Május 30,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jól tejelő szoptatós dajkákra nagy most a kereslet a több feleséget elnyűtt keresztény államférfiak kastélyaiban

[email protected]

Tárgy: Nagyi

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Megértem. Vállalná az utazással járó törődést, hogy személyesen is megismerje az én nagyikámat. El is hiszem. De itt most sok veszély acsarkodik. A Facebookon kend nem kapott személyre szóló mászkálási engedélyt a vezénylő tábornoktól, márpedig a rendvédelmi erők most nagyon gyűjtenek az ügyészség szerint lökött vagy lökdösött rendőrök javára, mert ebből lesz nekik a paprika sprayre való. Maradjon csak. Írom én. Mire kíváncsi? 

Nos. A nagyiról a tatával összefüggésben lehet csak írni és vice versa. Mondom. Például: Tata bemegy a konyhába. A nagyi búskomor: eltörtem a jénait. Hát ez az! Pusztító. Még hatvan éve sincs, hogy nászajándékba kaptuk és máris oda! Napfogyatkozást is nézhettük volna vele, olyan matt volt, és elpusztítottad. Azóta becézzük mi a nagyit Pusztítónak.

Továbbá. A nagyinak a konyhában 15 keze van, és ezekkel 20 féle dolgot csinál egyszerre, és lényegtelen, hány unoka lábatlankodik körülötte, a házimunkával összhangban, egyidejűleg képes valamennyi gyerek fejét simogatni, és témát váltani egy szó kimondása közben is, ha úgy hozza a szükség. És úgy hozza. Arról nem is beszélve, hogy az agya mindezek előtt jár kilométerekkel, ha tetszik érteni, amit írok, mert fiú létére kendnek legfeljebb bevillan a női létezés és működés mibenléte, mint Lölö bácsinak a paksi magfúzió.   

A nagyi megszenvedett a becenevéért. Egyszer elesett. A felkarcsontja hosszában repedt. Oda fáslizták a karját a testéhez, mondván, ennek hat hétig itt kell lenni. Már az első este –ahogy a tata fürdette – már pityergett, hogy mikor moshatja majd meg ő a hóna alját. De a tata nagyon tud ám a pozitívumokra való támaszkodás elvének alkalmazásával vigasztalni. Mondta is rögtön: „Neked hat hét múlva már csak egy mosnivalód lesz, mert ez itt összenő.” És a nagyinak máris nem volt annyira kilátástalan a jövő. 

Viszont valami csak nem sikerült a doktoroknak. Én tudom is mi, de nem merem mondani. Jó. Kendnek elárulom, mert úgyis addig macerál, míg kikotyogom. Szóval, amikor a kezét próbálták az eredeti állapotba visszaállítani, akkor az off és az on parancsok vezetékeit rosszul kötöttek össze. Ezért esetenként tör, zúz, vagyis a konyhai fogyóeszközök nálunk betöltik a hivatásukat; rendeltetésszerűen fogynak.

A nagyi mellesleg tud fejedelmi- és nagypolgári kajákat főzni, csirkét kopasztani pillanatok alatt. Persze a sütijei, na meg a halászléi! De ezek csak úgy mellesleg, a családi munkamegosztásból kifolyólag, mert a nagyi a pálya- és kortársaival több, mint negyven évig az eszével gyarapította a nemzeti vagyont, miközben megkereste nem csak a kenyérre valót, hanem a tatával összebútorozva a mi létezésükhöz szükséges anyagiakat is. 

Nem semmi volt ám az! A csalásból doktorált pitiáner tolvajok 30 éve nagyüzemi módszerekkel cincálják a kollektív örökségünket, és még mindig találnak ellopni valót. 

Ja, igen, és még kenyeret is süt, ebből eredően nyilván a kezei is itt-ott megégnek, mert még mindig nem hőálló, pedig igyekszik, a hegekből ítélve.

