Ugyan korábban megemlékeztünk már róla, úgy hiszem, ismét érdemes beszélni arról a gyermeteg reakcióról, amelyet Pápai Gábornak a Népszavában megjelent rajza váltott ki a keresztény nemzeti oldalon. A konzervatív oldal apraja-nagyja kikelt az ellen, hogy egy karikaturista – véleményük szerint – sértő módon ábrázolta Jézust. Az, hogy egyébként Müller Cecília operett-törzsbeli kommunikációját parodizálta ki, nem számít, a magát tévesen kereszténynek gondoló kormánypárti csoport nem látott túl a keresztre feszített Jézuson, és azonnal igazságot követelt. Hogy kinek, azt nem igazán tudom, hiszen ha élt is valaha egy Jézus nevű férfi, aki valóban csodákat tett, az nem ebben az évezredben volt, ezért ennek az embernek a személyiségi jogait megsérteni – hiszen az KDNP emiatt indított pert a karikaturista ellen – nem lehet. A kereszténység nem egy államvallás, ezért az is nehezen állná meg a helyét, hogy egy egész nemzetet sértett volna meg a rajz.
Több véleményt is olvastam a rajzzal kapcsolatban, azonban ami a 888-on jelent meg, talán minden korábbit felülmúl. Mert az, hogy elítélik, esetleg mélységesen felháborodnak rajta, vagy petíciót írnak alá, még elfogadható. Véleménynyilvánítási szabadság van, nem kötelező senkinek sem mindennel egyetértenie, sőt, szeretni sem kell mindent. Vannak persze határai a karikatúráknak is, azonban úgy hiszem, Pápai Gábor ezt a határt meg sem közelítette. Ezt nem azért mondom, mert én magam nem vagyok vallásos, hanem azért, mert semmi olyat nem ábrázolt a rajzán, amivel a keresztény vallásúakat támadta volna. A paródia Müller Cecíliának szólt, még ha ehhez Jézus figuráját fel is használta. Itt jön a kérdés viszont, hogy ezek szerint Jézus alakja szent és sérthetetlen? Azt a megszokottól eltérő környezetbe helyezni tilos?
Ki dönti ezt el? A Fidesz-KDNP frakció, esetleg a 888 szerkesztősége? A Vatikánban vajon márt értekeznek a rajzról? Én magam sem értem igazán, hogy mégis miért lett ekkora történet ebből a rajzból, hiszen semmi sem magyarázza az ilyen szintű híráradatot egyetlen karikatúra miatt. Pláne nincs magyarázat arra, amit a 888 egyik szerzője jegyzett meg cikke legvégén:
Pápai Gábor karikaturistaként nem érzi veszélyben magát Magyarországon.
Isten ne adja, hogy ez utóbbi bármikor is megváltozzon, de azért reméljük, Pápai Gábor ismeri azt a magyar közmondást, amiben korsó, kút és eltörés is szerepel.
Ezen megjegyzés üzenete – az én értelmezésem szerint legalábbis – nem más, mint hogy jó, ha vigyáz magára Pápai, mert ki tudja, mikor jár pórul. Kísérti a sorsot akkor, amikor véleményt mer formálni egy olyan kérdésben, amely szent és sérthetetlen a polgári, konzervatív oldal számára. Hogy ők egyébként a Biblia talán összes szabályát és parancsolatát figyelmen kívül hagyják, és olyan életet élnek, aminek az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, amiről prédikálnak, az mindegy is, járnak vasárnaponként misére, és a plébánossal is jó viszonyt ápolnak. Papolni ők tudnak csak igazán, és ők azok is, akik a leginkább felháborodnak akkor, ha egyébként erre semmi ok sem lenne. Egy intelligens ember nem vallásgyalázást lát minden Jézust ábrázoló rajz mögött, hanem megfontoltan átgondolja, mi is lehet az üzenet. Elég kevés olyan eset van ugyanis, amikor valóban a mások gyalázása lenne a célja egyetlen karikaturistának is.
Az, hogy kifiguráz egyes egyéneket az nem meglepő, mint hogy az sem, ha talán megsértett valakit, azonban emberek vagyunk, a kritikát pedig érdemes átgondolni. A karikatúrák lényege pont az, hogy gondolkodásra serkentsenek, bár megértem, ha a 888 szerkesztőségében lévőknek erről nem sok fogalmuk van, hiszen a lap saját karikaturistája, Ludmilla ilyenre nem nagyon képes. De ez még nem ad felmentést a történtek alól. Elég egyértelmű ugyanis, hogy mi volt a cikk üzenete, és noha ezt vélhetően elfogadja Pápai Gábor is, az tisztán látszik, hogy ki okoz valódi feszültséget ebben a történetben, és ki az, aki túlment egy bizonyos határon. Ha Jézus ábrázolása ilyen indulatokat vált ki a konzervatív oldalon, akkor lehet, hogy újra át kellene olvasni azt a bizonyos szent könyvet, és értelmezni az ott leírtakat.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.