Június 6,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A látszatot kell fenntartani, a többi lényegtelen

Úgy látszik, akkor is köti az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz. A cinikus, felsőbbrendű, „kihaénnem”, „majd én mindenkinél jobban tudom, de ha szar van, akkor én nem tehetek semmiről, csak az ellenzék meg Soros” dumájával, egyes szám, első személyben, Mária országának fénylő tekintetű istene, a Karmelita magasságából. A cinikus szájbavizelő, az ellenzéki képviselőket lábtörlőnek használó sakkjátékos, aki ha vesztésre áll, egyszerűen lesöpri a táblát. De ha például az őzike tekintetű Mesterházy alányal egy öblöset (ahogyan a hétfői azonnali kérdések órájában), akkor annak megsimogatja a fejét, és jutalomfalatkával díjazza, sőt: este felmászhat a kanapéra is, ha szorgosan csóválja a farkát. Egyszóval undorító az a 133+4+1 „legbátrabb magyar” a parlamenti patkóban, de nekünk ez jutott. Nem mondom, hogy jól szórakozom, mint annak idején Torgyándoktor „monnyonle” zárszavain, mert nem. Értem én, hogy a járvány miatt szünetel mindennemű színházi, filmszínházi, sőt cirkuszi előadás is, de ezt a parlamentit nézni igencsak embert próbáló feladat. Főleg úgy, hogy Orbán a mi Jockey Ewingunk, aki a Kárpát „ranch”-on egyszemélyben szopatja az országot, és bárkivel lepaktál, aki pénzt termel neki. Aki meg nem, azt egészen egyszerűen eltakarítja az útból.

Tehát jön a derékig érő dumájával, hogy itt a munkavallóknak semmitől nem kell félnie, mert 3 hónapig kapnak apanázst, utána meg – ő, egyes szám első személyben megígéri – mindenkinek lesz munkája. És ezt természetesen higgyük el neki. Mert általában amit ő mond a szájával, az úgy is szokott lenni. Ha azt mondja jó reggelt, ki kell nézni az ablakon, hogy feljött-e a nap. Vagyis én mindenképpen fenntartásokkal kezelem az embert. Namármost. Hogy a vakhite által vezérelt fideszes tábor is megértse – főleg ha nyugdíjas, és egyelőre jön neki hónap elején a postás a szép nagy nyugdíjjal – hogyan is működik a munkavállaló és a munkaadó helyzete, a járvánnyal sújtott jelenben. Először is: nyugdíjat jelen esetben a mostani dolgozók dobják össze a közösbe, kedves nyugdíjasok! Másodszor: hogy miért kellene azonnali segítséget adni mindkét félnek, mindjárt elmagyarázom, de előtte olvassák el EZT, nem én írtam. 

Szedjük ketté, mint Németh Szilárd a grillcsirkét! 

1. Munkavállaló. Ha valaki kicsiny hazánkban munkavállalóként dolgozott, és mondjuk egy olyan cégnek volt az alkalmazottja, amelyik leállt, bedőlt, fízetésképtelenné vált a válság miatt, az konkrétan minimum 30 napja pénz nélkül tengeti napjait. Ha volt neki félretett kis pénze, valószínűleg elfogyott, vagy hamarosan el fog fogyni. Ha ez mondjuk egy család, és ott mindkét kereső utcára került, és nincs a háttérben nagyszülő, akkor elég nehéz helyzetbe kerültek ÖNHIBÁJUKON kívül. Viszont ha el is mennek „bértámogatásért” azt jó esetben úgy 30-40 nap múlva megkapják. Persze ha a bürokrácia sötét útvesztőjében el nem tévednek. Mivel erre a helyzetre senki nem volt felkészülve, ezért valószinűsíthető, hogy sok család vagy akár egyedülálló emberek is egyik hónapról a másikra éltek. Kvázi „gazdasági infarktusként” érte őket a jelenlegi helyzet. Hozzáteszem: nem egy-kettő, hanem kurvások embert érint ez helyzet.

2. Munkaadó. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy minden szektorba begyűrűzött a válság, és ma már azt is tudjuk, hogy Orbán Mészáros is kénytelen volt a szállodáiból rengeteg embert elbocsátani. Tehát a kis-, közép-, valamint nagyvállalatok (szerintem nemsokára az államiak is) kénytelenek lépni, leépíteni. Mert nincs bevétel, megrendelés, vendég, stb. Tehát nem azért, mert geci kapitalisták, hanem mert nincs miből fizetni. Hiába lengetik be az ilyen-olyan hiteleket, azokat senki nem szeretné felvenni, főleg egy olyan helyzetben, mint a mostani. (Bár a 2008-2009-es világválság teljesen más természetű volt, de érdemes tudni, hogy akkor szinte teljes mértékben leállt a hitelfelvételek száma.) Mindenki bátran elhiheti: a cégek sem örülnek, ha jól képzett szakembereket vagy dolgozókat kell utcára tenni, hogy aztán majd a válság végén lepkehálóval fogjanak újakat.

Lenne erre a helyzetre megoldás? Igen. Mi lenne az? Pénzt adni a munkavállalóknak, és járulék elengedést adni a munkáltatóknak. Mennyi ideig kellene ezt tenni? Körülbelül 3 hónapig. Jól járna mindenki? Igen. Nyugalom lenne és béke? Igen. Lehetne szankcionálni azt, aki ennek ellenére nem venné vissza az alkalmazottját? Igen. Lehetne büntetni azt a munkavállalót, aki ennek ellenére nem menne vissza a munkahelyére? Igen.

Akkor miért nem ezt csinálják? Elmondom. Mert nincs pénz. Miért nincs pénz? Mert offshore cégeken keresztül, törvényesítve ellopták azt. Kinek a pénzét lopták el? A magyar munkavállalók és munkaadók pénzét, valamint az Európai Uniótól kapott pénzeket. Miért lopták el? Hogy kiépítsék a hűbérrendszert, és Orbán beteg focimániáját kielégítsék. Szarban vannak? Igen. Hamis lózung volt, hogy mi olyan erősek vagyunk gazdaságilag, mint a bika? Igen. Miért nem a válságot kezelik? Mert leszarják azt, itt most a látszatot kell fenntartani, a többi lényegtelen. 

Összefoglalom: ha nem nyúlnak bele a költségvetésbe nagyon gyorsan, akkor itt szerintem előbb-utóbb nagy bajok lesznek. És nem azért, mert sokan  nem tudnak tankolni a lízingelt Suzukiba, hanem azért, mert nem lesz mit az asztalra tenni, hogy legalább enni tudjon a család.

Vogronics András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.