Június 7,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Csak ennyi?

Március 11-én hirdették ki Magyarországon a járvány miatti veszélyhelyzetet. Ezután következtek a  mindenféle bejelentések, szerintem nem elégséges korlátozó intézkedések, valamint „gazdaságvédelmi” programok. Az utóbbiakról sokan, sokszor elmondták, mennyire olyanok, hogy „nesze semmi, fogd meg jól”. Azt gondolhatná az ember, hogy nehéz idők járnak, a munkájuktól elesett dolgozókat képtelenség tisztességesen megsegíteni, örüljenek a morzsáknak, amiket kapnak, oszt jó napot.

Mindeközben nem mindenhol ilyen [email protected] ám a helyzet.  Vannak nagyon megbecsült területek – mert krízis ide vagy oda, a „fontos” dolgokra jut is, marad is pénz bőven. És mi lehetne az egyike a fontos dolgoknak? A sport, természetesen, mert az ország kiskirálya, elfuserált focistaként, továbbra is a legfontosabbak közé sorolja kedvenc időtöltését. 

Betegek hadát küldik haza a kórházakból, mert nem futja az ellátásukra, gyógyításukra, műtétre, gyógyszerre, szinte semmire. Egy vidéki ápolónő beszámolója szerint az ő körzetében 10 hazaküldött beteg közül 9 rövid időn belül elhalálozik.

Ugyanakkor március 11-e óta több, mint 9 milliárd forintot „csoportosíttak át” sportcélokra. Közöttük olyan remek célokra, mint a „versenysport és az olimpiai felkészülés szakmai támogatására” – potom 300 millió forint. Mindezt azután, hogy március 27-én eldőlt: a tokiói olimpiát 2021-re halasztották. Arról nem beszélve, hogy milyen jó lenne tudni, mit jelent vajon a felkészülés szakmai támogatása? Eddig nem szakmabeliek irányították a felkészülést? 

Félre ne értsen senki: nem a sport, mint olyan ellen van kifogásom, így természetesen az olimpia ellen sincs. Az időzítéssel van a bajom, mert ugyanis azt gondolom, a jelenlegi veszélyhelyzetben a majd egyszer megrendezésre kerülő játékokra való költekezés baromság. Vállalkozások mennek tönkre, ezrek maradtak munka nélkül. Mint mondotta pár hete Parragh kartárs: „annyian mentek tönkre, hogy nem tudunk velük mit kezdeni”.  Inkább nem akarnak, mert nem élvez elsőbbséget a megoldandó feladatok között a rászorulókkal való törődés. 

Április 23-án több mint 4 milliárdot irányítottak át sportlétesítmények fejlesztésére. Csak így, egyszerűen. Nem az egészségügyben dolgozók munkakörülményeinek javítására, nem a kórházi ellátás fejlesztésére. Nem, dehogy. Hanem az ürességtől kongó stadionok és hasonló építmények jobb „működésére”. Csak azon a napon, vagyis április 23-án összesen majdnem 6,5 milliárdot osztottak ki hasonló sportcélokra. 

A veszélyhelyzet kihirdetése óta napi 205 millió forint jutott sportra. Csak ennyi??? Nehéz lenne kulturált szavakkal kifejezni, mit gondolok minderről.  

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.