Amint Bálint felkapta a fejét a múlt csütörtöki kormányinfón elhangzottakra Gulyás Gergely produkciójából idézve, így én is felkaptam a szemem, különösen erre a mondatra:
„A munkanélküli segély, még hogyha most éppen szebb nevén álláskeresési járadéknak hívjuk is, ez egy segélyforma.”
Tudja ez a jóember egyáltalán, hogy miről beszél?!
Mint tudjuk, Magyarország kormánya (értsd Orbán Viktor) nem hajlandó munkavégzés nélkül fizetni senkinek egy huncut petákot sem (kivéve a gyevi bírót).
Akkor nézzük csak meg, hogy miféle segélyforma ez a bizonyos álláskeresési járadék és miből is fizeti ezt a kormány, kőkemény három hónapon át és semmi többet.
Nemrégiben egy sok-sok számmal teli posztban bemutattam, hogy nagyjából miből él és gazdálkodik Magyarország. Az éves költségvetésben helyet kapott egy olyan fejezet is, amit Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak hívnak. Ennek keretében tervezett a kormány összességében 423,1 milliárd forintos bevételt és 430,7 milliárdnyi kiadást (a kb. 21.500 milliárdos éves költségvetési főösszegből).
Tehát összességében 423,1 milliárd forint ebben az alapban landol bevételként. Íme, a három legnagyobb tétel:
És ebből a 423 milliárdból tervezett elkölteni a kormány 430 milliárdot. Szintén csak a nagyobb összegű kiadásokat nevesíteném:
(Azt hiszem ilyen és hasonló keretekből finanszírozzák a Hadházy Ákos által feltárt kamu-képzések sokaságát – nesze-semmi-fogd-meg-jól alapon).
Mire következtethetünk ezekből a számokból?
Először is az Európai Unió hozzájárul valamennyivel az ún. magyar humán tőke képzéséhez, a kormány ennél valamivel többet elkölt (talán kell némi önerő is), előfinanszírozás keretében.
Aztán befolyik a szakképzési hozzájárulás, amiből feltehetően a különféle szakképzéseket, szakképző intézmények fenntartását biztosítja az állam. Na és mindez kitől, honnan? Mondom: azoktól a vállalkozásoktól, munkaadóktól, melyek nem vesznek részt a szakképző intézmények gyakorlati képzéseiben, ezért 1,5 %-ot kell befizetniük az államkasszába a mindenkori bérek után. Havonta látni a saját bérjegyzéken, hogy mennyit fizet a munkáltató az államnak a bérünk után.
És végül marad az a bizonyos munkaerő-piaci járulék, amiből idén 237 milliárd forintra számít az állam. Kitől is? Tőlünk, a munka alapú társadalomtól, a dolgozó néptől. Ezt is láthatja mindenki a saját bérjegyzékén, mivel pontosan ilyen jogcímen megjelenik szintén egy 1,5%-os mértékű, ezúttal levonás a bérből.
És amennyiben hiszünk a statisztikának és kb.4,5 millió dolgozóval számolunk, akiknek 2019-re vetítve az átlagbére kb. 360.000 Ft volt, akkor minden dolgozó nagy- és kisember hozzájárul ahhoz, hogy minimum ez a 237 milliárdos összeg idén valóban befolyjon az államkasszába (ma ez azért már kérdéses).
Na most: ebből az összegből tervezett kifizetni az állam 2020-ban összesen 83 milliárd forintot álláskeresési támogatásokra és ez lehet a forrása a 140 milliárdnyi közfoglalkoztatotti bérek kifizetésének is (munkaügyi központokon keresztül megy ez is).
Tekintve, hogy a munkanélküli járadék mértéke maximálva van, ez a közel hétmilliárdos összeg havonta 35-50.000 fő járadékára elegendő (hozzá kell még számítani a szociális hozzájárulási adót is, ami megy vissza az államnak). A „segély” az utolsó évi átlagbér maximum 60%-ában jár, de nem lehet több, mint a mindenkori minimálbér, azaz idén 161.000 Ft. Ez azokra vonatkozik, akiknek ennél nagyobb a bére, viszont akinek a hivatalos bére (tudjuk, csak papíron) csak a minimálbér, az nyilván csak ennek kapja a 60%-át.
Amennyiben helytállók az információim, ebből csak SZJA és nyugdíjjárulék kerül levonásra, így a nettó álláskeresési járadék havi 72-120 ezer Ft körül mozog. Három hónapig. Utána valóban lehet menni segélyért az önkormányzathoz vagy közmunkára.
Tehát az van ugyanis, hogy nem számít, ki hány évig segélyezte az államot a maga másfél százaléknyi munkaerőpiaci járulékával, mindenképpen csak az utolsó fizetésének a töredékét kaphatja meg „segélyként”. És ezt is csak három hónapig, mert csak mi vagyunk egyedül munka alapú társadalom. A többi ország állampolgárai csak segélyekből élnek. Jól.
Még hozzá kell tenni, hogy idén ugyan már nem, de tavaly még átirányításra került ebbe az alapba a szociális hozzájárulási adó egy része is. Tudjuk, az amit már bármire fel lehet használni, mióta járulékból adó lett. Ebbe kerülhetett bele, véleményem szerint, az a bizonyos 3%-os (régebben) munkaadói járulék, amivel szintén a munkáltatók gazdagították az államkasszát.
Kiszámoltam, hogy néz ki ez az egész „segélyezés” egyénileg, mondjuk saját példámat bemutatva, azaz 30 évnyi magyarországi munkaviszony esetén és feltételezve, hogy ez időszak alatt mindvégig a tavalyi évre átlagolt havi bruttó kb. 360.000 forintot kaptam.
Tehát jómagam 30 év alatt a munka alapú béremből levont, jelenlegi 1,5 %-os járulékkal számolva (lehet, hogy ez több is volt olykor), megtámogattam az államkasszát közel 2 millió forinttal munkanélküli járulék címén. Továbbá, a fent említett korábbi 3%-os ún. munkaadói járulékból a munkáltatóim is befizettek utánam az államnak ez idő alatt közel 4 millió forintot a mindenkori bérem után.
Tehát összességében közel hat millió forintnyi járulék befizetés az államnak, szemben a maximum három hónapnyi, összesen kb. 360 ezer forint összegű álláskeresési járadék.
FIDESZ-nyelven: segély.
És akkor most csak halkan kérdezem: ilyen alapon akkor már a nyugdíjam is segélynek számít, az évtizedek során befizetett járulékaim ellenére?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.