NEHAZUGGY

Jól tejelő szoptatós dajkákra nagy most a kereslet a több feleséget elnyűtt keresztény államférfiak kastélyaiban

Mikes Mirtill | 2020. Május 9, Szombat | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Nagyi

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Megértem. Vállalná az utazással járó törődést, hogy személyesen is megismerje az én nagyikámat. El is hiszem. De itt most sok veszély acsarkodik. A Facebookon kend nem kapott személyre szóló mászkálási engedélyt a vezénylő tábornoktól, márpedig a rendvédelmi erők most nagyon gyűjtenek az ügyészség szerint lökött vagy lökdösött rendőrök javára, mert ebből lesz nekik a paprika sprayre való. Maradjon csak. Írom én. Mire kíváncsi?

Nos. A nagyiról a tatával összefüggésben lehet csak írni és vice versa. Mondom. Például: Tata bemegy a konyhába. A nagyi búskomor: eltörtem a jénait. Hát ez az! Pusztító. Még hatvan éve sincs, hogy nászajándékba kaptuk és máris oda! Napfogyatkozást is nézhettük volna vele, olyan matt volt, és elpusztítottad. Azóta becézzük mi a nagyit Pusztítónak.

Továbbá. A nagyinak a konyhában 15 keze van, és ezekkel 20 féle dolgot csinál egyszerre, és lényegtelen, hány unoka lábatlankodik körülötte, a házimunkával összhangban, egyidejűleg képes valamennyi gyerek fejét simogatni, és témát váltani egy szó kimondása közben is, ha úgy hozza a szükség. És úgy hozza. Arról nem is beszélve, hogy az agya mindezek előtt jár kilométerekkel, ha tetszik érteni, amit írok, mert fiú létére kendnek legfeljebb bevillan a női létezés és működés mibenléte, mint Lölö bácsinak a paksi magfúzió.

A nagyi megszenvedett a becenevéért. Egyszer elesett. A felkarcsontja hosszában repedt. Oda fáslizták a karját a testéhez, mondván, ennek hat hétig itt kell lenni. Már az első este –ahogy a tata fürdette – már pityergett, hogy mikor moshatja majd meg ő a hóna alját. De a tata nagyon tud ám a pozitívumokra való támaszkodás elvének alkalmazásával vigasztalni. Mondta is rögtön: „Neked hat hét múlva már csak egy mosnivalód lesz, mert ez itt összenő.” És a nagyinak máris nem volt annyira kilátástalan a jövő.

Viszont valami csak nem sikerült a doktoroknak. Én tudom is mi, de nem merem mondani. Jó. Kendnek elárulom, mert úgyis addig macerál, míg kikotyogom. Szóval, amikor a kezét próbálták az eredeti állapotba visszaállítani, akkor az off és az on parancsok vezetékeit rosszul kötöttek össze. Ezért esetenként tör, zúz, vagyis a konyhai fogyóeszközök nálunk betöltik a hivatásukat; rendeltetésszerűen fogynak.

A nagyi mellesleg tud fejedelmi- és nagypolgári kajákat főzni, csirkét kopasztani pillanatok alatt. Persze a sütijei, na meg a halászléi! De ezek csak úgy mellesleg, a családi munkamegosztásból kifolyólag, mert a nagyi a pálya- és kortársaival több, mint negyven évig az eszével gyarapította a nemzeti vagyont, miközben megkereste nem csak a kenyérre valót, hanem a tatával összebútorozva a mi létezésükhöz szükséges anyagiakat is.

Nem semmi volt ám az! A csalásból doktorált pitiáner tolvajok 30 éve nagyüzemi módszerekkel cincálják a kollektív örökségünket, és még mindig találnak ellopni valót.

Ja, igen, és még kenyeret is süt, ebből eredően nyilván a kezei is itt-ott megégnek, mert még mindig nem hőálló, pedig igyekszik, a hegekből ítélve.

