Június 7,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Keresztény Taigetosz márpedig nincsen

Megtanultuk a leckét, ingyenebéd nincsen, segély sincsen, csak kemény munkával megszerzett (ahogy a német is mondja, megérdemelt) jövedelem van. Mert az ártunk és ormányunk által működtetett Magyarország Bt. pénzügyileg rendkívül tudatosan működik. Ügyel arra, hogy ne költsön többet, mint a bevételei. Mármint az igavonó baromként dolgoztatott határon belül élő állampolgáraira. A pénzügyi tudatosság része az is, hogy megszabadul a veszteséges tevékenységektől, mint egészségügy, oktatás, idősgondozás, rászorulók, hajléktalanok, fogyatékkal élők ellátása.

Itt szeretném jelezni, hogy csapdába tetszettek sétálni. Az egyik oldalon ott virít az alaptákolmányban is a keresztény alapelvekre hivatkozással az élet védelme a fogantatástól kezdve. Erre hivatkozva megbélyegzik az abortuszon áteső nőket. Erre hivatkozva nem engedélyezik az eutanázia semmilyen formáját.

Közben a másik oldalon meg ott van a fent vázolt modell, amiben nincs helye a csak kiadással járó egyedeknek. Eddig is próbálkoztak tőlük megszabadulni adminisztratív eszközökkel: munkaképtelenek munkaképessé nyilvánításával és így az ellátásuk megvonásával, a hajléktalanság kriminalizálásával. Minden lehető módon nehezítik a fogyatékkal élők életét, az otthonápolást továbbra sem ismerik el, nem nyújtanak hozzá érdemi segítséget. Salátatörvényben most még a hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyerekek művészeti oktatáshoz való jogát is elveszik. De mindhiába nyirbálták a juttatásokat, hiába hoztak egyre újabb és újabb megszorításokat, valahogy mégsem volt elég hatékony a rendszer (azok az átkozott civilek, ugye). Most viszont eljött a pillanat: a járványra hivatkozva újabb ezreket lökhettek jövedelem híján a szakadékba, a kórházak kisöprésével ezrek halálos ítéletét írták alá a lehető legembertelenebb módon. Simán előfordulhatott, hogy egy végstádiumú rákos beteg morfiumtól kábultan aláírta, hogy a saját felelősségére távozik. Tehát mindenki mossa a kezeit, minden törvényes. Ezt is megtanultuk, hogy itt minden törvényes. Ha mégsem, majd írnak rá egyet az éj leple alatt, reggel megszavazzák és akkortól máris törvényes.

Minden nagy világvallás, a gyakran emlegetett kereszténység is irgalomra, az elesettek gyámolítására szólítja fel a híveit, röviden emberiességre. A kereszténység hős védelmezőinek ez valahogy elkerülhette a figyelmét. Biztosan nem figyeltek a hittanórákon, esetleg nekik más kiadás van meg a Bibliából.

Szóval végre el kellene dönteni, hogy melyik oldalra tetszenek állni. Mert keresztény Taigetosz nincsen.

Ha meg akarnak szabadulni a „haszontalan” állampolgároktól, akkor bele kell állni, engedélyezni kell az aktív eutanáziát, megfelelő intézményeket kell biztosítani. Támogatni kell a terhesség alatti genetikai vizsgálatokat és engedélyezni az abortuszt, ha a szülők nem tudják vállalni a sérült gyermeket.

Ha a keresztény vonalon akarnak mozogni (élet védelme mindenáron), akkor viszont költeni kell az emberhez méltó élet biztosítására MINDENKI számára. Mert a kereszténység nem tesz különbséget élet és élet között. Minden élet értékes. A még meg nem született magzaté és az államkasszába a pénzt betevő dolgozóé pont annyira, mint a magát ellátni képtelen betegé, mint a folyamatos gondoskodásra szoruló fogyatékkal élőé.

Nincs olyan, hogy mind a két kuglófból csak azt mazsolázzák ki, ami épp szimpatikus és beleillik az aktuális unortodox elmeháborba. A korlátlan hatalom mazsolájához kötelezően hozzátartozik a korlátlan felelősség kuglófja is. Tessék lenyelni.

És tessék végre dönteni, nyíltan vállalni, az összes következménnyel együtt!

Madárlátta

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.