Az ember közösségi lény, életünk jobbára ilyen-olyan közösségekben zajlik, amelyek előnyét vagy hátrányát naponta érezhetjük. A közösség révén jutunk információkhoz, szerzünk tudomást mindazon eseményekről, amelyek kívül esnek a szűkebb látókörünkön, véleményt formálunk és mások is véleményt alkotnak rólunk. Ebben egyre nagyobb szerepet kapnak az online közösségek is, elsősorban a Facebook, amelynek látogatottsága különösen most, járvány idején minden bizonnyal a leglátogatottabb online felület.
A való életben is vannak, akik igyekeznek elszigetelni magukat, lehetőleg csak autóval közlekednek, ha rá is kényszerülnek olykor más eszközök használatára, próbálnak ott is elkülönülni. Házukat átláthatatlan kerítéssel veszik körül, rendezvényekre ha mennek, kizárólag páholyból élvezik az előadást, ha nyaralnak, vesznek hozzá egy jachtot vagy legalább bérelnek és azon töltik az időt, távol mindenkitől. Nem kíváncsiak senkire és rájuk se legyen kíváncsi senki. Ők természetesen nem regisztrálnak a közösségi felületre és nem is érdekli őket, mi folyik ott, látatlanban lenézik az egészet.
A nagy többség pontosan ugyanúgy használja az online közösségi teret, ahogyan az utcát vagy a tereket használja. Ténykedésünk nagyrészt az idővonalunkon követhető, ott látszik, mi mindent tartottunk érdemesnek arra, hogy megosszuk az ismerőseinkkel. Aztán az ismerőseink, ha szerintük is nagyobb érdeklődésre tarthat számot az információ, tovább osztják az ő ismerőseiknek, így aztán gyorsan elterjed. A napokban arról értesülhettünk, hogy a Médianéző Központ kutatást végzett arról, mely bejegyzések a legnépszerűbbek a Facebookon. Mint kiderült, ez egy fajta népszerűségi verseny volt, a magyar pártok közösségi bejegyzéseinek fogadtatását vizsgálták. Mint kiderült, a Fidesz egyedül kétszer akkora látogatottságot ért el, mint az összes többi párt együttvéve, fizetett hirdetésre ehhez az eredményhez egyáltalán nem is volt szükségük. A miniszterelnök oldala pedig különösen népszerű, egymaga több kedvelést mondhat magáénak, mint az összes többi ellenzéki politikus, az egy-egy bejegyzésre érkezett reakciók száma pedig több tízezres nagyságrendű, de alkalmanként a százezret is elérte. Mindebből sokféle következtetést le lehet vonni, mindenki tegye meg a magáét.
Én nem kutatási céllal látogatom az oldalt, sokkal inkább az ismerőseim által felkínált tartalmak érdekelnek. Most is volt egy nagyszerű élményem, nem ismerem a megosztót, valamelyik ismerősöm ismerőse, vagy annak is az ismerőse lehetett, aki különösen érdekes tartalommal örvendeztette meg a gyanútlan közönséget. Leírását azzal kezdi, hogy ő töpreng. Mégpedig azon, hogy a miniszterelnök nélkül mi lenne velünk? Hány nőt erőszakolnának meg, hány templomot változtattak volna mecsetté és egyáltalán, létezne-e még Magyarország? Aggódik a miniszterelnök biztonságáért, hogy küldetését teljesíteni tudja, csak ő maradt ugyanis, hogy megvédje kontinensünket. Ő imádkozik érte, hogy „legyen a miniszterelnök továbbra is szirt a habok közt. Kormányos a háborgó tengeren. Fáklya a vaksötétségben.”
A kép gyönyörű, szinte látom magam előtt, ahogy a kormányos a vaksötétben háborgó tengeren nekivezeti a hajót a habok között álló szirtnek, mindezt minden bizonnyal a kontinensünk védelmében, ez olyan költői, hogy rendezőért kiált. És valóban, minden igyekezetével ezen munkálkodik, csordultig küldetéstudattal. Mi pedig sajnos a hajón utazunk és mi is szüntelenül töprengünk, hogyan lehetne megállítani ezt az ámokfutást. Vannak, akik már a vízbe vetették magukat és úszva keresnek békésebb partokat, mi azonban – ki ezért, ki azért – maradunk, és ha nem találunk megoldást, bennünket is elnyelnek a hullámok.
Pável Melinda
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.