Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ideje lenne olyan jövőt építeni, ahol nem csak te és tettestársaid számítanak, hanem mi mindannyian

Kedves Viktor! Nem hiszem, hogy ebben a nagy káoszban, ami ma Magyarországot övezi, volt alkalmad meghallgatni Nana Akufo-Addo, Ghána elnöke 2017. december 5-i sajtónyilatkozatát, amelyre Emmanuel Macron francia elnök ghánai látogatása alkalmából került sor. Én mindenesetre találtam benne pár nagyon érdekes gondolatot, amit most megosztanék veled. Már csak azért is fontosnak tartottam a figyelmedbe ajánlani a nyilatkozatot, ami egyébként az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalra is felkerült pár napja, mert sok közös vonást látok a beszédben elhangzottak és a mai Magyarországot jellemző állapotok között.

Szemezgettem a beszédből. Nana Akufo-Addo válaszát egy újságírói kérdésre azzal kezdi, hogy az nem tartható fenn, hogy a ghánai államberendezkedés a külföldről, leginkább az Európai Uniótól kapott támogatásokra építve működjön. Szerinte ez nem hoz eredményt, ahogy eddig sem hozott az országnak. Hovatovább a mai ghánai vezetés felelősségét nem abban látja, hogy további támogatásokért kuncsorogjon, hanem abban, hogy egy olyan út alapjait fektesse le, amely lehetőséget ad arra, hogy Ghána képes legyen magát külső támogatások nélkül fenntartani és fejleszteni.

Az államelnök nem tartja elfogadhatónak, hogy 60 évvel az ország függetlenségének kikiáltása után (1957. március 7.) az még mindig az európai adófizetők támogatására szorul, hogy az oktatási és egészségügyi rendszereit egyáltalán működtetni tudja, miközben az afrikai kontinens az egyik leggazdagabb ásványi kincsekben, és Ghána lakossága erőteljes és fiatal. Az elkövetkezendő hatvan év legfontosabb kérdésének az elnök nem azt tekinti, hogy az uniós (francia) polgárok még mennyivel tudják támogatni Ghánát, hanem azt, hogy Ghána saját állampolgárai miként tudnak hatékonyabban részt venni az ország építésében ahelyett, hogy tudásukat és energiájukat külföldre vinnék. Hiszen szavai szerint a migráció nem újkeletű dolog, és mióta ember az ember, a történelemben mindig is jelen volt, különösen akkor, amikor egy ország nem tudott lehetőségeket és jövőképet nyújtani lakosainak. Ahogy ez egyébként történt például a XIX. század Olaszországában vagy éppen Írországában, ahonnan több generáció is kivándorolni kényszerült szerte a világ minden szegletébe.

Az elnök azt szeretné, ha a fiatalok az országban maradnának és azt gyarapítanák, éppen ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a támogatásoktól való függőséget mihamarabb megszüntessék, és olyan intézményi rendszert alakítsanak ki, amely lehetőséget kínál egy építő és számon kérhető kormányzásra. Amely biztosítja, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források a valódi fejlődést, ne pedig a korrupciót táplálják, illetve azt, hogy a lakosok maguk is érdekeltek legyenek abban, hogy tegyenek az országukért, mivel annak valódi és látható eredménye lesz. Szerinte ha mindez megvalósul, az felszabadítja az országot a függősége alól, miközben az emberek megérthetik, hogy az ország valódi változásokra képes, ahogy ez egyébként történt Koreában, Malájziában és Szingapurban is, amely országok nagyjából ugyanakkor nyerték el függetlenségüket, mint Ghána, és ma már a világ vezető gazdaságai között tartják őket számon. Ahogy ismételten kiemelte: szerinte Ghána fiataljai nem azért hagyják el az országot, mert annyira szeretnének elmenni, hanem azért,  mert el kell hagyniuk a jövőkép, lehetőségek és remény hiányában. Éppen ezért Nana Akufo-Addo a támogatások nélküli Ghánát szeretné elnöksége alatt megteremteni, amely képes a saját lábán, támogatások nélkül is megállni, és jövőképet, reményt és lehetőséget nyújtani lakosainak.

Miközben a felvételt néztem, és felderengett bennem a hazai egészségügy és közoktatás állapota, a hazánkból százezres nagyságrendben elvándorolt fiatal, illetve az ország erőforrásainak sokszínűsége, azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e jó ötlet esetleg, ha ennek a vírusos rémálomnak a végével nem térnénk vissza a régi, jól megszokott urambátyám világunkba, hanem elgondolkodva a fentieken, egy új, jobb jövőt és egy olyan Magyarországot kezdenénk el építeni, ami a rendszerváltást követő 30, elherdált év után végre képes a saját lábára állni. Hogy az ország uniós támogatások nélkül is képes legyen jövőképet adni lakosainak. Mert ma még a támogatások példátlan mértéke ellenére sem tud, bár nem is nagyon látom, hogy ez kormányzati szándék lenne.

Jó lenne végre egy olyan országban élni, ahol van jövőkép, ahol számítok, ahol a kormányzat értem van, nekem dolgozik és bármikor számonkérhetem, ahelyett, hogy ez fordítva történne. Nem akarom, hogy a normális élet érdekében külföldre kelljen költöznöm, bár a felvételt elnézegetve Ghána pillanatnyilag komolyabb reményekkel kecsegtet, mint az Orbán kormány az „emútnyócévben” bármikor; nem elfeledve, hogy még lógtok nekem tizenegynehány év nyugdíjmegtakarításával és azzal a fejenként tizenmillióval, ami állítólag minden lakos párnacihájában ott van.

Szóval Viktor, gondolkodjunk már el ezen! Én benne vagyok, hogy egy olyan jövőt építsünk, ahol nem csak te és tettestársaid számítanak, hanem mi, polgárok mindannyian, nemkülönben én is. Lehetne egy ilyet kérnem?

Baráti üdvözlettel,

Csaba

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!