Van, aki harsányan örül, van, aki csendesen és van aki leginkább aggódik – ez a szorongással vegyes megkönnyebbülés érezhető most az embereken a korlátozások feloldásának hírére. Nem is csoda, a tartós bezártság életidegen, a többségnek elege van belőle, érthető, ha üdvözlik a döntést. Egyre többen hangoztatják, hogy nem élhetünk így örökké, nem bújhatunk el hosszú távon a vírus elől, mert ha nem tér vissza minden a régi kerékvágásba, a gazdaság jóvátehetetlen károkat szenved, és az életünk olyanná válik, amely talán a halálnál is rosszabb.
Hétfőtől tehát próbát teszünk és bízunk a szerencsénkben, hogy mi és a közvetlen környezetünk lesz a kivétel, maszkot teszünk fel, sűrűn mosunk kezet, hátha ez elegendő védelmet nyújt. Senki se tudja, milyen lesz ez az újfajta élet, majd megszokjuk, bár eléggé nehéz elképzelni a szórakozóhelyek teraszain maszkban söröző vendégeket és a maszkos strandolókat, különösen azt, hogyan oldják majd meg eközben a másfél méteres távolságot, de leleményes ember a magyar, megoldja egészen biztosan.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy továbbra sincs vakcina, nincs bevált gyógymód, aki tehát mégis megfertőződik, a rendelkezésre álló megannyi kórházi ágy, lélegeztetőgép és egészségügyi személyzet ellenére csak afelől lehet nyugodt, hogy ha súlyosra fordulna az állapota, módjában áll majd orvosi felügyelet mellett haldokolni. Irigylem azokat, akik pusztán ettől biztonságban érzik magukat.
A járványt kontroll alatt tartják – hangzott el az Operatív Törzs sajtótájékoztatóján, és ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Van, akit ez meggyőz, van, akit nem, a magam részéről nem tartom megnyugtatónak, hogy a hírek nem robbanásszerű elterjedésről szólnak, mert egyrészt a kijárási korlátozások nyilván elérték a hatásukat, másrészt nem végeztek annyi tesztet, amennyiből hiteles eredményekre lehetne jutni, ráadásul éppen most jött egy információ arról, hogy bizonyos tesztek nem váltak be, van, ahol már be is tiltották, és állítólag Magyarország is nagy tételben hozott éppen a megbízhatatlan tesztekből. Bár a kérdést föltették az Operatív Törzsnek, erre sajnos egyelőre nem érkezett válasz.
A kontrollt minden bizonnyal a katonaság egyre meghatározóbb jelenléte biztosítja. A kórházakban ott vannak a kórházparancsnokok, a stratégiai cégek is hadi ellenőrzés alá kerültek, most pedig állítólag az idősotthonokat is közvetlenül szem előtt tartják. Univerzális haderőnk van nekünk, mindenhez is értenek, most például az idősotthonokban ők végzik el a fertőtlenítést. Hogy miért éppen ők, azt nem részletezték, pedig érdekelné az embert, ugyanis a fertőtlenítés igényel ugyan szakértelmet, de annak a katonasághoz nem sok köze van. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább aggódom, van nekünk ehhez a tengernyi szerteágazó bizalmi feladathoz elegendő katonánk? Esetleg a NATO is besegít? Netán a veszélyhelyzetre való tekintettel bizonyos szakmákban elrendelheti a miniszterelnök a kötelező katonai szolgálatot?
Megannyi kérdés válasz nélkül. Egy biztos csak, az, hogy májustól visszakapjuk a régi életünk nagy részét. Sok szerencsét kívánok hozzá, reméljük, hogy a józan eszét mindenki megpróbálja nem elveszteni és igyekszik minden lehetséges módon megvédeni magát és közvetlen környezetét. Mint tudjuk, egyetlen magyar sincs egyedül. De azért soha ennyire nem volt igaz, hogy mindenki csak saját magára számíthat.
Pável Melinda
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.