Pökhendi, unintelligens, nagyképű. Ő Magyarország külügyminisztere. Ja, szégyen is, hogy nekünk ez a fickó jutott. Szijjártó Péter olyan jellemhibás, ami a normális életben is ellenszenvet válthat ki. Bár ki tudja, ha marad valahol, valamelyik irodában, üzemben, mindegy hol, akkor nem ragad-e rá a dölyf. Ó, dehogynem, a pozíciója még súlyosbító körülmény szegénynek.
Az a fajta ember, akit már az iskolában is kiutáltunk. Az olyan diákot, aki stréberségével, erőszakosságával mindenhol ott volt – fő okosként és visszataszító mindentjobbantudok élpojácaként igyekezett kivívni a társak, de leginkább a főnök elismerését. Ameddig lehetett, ameddig kapott ehhez lovat maga alá. Mi pedig megvetettük az ilyen észhernyókat.
Szijjártó Péter a diplomácia giccshuszára, minden valóságot nélkülöző báb, előregyártott mentalitással hazudtolja meg, hogy most a 21. században él. Minél jobban erőlködik, annál szánalmasabb, mert azt hiszi, hogy a világ körüli futkosása előtt majd fejet hajtanak a magyar emberek, hát még a demokráciához szokott külföldi politikusok. Alapot az Orbánhoz fűzött imádata adja, ez a főnöknek is nagyon tetszik, mert Szijjártó magasságos tudásában majd elintéz mindent a határon kívül: keleten, nyugaton, délen. Felkészül az Északi-sark.
Most éppen azzal foglalkozik – mondta, éjjel-nappal dolgozván -, hogy lesse a Kínából érkező repülőgépeket, azok hozzák a vírus elleni védőfelszereléseket. Szinte mindennap. Pontosan annyit, amennyivel már kétszer körbe keríthetnék Magyarországot. Csak abból nem jut mindenkinek, vagy szar a minősége, használhatatlan. Ennyi. És hogy mennyi? A jó isten meg a Szijjártó tudja, hogy mennyi közpénzből nem kapunk ezekből.
Olyan, mint Orbán. Pedig azt a politikát kellene megvalósítania, ami az ország szempontjából előnyös, és figyelembe kellene vennie a közvéleményt is. Olyan politikára adta a fejét Szijjártó, ami kiszolgálja szerelmetes Viktora hóbortjait a már régen megfeneklett demokráciában. A közvélemény? Ugyan, arra lehet hivatkozni, de kilencvenkilenc százalékban nem a magyar embereknek szól a bírálat, hanem a kormánynak.
Ez az ember ellenkezője a diplomata szakmának, nem ért hozzá, hiányzik belőle a kompromisszum készség, a tárgyalási etikett, a tolerancia. Orbánnak pont ilyen ember kellett. Egy gyenge vagy éppen tudatosnak érzett pillanatában rábökött Petyára: ti kellesz, te leszel a külügyminiszter. Sőt te képviseled hazánkat a nemzetközi forgatagban. Majdnem így is lett, attól az apró bibitől eltekintve, hogy a külügyminiszter nem hazánkat, hanem az Orbánizmust képviseli mindenütt. Lehet-e ennél rosszabb? És ebbe a kifordított magyaros diplomáciai világba belefér, hogy ez a hol tüske, hol kakadu fejű ember eljátssza a porszem helyett a sziklát.
Két röpcsi landolás között lerohanja a demokratikus országok kritizálni merő politikusait. A lábhoz diplomácia magyar fejlesztés nagyköveteknek. Európerként aki mer aggódni a magyarországi diktatórikus intézkedések, a koronavírus-törvény, a jogállam sárba tiprása miatt, az nem ember, azt legjobb kúszva, hason csúszva látni Szijjártó lábainál. Modern kori pasa!
Ezúttal a skandináv országok voltak soron. Egy berendelés, egy kiosztó levél, mindegy is, majd a magyar Orbán-professzor megmutatja, hol lakik az atyaúristen. Nekem ezen mindig röhögnöm kell, mert még azt sem fogja fel a huszárcsákó alatti eszével: büszke lehet rá mindenki, aki sorra kerül a Szijjártó-listán, mert akkor igaza van. Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Izland és még sokan mások részesei a magán vircsaftjának. Azok az országok, amelyek valamilyen szemfényvesztő módon a világ élvonalába tartoznak: életszínvonalban, versenyképes gazdasággal, a népről gondoskodva. Demokráciában.
Na ez böki a magyar NER bögyét. A lábhoz rendelés után az öt skandináv állam tárcavezetőjének levelet is küldött, amelyben azt írta egyebek mellett: sajnálja, hogy a magyar koronavírus-törvény szükségességével és arányosságával kapcsolatos biztosítékok, amelyeket különböző fórumokon adtak, nem oszlatták el aggodalmaikat, és
a hazám ellen intézett megalapozatlan, politikailag motivált támadásaik nem szűntek meg.
Az ám hazám! Mi aztán itt nagy dózisban kapjuk a teljhatalom bimbózásának minden ocsmány intézkedését. Méghogy a magyar emberek nevében szokott tiltakozni ez a csinált diplomata! Lótrágyát! Ez az ide-oda szaladgáló külügyi miniszter futár nemhogy miniszter, de még lóetető is csak akkor lehetne ezekben az országokban, ha betartaná a lótenyésztés minden konkrét szabályát. Tehát az sem.
Nála egyetlen törvény vésetett kőbe: Orbán. Az már régen kiderült, hogy Szijjártó Péter nem észkombájn. Egy politikai kinevezett külügyi álszaki, aki erőlködik az unióban is erőszakos, pökhendi megnyilvánulásaival. Van kin röhögni. Orbán-csicska, mindent elvállal, de csak az uraság kedvére.
Amikor a Facebook-oldalán azt írja:
a magyarság egy több, mint ezer éves nemzet, ne gyámkodjanak fölötte…
akkor mi mást is mondhatnánk erről az emberről, aki irtózik minden kritikától egy igazsága tudatában. Én csak annyit: a múltutánzat giccses huszárcsákó neki való. Két füle megtartja, nem esik a szemébe. Igaz, mindegy neki, mert a valóságot nyitott szemmel sem akarja látni a magyar kormány giccsdiplomatája.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.