

Nem igazán gondolom, hogy túlságosan sok magyarázatra van szükség. Mindenki a helyén van, mindenki teszi a dolgát a saját erkölcsi normái szerint. Franka Tibor is, Orbán Viktor is. Már nem más-más oldalon, hanem ugyanott küzdenek ők. A gyűlöletért, az emberség, valójában az ország ellen. Csodák márpedig nincsenek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.