Május 26,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az alaptörvény nem biztosít védelmet

Az Isztambuli Egyezmény kapcsán igen komoly vita (már ha annak lehet nevezni) alakult ki idehaza, noha érdemben nem befolyásolta annak végkimenetelét, vagyis azt, hogy Magyarország ratifikálja-e az egyezményt, vagy sem. Orbán Viktor azt ellenzi, ezért ameddig neki teljhatalma van, addig ne is álmodjon arról senki Magyarországon, hogy ratifikálásra kerül az Európa számos országában gond nélkül elfogadott egyezmény. Orbán és csapata valamiért – a mondvacsinált indokokra nem érdemes időt pazarolni – ódzkodik annak elfogadásától, ami lényegében az egyetlen gátja a történetnek. A nemzeti keresztények szerint nincs semmi szükség az egyezmény ratifikálására, hiszen a sokszor átfirkált alkotmány (továbbá a fideszes Btk.) tartalmaz minden szükséges előírást ahhoz, hogy a nők a lehető legnagyobb biztonságban érezhessék magukat Magyarországon.

Hogy ez mennyire nem igaz, azt egy sor eset mutatta meg az elmúlt években, amelyeket a Fidesz szeret félvállról venni. Csak az elmúlt pár hónapban is több olyan eset volt, amely felháborodást váltott ki az emberekből, hiszen pontosan megmutatta, hogy a családon belüli erőszakot elszenvedő nők a legritkább esetben kapják meg a szükséges segítséget az államtól. Lehet, hogy a törvények egyébként valóban ott vannak, de emellett az kellene, hogy ezeket be is tartassák a hatóságok. Továbbá az is igen fontos lenne, hogy a megelőzésre is forrást biztosítson az állam, hiszen ha már megtörtént a tragédia, akkor a büntetés már szinte alig számít. Egy halott anyát már semmi sem hoz vissza, azonban ha a tragédia megelőzhető különböző intézkedések életbe léptetésével, akkor sikerrel kezelhető a magas számú családon belüli erőszak.

Jelen állás szerint a családon belüli erőszak gyakorlatilag megengedett, hiszen még ha tud is róla a bántalmazott közvetlen környezete, akkor is vagy elfogadja, vagy beletörődik abba, hogy ha a férj iszik, vagy éppen rossz napja van, akkor a feleség kap egy-két pofont. Na és akkor mi van? Előfordul az ilyen, gondolják sokan sajnos a mai napig. A baj akkor kezdődik, ha úgy hisszük, hogy egy-két pofon még belefér. Nem fér bele egyetlen ütés sem, mint ahogy a verbális agresszió sem elfogadott. De a gond csak tovább fokozódik akkor, amikor ezt még a rendőrség munkatársai is – tisztelet a kivételnek – így gondolják, majd egyfajta megkoronázásaként a dolgoknak, ha eljutna az ügy esetleg a bíróságig, akkor is nevetséges ítéletek születnek.

Elég csak a lúgos orvosra gondolni, vagy a vak komondor esetére. Míg utóbbin jót nevetnek sokan – pedig sajnos semmi vicces nincs a történetben –, úgy előbbin a legtöbben jogosan elszörnyednek. Az, ami a lúgos orvos áldozatával történt, több mint horrorisztikus, amit a bíróságnak már réges-régen ki kellett volna mondania. Ehelyett politikai vita lett az ügyből, ami tovább rontotta az erőszakot átélt nők helyzetét. Itt nem elég csak a kormányt kritizálni a kialakult helyzetért, hiszen a jelenlegi helyzet ennél jóval összetettebb. Elég csak megnézni az alábbi, nemrégiben megjelent hírt:

A Tatabányai Járási Ügyészség a kapcsolati erőszak bűntette miatt indult ügyben benyújtott vádirata alapján 312 óra közérdekű munka büntetésre ítélte a bíróság azt a férfit, aki rendszeresen bántalmazta élettársát.

A férfi 2019 júniusában a tatabányai otthonukban közösülni kívánt a sértettel, aki visszautasította a vádlott közeledését. A férfi ekkor megfogta a sértett mindkét csuklóját és hátralökte őt. A lökés következtében a sértett az erkélyajtó üvegezett részének esett, ami kitörött. Még ugyanazon hónap végén a tatabányai otthonukban vita közben a férfi a nőt több alkalommal kisebb erővel, ököllel és tenyérrel megütötte, az ágyra lökte, és rövid időre egy párnát nyomott az arcára. A sértettnek a bántalmazások miatt sérülése nem keletkezett.

 Az ügyészségnek a vádiratban írt indítványa alapján a Tatabányai Járásbíróság tárgyalás mellőzésével, büntetővégzésben 312 óra közérdekű munka büntetésre ítélte a vádlottat.

Ez elég jól megmutatja azt, hogy a teljes rendszer hibás, ha az erőszakot átélt nők védelméről van szó. Sok esetben persze nem csak a rendőrség, vagy a bíróság hibás, hiszen sokan, tartva a retorzióktól és attól, hogy nem tudják biztonságba helyezni közös gyermekeiket, inkább kiállnak a bántalmazó mellett. Úgy hiszik – sajnos ezt több példa is bizonyította már –, hogy a bántalmazót érintő súlyos büntetést követően, a rendszer képtelen megvédeni az erőszakot átélt nőt (és gyermekeit), ami a letöltött börtönéveket követően gyilkosságba torkollik. Erre sajnos láttunk nem is egy példát az elmúlt évekből, ami bizonyítja azt is, hogy szükség van a törvények megváltoztatására. Egyúttal azt is megmutatja, hogy a kormány azon érvelése az isztambuli egyezmény ratifikálása ellen, miszerint a magyar alaptörvény minden fontos törvényt tartalmaz a családon belüli erőszak visszaszorításának előmozdítására, egyszerűen nem igaz.

Ha egy férfi párnával próbálta megfojtani – itt ugyanis a leírás szerint pont ez történt – az élettársát, és azért mindössze közmunkát kap, akkor valami nagyon nincs rendben a magyar jogrenddel. Emlékezzünk csak mi történt Szilágyi István esetében: a később gyilkossá váló fiának büntetését a bíróság felfüggesztette, ugyanis úgy hitte, ez elrettentő erővel bír. Nos, nem bírt azzal. Hány ilyen és ehhez hasonló eset kell még ahhoz, hogy a rendszer alakítói végre felfogják: az erőszak, az erőszak? Véletlenül senki sem bántalmazza a feleségét, férjét, gyermekét vagy a szüleit. Aki ilyet tesz, azt kellő mértékben meg kell büntetni, ugyanis ha ez elmarad, akkor pontosan az történik, amit láthatunk szinte minden héten a bulvárlapokban.

Az isztambuli egyezmény ratifikálásra szükség van, noha az nem fogja egyik pillanatról a másikra hirtelen megoldani a fennálló problémát, ugyanakkor elindulhatunk végre a jó irányba. A legrosszabb, amit jelen állás szerint tehetünk az, ha komolyan gondoljuk, hogy a fideszes alaptörvény megvédi a bántalmazottakat. Nem védi meg, és erre számtalan bizonyíték van az elmúlt időkből. Hány ember halála lesz elegendő ahhoz, hogy valami érdemben megváltozzon?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.