NEHAZUGGY

Milyen munka, tessék mondani

Tóth Ilona | 2020. Május 4, Hétfő | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Formálódik a cselédtársadalom. Csak ez nem középkori, hanem modern cselédtársadalom lesz. Magyar. Orbán módra, aki működteti: már vagy tíz éve erre vágyik, legyen úr és parancsoló, vegye el az emberek szabadságát, és kezelje darab tárgyként őket. Mert neki az a jó, az az éltető, ami másnak rossz.

Ezek a keresztény urak abban különböznek őseiktől, hogy Audival, helikopterrel tempóznak; svájci, osztrák bankszámlán gyűjtik a pénzünket maguknak; luxust zabálva hízik a fejük; a közpénzből ajándékba kapott várakat, üdülőket, kikötőket pingáltatják ki a melósokkal. Azután, hogy elvették tőlük. Ha az érdemi munka helyett nagyon unatkoznak, akkor stadionokat építenek, kitömik a mohó egyház perselyét. Isteni nyalásért cserébe.

Orbán főnök megint nagyot mondott, de kicsit tesz a kiszolgáltatottság ellen. Mire véljem a naponta harsogó hangját a közszolgálati rikkancsokban:

A cél az, hogy amennyi munkahelyet a vírus tönkretesz, annyi munkahelyet hozzunk létre.

Kiknek és hol, tessék mondani? Igaz, Kövér leredukálta a magyar emberek számát: mert több millió ellenzéki nem tartozik a magyar nemzethez; nyilván a magukra hagyott, vergődő romák sem. Vagy azok sem már, akiket kiebrudaltak a kórházakból, gyógyuljanak meg otthon, de leginkább haljanak meg, mert akkor nem koptatják a k*rva drágán vásárolt kínai orvosi műszereket. Ide sorolhatjuk azokat is, akiknek az étel az asztalán pontosan olyan ritka, mint a NER-ben az erkölcs, a demokrácia és az empátia. Azokat is, akiket gyalázatosan kirekesztene Kövér László házi agymenő: a 2-es személyi számmal élő nőket ez a 0 ember, akinél egy okos delfin is többet ér, meg is érdemlik a házmester helyett az 1-es számot. Maradunk felére esve a magyar nemzet továbbra is utált tagjai.

Van egy nagyon rossz szokása a magyar embereknek: dolgozni akarnak. Orbán bandája mellé betolakodott a koronavírus. Egyik veszélyesebb, mint a másik. Igaz, Orbán, ha akarna, segíthetne azoknak, akik elvesztették a munkájukat. Dehogy akar, csak ímmel-ámmal kábítja az embereket, rohadt diktátori svunggal. Ha akart volna valamit is tenni értük, már régen felemelte volna a munkanélküli segély időtartamát: a szégyenletesen kevés három hónapot, és a szégyenletesen kevés ellátást, ami egyedülálló az uniós országok nagy többségéhez képest.

Azon rugózik éppen a napokban, hogy szabad útjára engedi a vírust. Elment az esze újra. Megjegyzem, eddig is tombolhatott a járvány, mert képtelenek voltak védőfelszereléssel ellátni az embereket. Mindenkit kellett volna, ha már úgy döngtek a kínai röpcsik a Liszt Ferenc repülőtéren, mint méhek az akácosban. Aztán a jó isten vagy a kínai kommunista párt tudja csak, hová lettek. Így vannak az idősek, fiatalok biztonságban nálunk.

Az ember pedig ül, csak ül otthon, miközben ürül a spájz, kiabál a rezsicsekk meg a gyerek, hogy éhes. Mit gondol ez az űrkorszaki rabszolgatartó, hogy majd innentől fogva körülbelül május végére mindenkinek lesz munkája? Eddig sem volt, csakhogy most nem bírják mindenféle szedett-vedett statisztikával elmismásolni a munkanélküliek számát: felturbózva a közmunkásokkal, a külföldön dolgozókkal meg az idénymunkásokkal.

