November 2,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Túra a valóság túloldalán 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 28,145 forint, még hiányzik 2,971,855 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismeretlen földre keveredtem, eléggé járatlan vagyok arrafelé, most is véletlen volt, beleütköztem egy címbe ugyanis, amely a Kúria döntésével kapcsolatos a gyöngyöspatai romák perében. Sokfélék vagyunk, én azok közé tartozom, akik nem elégszenek meg azzal, ha elmondják nekik, milyen a medve, szeretnék a saját szemükkel látni, ezért ellátogattam a 888.hu-ra, ahol teljes szépségében fellelhető az értekezés. Ha már ott voltam, el se kerülhettem volna egy másik magvas fogalmazványt a Karácsony Gergely összes bűnei témaköréből, amelyben egy újabb bűncselekményét leplezik le az elvetemült főpolgármesternek. 

Ismét megszólal az a Cs. Krisztián, akinek a nevével már korábban is találkozhattunk, afféle koronatanú lehet, nem tudom, hogyan működik a dolog, talán időnként megjelenik a 888 szerkesztőségében, hóna alatt a perdöntő bizonyítékokkal, amelyeket kész a nyilvánosság elé tárni. Áprilisban debütált, akkor ismerhettük meg a történetet, amely szerint édesanyja 2017 óta élt a Pesti úti otthonban, ahol sokáig rendben folyt minden, ám 2019 novemberétől megváltozott a helyzet, az addigi példás körülményeket pokoli állapotok váltották fel. A korábbi tisztaság helyét átvette az általános kosz, eltűnt az orvos, az addig lelkiismeretes gondozókat felváltották a nemtörődöm dolgozók, nyilvánvalóan mindez Karácsony Gergely műve.

Krisztián édesanyja novemberben elesett, ezért kórházba került, és amikor visszavitték az otthonba, már nem volt a régi önmaga, nem ismerte meg a fiát, láthatóan kába volt. A fia hiába követelte, hogy hívjanak hozzá orvost és vitessék el egy másik kórházba, ezt nem tették meg, és mikor ő intézkedett volna, azzal zsarolták meg, hogy amennyiben elviteti, vissza már nem fogadják. A szobatársai is megerősítették Krisztiánnak, hogy nem gondoskodnak az édesanyjáról, nem adnak neki enni, inni, azt látta is, hogy csak egy darab száraz kenyér volt az asztalán. További látogatásaik alkalmával se változott a helyzet, majd márciusban lezárták az intézményt járvány miatt, attól kezdve csak telefonon érdeklődhetett édesanyja felől, végül – ugyancsak telefonon – értesítették, hogy meghalt. Később a halotti bizonyítványban az állt, hogy a halál oka agyi infarktus volt, továbbá hogy húsz éve érelmeszesedésben és tíz éve demenciától szenvedett, de ez nem igaz, nem is volt érelmeszesedése és demens sem volt. A fia szerint – bár ezt nem erősítette meg senki – ő volt az otthonban dúló koronavírusnak az első áldozata. 

Távol álljon tőlem, hogy látatlanban védelmére keljek akár kórházaknak, akár idősotthonoknak, akár főpolgármestereknek, de nem ártana, ha mindenki igyekezne megmaradni a realitások talaján. Az, hogy valaki nagyon szereti a Fideszt, az magánügy, se nem ünneplem, se el nem ítélem emiatt, de a Pesti úti otthon ügye az egy másik kérdés, nem kellene összetéveszteni a kettőt. Például az, hogy egy szakács jól főz-e, az teljesen független a pártszimpátiájától, és az, hogy nekem ízlik-e a főztje, az megint objektív. Nem tudom, mi az elvárható gondoskodás egy idősotthonban, jár-e extra szolgáltatás egy lakónak, akinek semmiféle betegsége nincs azon kívül, hogy elesett, alaposan összetörte magát, emellett öreg is, van-e arra mód, hogy személyes gondozót kapjon, aki 24 órában mellette van és lesi minden gondolatát, vagy sűrűbben ránéznek, de intenzív ápolásra nincs szüksége.

Az valóban gyakori, hogy benyugtatózzák az idős betegeket, kórházban volt olyan szobatársam, aki megállás nélkül randalírozott, kitépte magából az infúziót, végül kénytelenek voltak lekötözni, hogy egyáltalán kezelést tudjanak adni neki, onnantól kezdve éjjel-nappal ordítozott, mire eljutottak odáig, hogy benyugtatózták. Bevallom, hálás voltam érte. Ha a gondozók ilyet tesznek, annak nem feltétlenül az az oka, hogy nem akarnak törődni vele, hanem a többiek – és nem mellesleg az illető beteg – érdekében teszik, hiszen zaklatott állapotában kárt tehet másokban, sőt, önmagában is. Ha egy idősotthonban él a szóban forgó ember, a hozzátartozói ebből csak azt látják, hogy őket nem ismeri meg és száraz kenyér van az asztalán a látogatás alkalmával, de a nehézségekkel nem találkoznak. Nincs fogalmuk arról, mi minden történhet, ha nem nyugtatják le a beteget, aki esetleg a legváratlanabb időpontokban elindul, elesik, megsérül, akkor viszont megint a gondozókra lehet mutogatni, akik nem voltak ott, amikor kellett volna. 

Ha valaki minden gyanún felül áll ebben a történetben, az pont Karácsony Gergely, akinek most már a földkerekség összes bűnét igyekeznek a nyakába varrni, és nem győzöm csodálni, amiért változatlan szelídséggel állja ezt az ostromot, annyira elegáns a viselkedése, hogy ezt már tanítani kellene. A minimum, hogy idővel róla nevezzék el ezt az idősotthont. A 888 és társai pedig – a rá hivatkozó közszolgálati médiával, Hír TV-vel, TV2-vel egyetemben – pedig az őket kiszolgáló atyafiak, mint például Cs. Krisztián segítségével építgesse csak tovább a maguk alternatív valóságát. A végén mindenképpen választani kell a létező és a létezhetetlen világ között. 

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.