Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


30 éve harcban

Elszörnyedve és kétségbeesetten figyelem, hova süllyedt az ország az elmúlt tíz évben. Mindezt annak az embernek  köszönhetjük, aki büszkén teszi közkinccsé saját 1990-es fotóját a Parlamentből, ahonnan 30 éve harcol. A bársonyszékéből. Hol a volt mecénása, hol a politikai ellenségei – neki ellenfelei nincsenek, csak ellenségei –, hol egész Európa és a világ ellen kell felvennie a kesztyűt. (Talán ezért is kellett olyan sok millió, egészségügyi célokra nem használható kínai ócskaságot beszerezni mostanában.) Lássuk, miért is harcol valójában.

Első kormányának bukása után, miután valamennyire magához tért a vereség okozta sokkból, számot kellett vetni azzal, hogyan tovább. Nulla gyakorlati tapasztalattal, semmilyen szakmai múlttal, felmutatható eredmények és sikerek hiányában el kellett dönteni, mi a teendő a túlélés érdekében. Nem volt más alternatíva, csak a politika: mert bár ahhoz sem ért sem ő, sem kis csapata, mégis itt akarták megvetni lábukat. Máshol ugyan hol boldogultak volna? 

Ki kellett találni a hatalomra jutás új módját, ám a legfontosabb már akkor is az lehetett, hogy kidolgozzák a saját örökké tartó bebetonozásuk eszközeit ugyanabba a hatalomba. Ha majd egyszer megszerzik.

Az előző kormányok hibái  és a 2008-as gazdasági világválság is a kezükre játszott. A magyarok amúgy is szeretnek valaki ellen szavazni. Anélkül, hogy belegondolnának abba, miért is voksolnak valami másra. Csak. Nem hagyva időt egy kurzus kibontakozásának, amihez négy év soha nem elég, éppen csak el lehet kezdeni az építő munkát. A romboláshoz ellenben bőven elég a négy év, legalábbis az alapvető normák megváltoztatásához. Alaptörvény, választási törvény Fidesz-testre szabása, seggnyalók hadának kulcspozíciókba való kinevezése, az ország népének egymás ellen való fordítása, külhoni magyarok lekenyerezése és bevonása a magyarországi választásokba – mind-mind olyan eszközök, amelyeket gátlástalanul felhasználtak. Lassan, de biztosan kötött a beton, amely a hatalomban tartja őket és beteg rendszerüket.

Mert ez egy abnormális rendszer, és ez akkor a leginkább szembetűnő, amikor belegondolunk abba, hogy Magyarország 16 éve tagja az Európai Uniónak. Vagyis akkor, amikor körülnézünk olyan országokban, ahol sok-sok éves hagyománya van a demokráciának, amely annyira átitatja a társadalmi normák körét, hogy fel sem merülhet bármilyen egyeduralkodói hajlamokkal megvert közszereplő hosszabb távú tündöklése, legfeljebb a bukása.

Kénytelen vagyok itt megállni, és emlékeztetőül felsorolni, hogy sok egyéb mellett mit tűzött ki célul az Európai Unió:

– előmozdítja a békét, az általa vallott értékeket és a polgárai jólétét;

– a szabadságon, a biztonságon, és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térséget biztosít;

– fenntartható fejlődésre törekszik, amelynek alapja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, az árstabilitás, a környezetvédelem, valamint egy rendkívül versenyképes, teljes foglalkoztatottsággal  és társadalmi haladással  jellemezhető szociális piacgazdaság;

– küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen.

Most csak ezekről az alapelvekről szólnék, vagyis arról, hogy mi valósult meg mára ebből Magyarországon, tíz év fideszes uralkodás után.

A béke előmozdítása helyett a folyamatos harcban állás van, nem csupán országon belül, de más országokkal és intézményekkel kapcsolatban is. Az uniós értékek helyét a nemzethy valami vette át. A polgárok jóléte arra a pár száz rokonra és barátra szűkült, akik ott tolonganak a hatalmon lévők körül.

A szabadság a levegővételre korlátozódott tulajdonképpen, az is legfeljebb ideiglenes lehet, azt gondolom.  Sajtó, véleménynyilvánítás vagy eszmecsere – a szabadság alapértelemzése szerint megszűnt, helyette él és virágzik a gazdasági szabadrablás a csókosok számára. 

A jog érvényesülése az egyik legfájóbb pont, mert lassan az emléke is eltűnik annak, mit is jelent ez a kifejezés. Jogok helyett összefércelt tákolmány tartalmazza mindazt, amire a  Fidesznek szüksége van a hatalmon maradáshoz. Ami nincs benne, azt salátatörvények éjszakai benyújtásával igyekeznek sebesen pótolni, és meg is szavazzák azokat, teljesen mindegy, mi a tartalmuk.

Fenntartható fejlődés helyett dübörgő gazdaságunk van, amely annyira kiegyensúlyozott, hogy egy világjárvány kellős közepén a védekezés helyett az adóbevételek szükségessége döntött az észérvek és a külföldi tapasztalatok helyett. A szociális piacgazdaság fogalma ismeretlen mifelénk, a környékét is elkerüljük; jobb nekünk az urambátyám elven alapuló szívességi rendszer.

A kirekesztés és a megkülönböztetés elleni harcban egyszerűen nem veszünk részt. Mi utáljuk a romákat, a menekülteket, a szomszédot,  Macront, Brüsszelt, és mindenkit, akit lehet. Ha nem lehet, akkor is utáljuk, mert mimagyarok vagyunk.

Ez a harminc éves harc eredménye. Akinek ez rendben van, lájkolja a fotókat az önfényező ünnepségről, és tartsa hatalmon ezt a bandát az idők végezetéig. Ami engem illet – a kétségbeesésé mellett – maradok az értetlenségnél. Nem vagyok képes felfogni, miért jó több millió embernek az, hogy egy ilyen országban él. Mint ahogy azt is nehezen értem meg, hogy az a másik több millió, akiknek nem jó egy ilyen országban élni, miért nem emeli fel a fenekét a fotelból végre, és miért nem marad az utcán mindaddig, ameddig legalább valami parányi eredményt el nem tud érni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!