Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nemzethy kesztyű

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Látjátuk feleim szümtükhel…

Végre lett egy igazi ellenség,  és valódi harcba indultak ellene országunk nagyjai. Ez nem olyan feneség, mint az eddigi piszliicsárék, amelyek és amik támadták szép hazánkat – ez valódi, áldozatokat követelő ragály, betegség, járvány, tessék választani. Persze, még kiderülhet, hogy Soros és Gyurcsány által fizetett kínai és egyéb migránsok szándékosan és tudatosan fertőzték meg az egész bolygót – legalábbis az ügyeletes amerikai zseni, az elnökük, valami ilyesmit akart sugallni, amikor a napokban megfenyegette Kínát. Azt bírta kinyögni rózsaszín ajkaival, hogy  következményei lesznek annak, ha a kínaiak állnak a vírus terjedése vagy terjesztése mögött… remeg a térdem, azóta is. Hogy lehet valaki ekkora barom, ilyennek kell születni, vagy gyúrt rá menet közben?

De térjünk vissza saját házunk tájára, mert ott minden rendben van, ha a kormány és szakemberei véleményére lenne kíváncsi valaki. Én nem vagyok, ezért csak olyan esetekről lesz szó, amelyek azt bizonyítják, mennyire nincs semmi sem rendben. 

Műtéten frissen átesett betegeket küldenek el kórházakból. Menjenek a keresztény isten hírével, ahova tudnak. Magatehetetlen időseket zavarnak haza a hasonló állapotban lévő párjukhoz. Ápolja és állítsa talpra őket, aki akarja.  Vizsgálatok, műtétek, kezelések maradnak el az arra rászorulóknál, mert talán majd egyszer kell az ágyuk egy vírusos betegnek. Sőt, az is biztos, hogy ez május 3-án fog bekövetkezni. Az istenek, ugye, mindent tudnak, így ezt is.  Csendben kérdezem – addig is miért nem lehet tisztességesen, már amennyire a magyar egészségügy feltételei ezt lehetővé teszik, gondoskodni olyanokról, akiknek MOST van rá szükségük? Nem érthetjük mi ezt, Hajnalkám, kicsik vagyunk hozzá.

Én ahhoz is aprócskának érzem magam, hogy felérjem ésszel, miért kell díszlépésben fogadni maszkokat és  gumikesztyűket a repülőtéren. Hol maga a nép atyja, hol valamelyik minisztere pózol a kamerák előtt, sok millió valamit tartalmazó dobozok előtt, mert a légihíd az nem semmi, ugye. Szalutálni nem kellene?

Ehhez képest nem lehet sem maszkot, sem  kesztyűt kapni olyan helyeken, ahol normális ember meg szeretné venni valamelyiket.  Akkor biztosan az egészségügyi dolgozók kapták mindet – nagyon helyes, nekik kell a legjobban. Erre mit hallok? Egy vidéki kórháznak olyan kesztyűt sikerült juttatni, amilyet a festők használnak. A szobafestők, nem Van Gogh. Véletlenül van egy jó ismerősöm, aki ebben a szakmában dolgozik, több kesztyűje szárad rendszeresen a teraszukon.  Ha egy ilyen kesztyűben valaki akár egy ágytálat is meg tud fogni rendesen, le a kalappal előtte. Hát még infúziót,  injekciós tűt, valami érzékenyebb műszert… Szívem szerint azt kérdezném, Maaaargit, normális?! – de az eset annyira megalázó mindenki részére, hogy inkább nem L”Art pour L”Art-ozom. Inkább teszek egy konstruktív javaslatot. A több millió, ünnepélyesen fogadott kesztyű kerüljön az egészségügybe, méghozzá a magyarországi magyarba, ne a határon túli magyarba,  a festő kesztyűket pedig  osszák szét a parlamenti képviselők között. Nekik az is pont elég lesz, gombot nyomogatni eszement javaslatok megszavazására kiváló darab egy ilyen kesztyű.

Olyan ez a nemzethy kesztyű, mint a nemzet vagyona: van, de nincs.  Eltűnt, kézen-közön, tudjuk, milyen kezek között. 

A statisztika szerint minden magyar háztartásnak van 10 millácska  forintnyi megtakarítása – én egyetlen ilyen családot sem ismerek. Valaki más vigyáz az ő tízesükre, jelentkező akad bőven a Vár környékén.

Olyan ez a nemzethy kesztyű-ügy, mint az egész,  az országot  tíz éve romboló rendszer. Nagy lózungok, ostobaságtól hemzsegő nyilatkozatok, különös tekintettel a szakembernek kikiáltott dilettánsok részéről, az önfényezés mögötti üresség, eredménytelenség, embertelenség.  Ami mára nálam eléri a népirtás kategóriáját, mert semmilyen érvvel nem lehet elfogadhatóvá nyilvánítani a kórházak kiürítését. Hadd hulljon az öreg, a beteg, az egyedülálló, a kiszolgáltatott, a szerencsétlen, stb. 

Minden tettük mögött ez húzódik – a mások teljes semmibe vétele, megalázása, kihasználása.  Saját maguk felmagasztalása és anyagi gazdagodása. Most sem számít semmi egyéb, csak ez.

Isá, por ës homou VAGYTOK!