Jaj, ki ne hagyjam! Az egyenlőség jegyében a másik felkarjára ráömlött egy frissen főtt kotyogónyi kávé. Harmadfokú, két férfitenyérnyi égés. A tata a vigaszágon máris a helyszínen: „Tudod, hogy sülve-főve szeretlek, azt akartad, megkóstoljalak leforrázva is?”  És ez így megy mindig. De a legjobb mégis az, amikor a tata beélesíti a nagyi harckészségét. Ezt tényleg látnia kellene. Mondjuk, valamiért rágjuk a tata fülét, hogy így vagy úgy szeretnénk valamit. Aminek a nagyi – mondjuk – nem annyira örülne. Ilyenkor a tata kivárja, hogy a nagyi hallótávolságba kerüljön és akkor nagyon, de nagyon ártatlan képpel kiböki: „Majd a nagyi megmondja, hogy mit akarok.”  Hát, azt meg se próbálja elképzelni, ami ez után következik. Pedig már tényleg milliószor hallhatta a nagyi, de még mindig robban. A mitológiai hét fúria, az a vírust simikáló Cili néni a nagyihoz képest ilyenkor. 

Méghogy ő parancsol?! Pláne a tatának. Akinek hiába rimánkodik már napok óta, hogy a koszos munkásnadrágot ne vegye már föl, amikor ott a tiszta kikészítve! Aki össze-vissza turkálja az udvart, meg telehordja mindenféle vacakkal, mert az majd kell, és… És nem is vesz levegőt, csak mondja olvasatlanul, mire a tata elégedetten int nekünk, és mi elsunnyogunk az egyre halkuló szóáradattól kísérve oda, ahova a nagyi szerint nem is lenne szabad, viszont a tata szerint a gyereknek lehetőséget kell adni, hogy megtermelje magának az életben maradásához szükséges immunanyagokat.

És a nagyival lányos dolgokról is lehet beszélgetni, de kend fiú, ezért erről nem kötök semmit a kend orrára. Ne is kérdezzen! (Nem. Semmi bajunk az anyuval/apuval. Néha szoktam alvás közben látni őket. Biztosan álmukban örülnek, mert azt mondták nekik, hogy ne nyavalyogjanak, amiért éjt nappallá téve gürizniük kell, hanem örüljenek, hogy van 4 órás minimálbérre bejelentett napi 16 órás munkájuk, és nem döglődnek a karanténban.)

És végül a nagyinak a rádió volt a beszélgető partnere. Volt. Azt mondja, hogy nem csak elnyomó-, hanem butítórendszert is váltottak minálunk. Szerencsére olyan beszédhibásak uralják az étert, hogy legalább érthetetlenek. Akkor van baj, ha érthetőek. És a nagyi el is mondja nekem a kifogásait, de ezt nem szabad senkinek továbbadni. Az a lényege, hogy a korábbi diktatúrákban a tudásnak nem volt se keresztlevele, se párttag könyve, mint most. A mostani Spanyolország területét valaha arabok lakták. Az okosodni vágyó katolikus papok hozzájuk jártak könyvtárba. A muszlimokhoz. Tanulni. Később az egyházi iskolákból olyan Nobel díjas természettudósok garmadája került ki, akik a tudományukkal megcáfolták a vallási tanokat. No problem. Végül a kommunista érát a nők 1,7 %-a közép, 0,3 %-a felsőfokú végzettséggel kezdte és 1990-ben 25,6 % ill. 6,8 % -al végezte. Vagyis abban a visszavágyott úri világban a nők 98%-nak legfeljebb elemi iskolai végzettsége volt, amit a kormány az utóbbi tíz esztendőben nagyon igyekszik megismételtetni a kettesekkel. Mert istenfélő, engedelmes Árvácskákra, és jól tejelő szoptatós dajkákra nagy most a kereslet a több feleséget elnyűtt keresztény államférfiak kastélyaiban. 

Szóval lenne miről egyeztetni a nagyival, de ami késik, nem múlik. Az sem kizárt, hogy nekünk kell innen megpattanni, amit nem nagyon szeretnék, mert a tata elbontotta a disznóólat, és diófát ültetett a helyébe, hogy hetedíziglen eszünkbe ne jusson a sertés tartása. Egy választási malac 32 ezerbe kerül, 120 kilósan jó, ha rátesznek egy tízest, amiből alig futja a víz- és csatornadíjat, és akkor hol van még a takarmány ára és a munkadíj? És a tata a lelkemre kötötte, hogy okvetlen a helyszínen várjam ki, és győződjek meg nagy szemű, papírhéjú-e az általa ültetett facsemete termése, vagy ez is elfajzott, mint ezek a kurafiak, akik naponta bosszantják a mi nagyinkat. 

Bütyökfalva,2020. május 7.                        

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.