A Hadházy Ákos és Szél Bernadett által fémjelzett Clark Ádám téri tüntetések egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapnak, ugyanis jól láthatóan egyre több embernek van elege abból, ahogy a kormányzat kezelte és kezeli a kialakult helyzetet. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy elegendő és megfelelő védőfelszerelés érkezett-e ahhoz, hogy minden, az egészségügyben résztvevő számára biztosítsák ezeket, hanem arról is, hogy fontos információkat titkolnak el az emberek elől. A felhatalmazási törvénynek köszönhetően ezt minden gond nélkül meg is tehetik, azonban az emiatti felháborodást ezzel önmagában nem tudják megszüntetni. Az ugyanis, hogy a tiszti főorvos, vagy az EMMI vezetője nem válaszol a legalapvetőbb kérdésekre sem a járvánnyal kapcsolatban, egyszerűen elfogadhatatlan. A közvélemény számára szinte minden fontos adat titkos a mai napig, ami azt jelenti, hogy lényegében a sötétben tapogatózunk.
De így vannak ezzel az ellenzéki parlamenti képviselők is, akik szinte semmilyen adatigénylésükre nem kapnak választ. Teljesen mindegy, hogy mi lenne a válaszadás törvényi feltétele, veszélyhelyzetben mindent lehet. De az információk titkosítása csak egy dolog – egy igen fontos dolog – de emellett még hoztak egy sor olyan döntést is, amelyeket a mai napig nem magyaráztak meg. Ezek közül a legjelentősebb talán az, hogy közel 40 000 kórházi ágyat szabadítottak fel, amely bizonyítottan emberek halálát okozta. Igen ám, csak erről nem számol be a kormányzat és a közmédia sem, sőt, úgy tesznek, mintha szinte meg sem történt volna, miközben családok százainak életét érintette. Adatokat ezzel kapcsolatban sem említenek, mint ahogy az ezzel kapcsolatban feltett kérdésekre sem hajlandóak válaszolni.
Arra sincs magyarázat, hogy miért kérnek lehetetlent a háziorvosoktól és egyéb egészségügyben dolgozóktól, amikor PCR tesztet követelnek minden komoly beavatkozást megelőzően. Mint ahogy azt sem tudni, miért kell még akár kritikus állapotban lévő koronavírusos betegeket is Budapestre szállítani távoli vidéki városokból. A kormányzat felelőtlen, buta döntéseket hoz, amely ellen senki sem emeli fel a szavát. A kormány összes bábja lehajtott fejjel hajtja végre a kiadott parancsokat, legyen azok következménye bármi is. A lényeg az, hogy kérdés nélkül teljesüljenek Orbán kérései, hiszen akkor mindenki megtarthatja a munkáját. Aki ellen mer állni, azt azonnal eltakarítják – már ha nem vezető politikusról van szó persze – és találnak a helyére olyat, aki gond nélkül asszisztál akár emberek halálához is.
Hadházyéknak ebből lett elegük és abból, hogy egyszerűen nincs gátja a visszaéléseknek. Nem volt senki, aki ki mert volna állni a hazaküldöttek jogaiért, vagy azokért az egészségügyben dolgozókért, akiket a kormány teljesen hülyének nézett. De az a kis részlet is jól mutatja, hogy a kormány kifogyhatatlan szolgákkal rendelkezik, hogy Szél Bernadett szerint a tüntetést biztosító rendőr azzal kezdte a vele szembeni mondandóját, hogy „a kormánynak nem tetszik ez a rendezvény.” Ez akár igaz, akár nem – miért ne lenne igaz? – elég pontosan megmutatja, hogy a kormány rendelkezésére áll több tízezer olyan csinovnyik, akik a párt érdekében szinte bármire képesek. Ezek a hatalmi bunkósbotok nem kérdőjelezik meg a felülről érkező parancsokat, egyszerűen végrehajtják azokat, mint ahogy megtették azt anno a Kádár-rendszerben is.
A fiatal rendőrök persze vélhetően már nem éltek abban a rendszerben, azonban úgy tűnik, a korszellem mit sem változott azóta, hiszen egyre több olyan gerinctelen ember keveredik a hatalom közelébe – még ha csak annak kiszolgálójaként is – aki egy kis alamizsnáért cserébe minden kételkedés nélkül kiszolgálja az éppen uralkodó rendszer vezetőit. Rendőrök, katonák, államtitkárok és miniszterek asszisztálnak az ország egyik legborzasztóbb rendszerének kiépüléséhez, abban a reményben, hogy majd nekik is csurran-cseppen valami. Hát pont ezért tartunk ma itt, azért, mert egy újabb nemzedék gondolta úgy, hogy nincs semmi gond azzal, ha a hatalom birtokosaihoz dörgölődznek, hiszen más is azt teszi. Nem mindenki gondolkozik azonban így szerencsére, ezért még van némi remény. Hadházy és Szél is úgy tűnik kezd egyre inkább felnőni a feladathoz és többekkel egyetemben az élére áll egy olyan mozgalomnak, amely talán az egyetlen kiutat jelentheti ebből a fertőből.
Itt nem politikai pártokról beszélek, hanem egy olyan csoportosulásról, amelynek tagjai tisztában vannak a demokratikus értékekkel és azzal, hogy a diktatúra nem elfogadható. A feladat persze óriási, hiszen a már korábban is felvázolt emberek már szinte mindenhol jelen vannak, azonban semelyik diktatúra nem tart örökké. A népnek egyszer mindig elege lesz. Lehet, hogy jelen állás szerint még kevesen állnak ki nyilvánosan is a kormány ellen, azonban ez még nem zárja ki azt, hogy a válság beköszöntével ne növekedjen meg ez a csoport drasztikusan. Sokkal többen állnak a most még néma oldalon, mint azt a hatalom hiszi.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.