Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Változó érdekek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt már régóta tudjuk, a hatalom kelet felé tolódik. Kelet meg nyugat felé. Változó, váltakozó módszerekkel. Továbbá azzal is tisztában vagyunk, a jelenlegi orosz külpolitika nem tér el a cári birodalom külpolitikájától, és az egyre erőteljesebb előretörésével nem mondott le európai terveiről. Ennek egyik szálaként, az óriások küzdelmeként, a befolyási területek növeléseként, Vlamigyir Putyin orosz elnök rendszeresen látogat Magyarországra. Azt nem lehet tudni, honnan, miből ered ez az orosz szükség, hogy országunk és miniszterelnöke ilyen előkelő helyet foglal el az orosz külpolitikai palettán. Mindenesetre az sejthető, nem hétköznapi, emberi rokonszenvről van szó. Azonban az nyilvánvaló, ebben a kapcsolatban a célok és az erők nincsenek egyensúlyban és így ebből könnyen lehet negatív heroizmus.

De a látogatásokkal és a túlzott oroszbarát politikával kapcsolatosan fellángoló eltérő vélemények nagyon is hangsúlyossá váltak. Különösen Ukrajna vonatkozásában, miután a nemzetközi világ rémületére 2014-ben Oroszország, szándékos katonai provokációt gerjesztve elfoglalta a Krím-félszigetet. Továbbá Putyin egyre ijesztőbb politikai módszereivel, törekvéseivel kapcsolatosan, ami újfajta hidegháborús légkört áraszt. Ebben a vitában, amely hazánkban is jelen van, láthatóvá válnak az úgynevezett Putyin-magyarázók, akiket Putyin szálláscsinálóinak is hívnak, és valójában előszeretettel próbálják hiszterizálni az országukat, dezinformációs mocsarat létrehozva, kihasználva az orosz propaganda és pénzügyi támogatás ötvözetét. Valamint vannak azok, akik mindenképpen egy egészséges távolságtartást szeretnének Oroszországgal.

 Ami viszont a koronavírus-járvány előtt kezdett egyértelműen láthatóvá válni, Európa egy része enyhülést mutatott Oroszország felé, és aggasztó jelek voltak arra, hogy az Európai Unió nagy szereplői készen állnak Ukrajna feladására. Franciaország és Németország politikai vezetői már jelezték, a konfliktusban kezdenek elfáradni, a konfrontáció fenntartásához nincs elég erejük és jobban örülnének, ha a kapcsolatok visszatérnének a normális mederbe. Ennek egyik jele a 2019 augusztusában megrendezett G7-es csúcstalálkozón Emmanuel Macron francia elnök különös viselkedése, aki állítólag egyetértett azzal az amerikai ötlettel, hogy az idén rendezendő G7-es konferenciára meg kell hívni Oroszországot. Valamint a francia elnök bejelentette, újraindít egy kampányt, ami Franciaország és Oroszország közötti kapcsolatok javítását szolgálná, mivel véleménye szerint Európa stabilitásához elengedhetetlen a feszültségek rendezése Oroszországgal, aminek elmulasztása stratégiai hiba lenne. Továbbá a német kormány közölte, elfogadja azokat az orosz útleveleket, amelyeket Moszkva az elfoglalt kelet-ukrajnai területen osztott ki a lakosság számára. Vagy elég azt megemlíteni, még az elmúlt nyár folyamán, Németország és Franciaország kezdeményezésére Oroszország tagságát – mindenféle kompromisszum nélkül, teljes jogú szavazati joggal – visszaállították az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésében, amit még az oroszok Ukrajna elleni katonai agressziója miatt függesztettek fel. Tehát míg Franciaország és Németország elhatározta, újjáépíti a kapcsolatát Oroszországgal, és Ukrajnát kényszerítik a konfliktus megoldására, addig a balti államok és Lengyelország, amelyek hasonló stratégiai aggodalmakkal küzdenek, ellenzik ezt az új megközelítést. Ami érthető, mert például az orosz fenyegetés sokkal inkább valóságos Litvániában, mint Párizsban. Úgy tűnhet számukra – és nekünk, frontvonal államoknak úgyszintén – figyelmeztető jel lehet, mintha Németország vagy Franciaország Kelet-Európa országait pusztán csak kellemetlenségnek tekintenék, és csak a nyers politikai-gazdasági érdekek számítanának.

Ha pedig véget ér az ukrán-orosz konfliktus, akkor az oroszokra kivetett szankciók is értelmüket veszítik, ami ellen már számos európai ország fogalmazott meg zajos ellenvéleményt. Többek közt az elmúlt években az olasz, magyar és a bolgár vezetés jelentette ki, a szankciók végrehajtása károsította az országuk gazdaságát. Ezeket az állításokat támogatta több uniós tagország és jelezték, amennyiben a szankciókat megszüntetnék, az nemcsak az országuk gazdasági állapotán javítana, de az EU és Oroszország kapcsolatán is.  

Mindenesetre Moszkva azon dolgozik, hogy betartsa a magára erőltetett stratégiai türelmet, a feszültségeket elkerülje, és ne fokozódjanak az ellentétek Európával. De a szankciók nem csak Európában, de magában Oroszországban szintén gondokat okoztak. A rubel legyengült, és az orosz gazdaság a stagnáló állapotából nem tud kimászni. Ennek következménye lett, hogy a felnövekvő új generáció elutasítja azt a ki nem mondott társadalmi szerződést, ami csendet kért a gazdaság stabilitásáért cserébe. Az ekképpen kialakult elégedetlenség növekszik Putyin Oroszországában, és a tavaly nyári moszkvai tüntetések rekordszámú letartóztatásokat eredményeztek. Ugyanakkor az orosz külpolitika változatlan maradt, Putyin növekvő politikai és katonai önbizalommal mozog Európában és a Földközi-tengeren.

 Tény, Ukrajna helyzete nem könnyű. Jelenleg Németország és Franciaország jövedelmező megállapodásokat írnak alá Moszkvával, még olyanokat is, amelyeknek valószínűleg negatív geopolitikai következménye is lehet Oroszország szomszédai számára. Ennek tükrében ma nagyon úgy érzékelhető, a Krím–félsziget orosz katonai elfoglalására már kevesen akarnak emlékezni, még kevesebben akarják megérteni az orosz külpolitika hitrendszerét. Ezért Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hiába tesz egyértelmű lépéseket az EU felé, próbálja újjáépíteni az ország katonai képességeit, vagy korrupcióellenes lépéseket tenni, az európai vezetők a keleti fejlődés hiányát látva nem akarnak egy végtelenbe nyúló konfliktust fenntartani, főleg úgy, hogy a vírus után egy igencsak legyengült Európával kell számolniuk. Valamint a németek által lelkesen támogatott Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat megépítésével Ukrajna várhatóan veszíteni fog fontosságából. Viszont Európának orosz gázra is szüksége van, az oroszoknak meg német és francia befektetésekre, még akkor is, ha ennek az ára az EU értékeinek a feladása.    

Kalmár Benedek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.