Majd az állam ad munkát, nem hagynak senkit magára. Ahogy szokták, senkit nem hagynak az út szélén. Nem bizony, mert régen belegurultak az árokba a szegények. Apropó, árok. Annyi gazos nincs is az országban, hogy majd Orbán beossza kaszálni a munkát keresőket. Körülbelül annyi pénzért, amennyit a járvány ideje alatt már elköltöttek. Ha volt. Otthon maradni nem olcsó dolog: nagyobb lesz a rezsi, éjjel-nappal fűteni kellett még, többet ment a tévé, többet folyt a vízcsap, többet telefonáltak, többet utaztak a családok. Többet költöttek élelmiszerre, mert például a falvakba csak a futárszolgálat viszi ki, persze, plusz pénzért.

Milyen munkára gondolhatott a vezér? Azóta Gulyás Gergely alamuszi nyuszi tolmácsolásában kiderült: oktatnak, átképeznek, és a közmunka is bővíthető. Akinek szerencséje van, még tud otthonról dolgozni, de… A karmelita kolostor perzsa szőnyegét sem lehet online kitakarítani, hogy Orbán azon taposva legalább kívülről ne szennyeződjön be.

Milyen munkát, tessék mondani? Amikor a járvány előtt sem bírt/akart a keleten, délen élő hátrányos helyzetű családokról tudomást venni a Fidesz. Pedig mi a szent lópata lett volna fontosabb, mint munkához juttatni az embereket? Megmondom, milyen munkát. A közmunka is úgy indult, hogy majd átképeznek rabszolgákat, cselédeket, mindegy is. Lényeg, hogy azt csináljanak, amit akarnak a sok kiszolgáltatott, reményt vesztett emberrel. Azokkal, akikkel még el is hitetik, másra nem jók, vigadjanak, ha valaki gondoskodik róluk.

Egyetlen szavukat sem lehet elhinni. Gondoljanak a sötét agyú, Orbán-kedvenc Farkas Flóriánra, aki a mai napig élvezi a napsugaras jólétet. Pedig a Híd a munka világába foglalkoztatási szövetkezet elnökeként mintegy ötmilliárd forintnyi uniós forrást használhatott volna fel roma származású munkanélküliek álláshoz jutására, képzésére. Csakhogy az a pénz eltűnt, mert irodaházra, gépkocsikra, soha nem volt tanulmányra elszórta Farkas. Meglopta a sajátjait. A program körüli 1,6 milliárdos csalásgyanú miatt a hatóságok nyomozást rendeltek el. Eredmény, ítélet nincs, ahogyan munka sem.

Ez Orbánnak a középkori munkaalapú társadalom. Dögölj meg! Majd az úgy lesz, ahogyan eddig: a tartósan alacsony munkanélküliségi ráta mindennél fontosabb, és beleszámít az egymillió sosem volt dolgozóba. Fűkaszálásból, lapátolásból nem fejlődik a gazdaság, nem lesz méltóbb élete a melósnak, abból a potyogtatott aprópénzből, amit a gondoskodó állam fizet, nem lehet megélni, élni.

Milyen állami munkát akarnak? Ha túl is éljük a vírust, valóban új élet jön, mert a régi nem (lenne) folytatható. Ócska orbáni propaganda. Mert attól függ, kinek lesz, lehet új élete. Azoknak, akik eddig sem a küszöböt rágták. És amilyen tróger banda ez, nem számíthatnak sok ezren semmi jóra. Ez megint csak egy diktátori cirkuszi mutatvány.

Úgy lesz az, hogy sok tízezren elmehetnek az országból. Megint. Vagy mehetnek a közösből kitömött urakhoz, úrnőkhöz cselédnek: az elsinkófált földeken, a közpénzből vásárolt kastélyokban, a vidéki kisurak szőlőjében, háztáji gazdaságában…

…és még cipőt is pucolhatnak a nagyságáknak, közpénzből. És nem a vírus ellen, hanem mert nagyon könnyen leszünk a cselédek országa. Az állami akarat megvan hozzá.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!