Június 7,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem, nem mi költöttünk el annyi pénzt

Érdekes szakma a hírközlés. Szerintem nagyon kellene vigyáznia mindenkinek minden szavára, aki e műfajban tevékenykedik. A megállapítás apropóját az a hír adja, amely szerint „Tízmilliárdokat költöttünk már az elhalasztott BMW gyárra.” Ezzel a kérdéskörrel már sokat foglalkoztak mások, én most leginkább a megfogalmazás ellen emelnék kifogást.

Úgy vélem, hogy a portál, ahol ez a cím olvasható, tutira nem költött tízmilliárdokat egy újabb összeszerelő csodára. Egyébként tényleg az, egy csoda, amennyiben legalább pár száz embernek megélhetést nyújt majd Debrecenben. Ha egyszer megnyílik. Én sem fektettem bele abba a puszta földdarabba, szerintem a Szalonna sem, és egyetlen más portálnak az olvasói sem. Valószínűleg.

Ezért nem célravezető használni a „mi” szócskát. Félrevezető. Hiszen ha elolvassuk a cikket, kiderül, hogy „a gyár idevonzására iszonyatos összeget ajánlott fel a kormány, ennek egy részét már el is költötték kormányközeli vállalkozók cégeinek munkájára.” Ezek sem MI vagyunk, ebben is biztos vagyok. Sőt, még csak a MI többségének sincs semmilyen köze ezekhez a csókosokhoz. Egy szűk pereputty és haveri kör ez, mint tudjuk.

MI ürességtől kongó stadionokra és az azokban kétballábaskodó, több milliós fizetésű focistákra sem költöttük volna ezt a temérdek milliárdot, amit ŐK igen. Űrállomásra, kisvasútra vagy a Budai vár „orbanizálására” sem lettünk volna hajlandók kidobni újabb kupac tízmilliárdokat, már ha valaha is megkérdeztek volna MINKET.

Tudom, négyévente egyszer megkérdeznek. Nem csak minket, hanem azokat is, akik egy fillér adót nem fizettek életükben Magyarországon – arról, hogy ki legyen az, aki a következő négy évben osztogathatja (mostanában fosztogathatja) a közös bödönből a lépesmézet. Olyankor meg is ígérnek NEKÜNK mindent, egymillió új munkahelytől a szép és biztonságos öregkorig, oszt gyűnnek a szürke hétköznapok és a valóság.

Amiben már MI is részt veszünk, megint, és szembesülünk azzal, hogy semmi nem valósult meg az ígéretekből a MI számunkra.

MI inkább működő és korszerű egészségügyet szeretnénk – mert az mindenkinek fontos lenne, a legkisebb településen élőknek is. Akik e helyett időnként 100 darab laptopot kapnak ajándékba úrhatnáméktól. Olyan helyekre jutnak, ahol még villamos áram sincs. Sebaj, jó lesz szobadísznek – modern művészet à la Magyarország.

MI a stadionok helyett játszótereket, jól felszerelt óvodákat, iskolákat és anyagilag megbecsült pedagógusokat szeretnék.  Mert ők tanítják a gyerekeinket és unokáinkat, vagyis tőlük függ a jövő. A MI jövőnk és mindenki másé ebben az országban.  Nagyon nem mindegy, hogyan működik életünknek ez a része.

Vereséget vereségre halmozó tehetségtelen focisták helyett MI a nyugdíjasokat becsülnénk meg anyagilag. Legalább annyira, hogy ne kelljen a sárga csekk és az ennivaló között vacillálni, melyikre fussa per pillanat. Amikor 3000 Ft egy kiló eper – na jó, a nyugger ne dőzsöljön, elég neki pár szem alma is havonta. Meg a 2000 Ft/kiló fokhagyma, a 800 Ft/kiló krumpli, és egyéb alapvető élelmiszerek. Csak 30 százalékkal lettek drágábbak az elmúlt egy évben. Nem, nem KSH-adat, mert az nincs. Saját kis családom megőrzött bevásárlási blokkjainak tanúsága.

MI nem költöttük el azokat a pénzeket. A MI megtakarított magánynyugdíjunkat költötték el ŐK. A MI befizetett adóforintjainkat lopják el törvényesen ŐK. A MI pénzünkön híznak és gazdagodnak. ŐK, néhányan.

És a MI alatt nem a királyi többest értem, hanem minket,  egyszerű magyar embereket. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.