Október 26,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Büntetés alapú rendszer

Mi egy amolyan másféle ország vagyunk. Nálunk semmi se olyan, mint máshol, a lelkünk is egészen más, mint a világ többi emberéé, legalábbis ezt a következtetést lehet levonni azokból a kijelentésekből, amiket a miniszterelnök nagyon szívesen tesz, és amelyek általában úgy kezdődnek, hogy mi magyarok olyanok vagyunk… És nyilván a magyar viszonyokat és a magyar néplelket leginkább Orbán Viktor ismeri. Néha az az érzése támad az embernek, hogy mi valószínűleg valami távoli galaxisból csöppentünk ide, és időközben az ország is hozzánk idomult, itt a szél se úgy fúj, az eső nem úgy esik, mint más országokban. 

A közrádiónak vannak aranyat érő műsorai, egyik kedvencem az Ütköző, amely a meghatározása szerint vélemények ütköztetése, hát az évek során még nem sikerült kifognom egyetlen darabját sem, amelyben szemben álltak volna a vélemények, meghívnak két fideszes bölcset, és azok felváltva elmondják a mondókájukat, amelyek még véletlenül sem ütköznek, időnként megveregetik egymás vállát, mindezt közel egy órán keresztül. Most A nap kérdése keltette fel a figyelmemet, benne a műsorvezető Isépy Tamás századvéges szakértőt kérdezgette, hogyan is lesz az a miniszterelnök által ígért munkahelyteremtés. A téma érdekes volt, persze, hogy kíváncsi voltam a beszélgetésre. 

Mint kiderült, nem közmunka-programról van szó, persze lehetséges, hogy átmeneti megoldásként az is szóba jöhet, de semmiképp nem az lesz a megoldás. Természetesen szóba került a munkaalapú és a segélyalapú gazdaság kérdése is. Elmondta a jól ismert szisztémát, a közmunka arra jó, hogy azokat az embereket, akik esetleg már generációk óta a segélyre alapozták az életüket, visszavezesse a munka világába, a segély nem jó, mert aki segélyt kap, az onnantól kezdve nem tesz magáért semmit, arra rendezkedik be, és nagyon sok esetben már bevált, hogy a közmunkás később a piacgazdaságban talált magának munkát. Ez az elmélet, valóban jól hangzik, csak hát a valóság egészen más. Többnyire nem azért nem helyezkedik el magasabb fizetésért, mert nincs benne hajlandóság, hanem például azért, mert a lakóhelye ötven kilométeres körzetében nem létezik olyan munkahely, ahol ezt megtehetné. Ahhoz utaznia kellene, de erre alkalmas közlekedés sincs a településén, vagy költöznie, de nincs hová, a kör tehát bezárul, marad a közmunka, már ameddig jut neki. Ez minden, csak nem megoldás, még arra se jó, amit a szakértő szintén fejtegetett, hogy így a felnövő generáció látja, hogy tanulnia kell, ahhoz, hogy kitörjön. Arról, hogy milyen kilátástalan, reménytelen az életük azoknak az embereknek, akik részt vesznek ebben a kísérletben, a többségnek még csak fogalma sincs és szándéka se, hogy valamelyest megpróbálja elképzelni ezt a fajta valóságot. 

A sikeres gazdaság tehát munkaalapú. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, szükséges a megfelelő motiváció. A mi esetünkben ez a segély mint legfőbb rossz, kivezetése. Aki nem dolgozik, ne is egyék, ahhoz tehát, hogy részesülj az alapvető életfeltételekből, dolgoznod kell. Ha nem dolgozol, nem lesz pénzed és akkor előbb-utóbb éhen halsz. Az nem mentség, hogy dolgoznál, de nincs mit és nincs hol, kapsz segítséget, tanulhatsz, lehet szakmád és majd boldogulsz. Ez is módszer, kétségkívül. Mint amikor régen a gyerek kezét erővel a forró kályhára szorítottak, tanulja meg, hogy a tüzet kerülnie kell. 

Volt a rokonságunkban ilyen büntetés-alapú nagybácsi. Minden este, amikor hazaért, levette a nadrágszíját és elverte a fiát, mondván, egy fiú bármikor megérdemli a büntetést. Ha elkövetett valamit aznap, ha nem, az esti verést megkapta, mondhatnánk, megelőlegezte neki az apja az eljövendő disznóságokért. Később valóban nagy gazemberré cseperedett, kérdés, hogy valóban a rosszra való hajlandóság már gyerekként ott volt benne, vagy azért lett olyan, mert az apja szinte beleverte, hogy ő rossz. 

Gyanakszom, lehet, hogy a kormány más területen is ezzel a szisztémával dolgozik? Esetleg az egészségügyet is azért hagyta így lepusztulni, mert jól ismer bennünket. Ha a kórházakban nagyszerűek lennének a körülmények, képesek lennénk nyakra-főre megműttetni magunkat, csak hogy részesülhessünk a magas színvonalú ellátásban? A magyar lélek ágas-bogas, nem egyszerű egy ilyen országot jól kormányozni. Szerencsénk, hogy a miniszterelnök ért hozzánk és tud bánni velünk. Néha annyira, hogy az már az elbánással is felér. 

Pável Melinda 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!