Jaj, ki ne hagyjam! Az egyenlőség jegyében a másik felkarjára ráömlött egy frissen főtt kotyogónyi kávé. Harmadfokú, két férfitenyérnyi égés. A tata a vigaszágon máris a helyszínen: „Tudod, hogy sülve-főve szeretlek, azt akartad, megkóstoljalak leforrázva is?” És ez így megy mindig. De a legjobb mégis az, amikor a tata beélesíti a nagyi harckészségét. Ezt tényleg látnia kellene. Mondjuk, valamiért rágjuk a tata fülét, hogy így vagy úgy szeretnénk valamit. Aminek a nagyi – mondjuk – nem annyira örülne. Ilyenkor a tata kivárja, hogy a nagyi hallótávolságba kerüljön és akkor nagyon, de nagyon ártatlan képpel kiböki: „Majd a nagyi megmondja, hogy mit akarok.” Hát, azt meg se próbálja elképzelni, ami ez után következik. Pedig már tényleg milliószor hallhatta a nagyi, de még mindig robban. A mitológiai hét fúria, az a vírust simikáló Cili néni a nagyihoz képest ilyenkor.

Méghogy ő parancsol?! Pláne a tatának. Akinek hiába rimánkodik már napok óta, hogy a koszos munkásnadrágot ne vegye már föl, amikor ott a tiszta kikészítve! Aki össze-vissza turkálja az udvart, meg telehordja mindenféle vacakkal, mert az majd kell, és… És nem is vesz levegőt, csak mondja olvasatlanul, mire a tata elégedetten int nekünk, és mi elsunnyogunk az egyre halkuló szóáradattól kísérve oda, ahova a nagyi szerint nem is lenne szabad, viszont a tata szerint a gyereknek lehetőséget kell adni, hogy megtermelje magának az életben maradásához szükséges immunanyagokat.

És a nagyival lányos dolgokról is lehet beszélgetni, de kend fiú, ezért erről nem kötök semmit a kend orrára. Ne is kérdezzen! (Nem. Semmi bajunk az anyuval/apuval. Néha szoktam alvás közben látni őket. Biztosan álmukban örülnek, mert azt mondták nekik, hogy ne nyavalyogjanak, amiért éjt nappallá téve gürizniük kell, hanem örüljenek, hogy van 4 órás minimálbérre bejelentett napi 16 órás munkájuk, és nem döglődnek a karanténban.)

És végül a nagyinak a rádió volt a beszélgető partnere. Volt. Azt mondja, hogy nem csak elnyomó-, hanem butítórendszert is váltottak minálunk. Szerencsére olyan beszédhibásak uralják az étert, hogy legalább érthetetlenek. Akkor van baj, ha érthetőek. És a nagyi el is mondja nekem a kifogásait, de ezt nem szabad senkinek továbbadni. Az a lényege, hogy a korábbi diktatúrákban a tudásnak nem volt se keresztlevele, se párttag könyve, mint most. A mostani Spanyolország területét valaha arabok lakták. Az okosodni vágyó katolikus papok hozzájuk jártak könyvtárba. A muszlimokhoz. Tanulni. Később az egyházi iskolákból olyan Nobel díjas természettudósok garmadája került ki, akik a tudományukkal megcáfolták a vallási tanokat. No problem. Végül a kommunista érát a nők 1,7 %-a közép, 0,3 %-a felsőfokú végzettséggel kezdte és 1990-ben 25,6 % ill. 6,8 % -al végezte. Vagyis abban a visszavágyott úri világban a nők 98%-nak legfeljebb elemi iskolai végzettsége volt, amit a kormány az utóbbi tíz esztendőben nagyon igyekszik megismételtetni a kettesekkel. Mert istenfélő, engedelmes Árvácskákra, és jól tejelő szoptatós dajkákra nagy most a kereslet a több feleséget elnyűtt keresztény államférfiak kastélyaiban.

Szóval lenne miről egyeztetni a nagyival, de ami késik, nem múlik. Az sem kizárt, hogy nekünk kell innen megpattanni, amit nem nagyon szeretnék, mert a tata elbontotta a disznóólat, és diófát ültetett a helyébe, hogy hetedíziglen eszünkbe ne jusson a sertés tartása. Egy választási malac 32 ezerbe kerül, 120 kilósan jó, ha rátesznek egy tízest, amiből alig futja a víz- és csatornadíjat, és akkor hol van még a takarmány ára és a munkadíj? És a tata a lelkemre kötötte, hogy okvetlen a helyszínen várjam ki, és győződjek meg nagy szemű, papírhéjú-e az általa ültetett facsemete termése, vagy ez is elfajzott, mint ezek a kurafiak, akik naponta bosszantják a mi nagyinkat.

Bütyökfalva,2020. május 7.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!