Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kórházrendszer átalakításának nem most jött el az ideje

Úgy tűnik, Kásler Miklós 2 százalékos állítását igen gyorsan megcáfolták a hivatalos statisztikák, ami nem meglepő, hiszen elég valószínű volt az már a bejelentés pillanatában is, hogy a felsorolt számok egyszerűen nem igazak. Persze a bejelentést megint úgy tette meg az EMMI, hogy azt megtámadni ne lehessen, hiszen valódi tényeket mostak össze hazugsággal, mint ahogy azt közönséges álhírgyárosok teszik. Kásler Miklós állítása, miszerint a magyar kórházi ágyak kihasználtsága tavaly 66 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy a kórházi ágyak 34 százaléka eleve üresen állt, igaz, csak sajnos nem az idei, hanem a tavalyi évre. Az idei számokat – a februári legfrissebbeket – a Népszava elemezte, ebből kiderült, hogy a minisztérium szándékosan (?) félretájékoztatta a közvéleményt. Ennek oka elég egyértelmű, ezért ezen azt hiszem vitatkozni sem nagyon kell.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nyilvántartása szerint idén februárban 77,1 százalékos volt az összes, 67,5 ezer kórházi ágy kihasználtsága. Az aktív ágyak 71,7 százalékán feküdt beteg. A krónikus osztályok pedig 85,5 százalékos kihasználtsággal működtek.

Mint az jól látható, az eltérés jelentős. Itt nem apró tévedésről van szó, hanem arról, hogy hülyének nézik az embereket. Nyilván eddig is ezt tették, ez viszont semmivel sem teszi elfogadhatóbbá azt, amit ebben a kérdésben műveltek. Korábban azt szajkózták, hogy súlyosan beteg embereket – ha előfordult egyáltalán ilyen – nagyon kevés esetben küldtek el a kórházból, és bízták családtagjaikra, hogy azok oldják meg az ápolásukat, ellátásukat. A kórházi ágyak kiürítésével azt a látszatot akarták kelteni, hogy mindenre felkészült a magyar kormány, olyan vagy ahhoz hasonló pedig, ami megtörtént Olaszországban vagy Spanyolországban, idehaza biztosan nem fordulhat elő. A probléma azonban ott van, hogy a látszat-biztonság érzete nem elegendő, hiszen egyre több család kénytelen szembesülni azzal, hogy szeretteiket, rokonaikat gyakorlatilag hazaküldték meghalni. Mert lehet itt statisztikákkal jönni, ki- és megmagyarázni a számokat, csak ezek senkit sem érdekelnek akkor, amikor emberi tragédiák sora játszódik le a hétköznapokban.

De a valódi helyzetet az alábbi összefüggések világítják meg igazán:

A minisztérium tájékoztatásában kifogásolható az is, hogy elmulasztott említést tenni arról: az ágyfelszabadítás szakintézményektől függően egészen más következményekkel jár.

[…] Ezeknek a részlegeknek a kihasználtsága ráadásul majdnem teljes a magyar kórházakban, idén februárban csaknem 88 százalékos volt. Ezen belül a mozgásrehabilitációs ágyak 95 százaléka, a súlyos agykárosodásosoké 96,4 százalékos, míg a gerincsérültekkel foglalkozók ágyainak 86 százalékán feküdt beteg.

[…] A sajtóban sűrűbben emlegetett Károlyi Kórházban a 330 ágy 96,4 százalékán idős beteg, demens emberek feküdtek, közülük a miniszteri utasítás után 40-en maradhattak.

Kásler Miklós parancsot hajtott végre, ez nem vitás. Mint ahogy az sem, hogy ettől függetlenül a felelősség őt terheli. Elég megnézni, hogy az OORI igazgatóját – amely intézmény a legutolsó adatok szerint 88,1 százalékos ágykihasználtsággal működött – kénytelenek voltak kirúgni, mert Cserháti Péter nem volt hajlandó a nevét adni ehhez a válogatott kifejezésekkel minősíthető (én most ettől eltekintek) cselekedethez. Számára valóban fontosak voltak a betegei, ő nap mint nap találkozott velük és rokonaikkal, nem csak számokat és statisztikákat tartott szem előtt. Ezzel szemben úgy tűnik, Káslernek és minisztériumának fogalma sincs arról, hogy mit jelent a valóságban elküldeni több ezer, a legtöbb esetben magatehetetlen, speciális és állandó ápolást igénylő beteget, de attól tartok, ez egyébként sem érdekli sem a minisztériumot, sem az államtitkárságot. Előállnak a hazugságaikkal, ezt szépen elterjesztik országszerte, majd úgy tesznek, mint aki jól végezte dolgát, teljes mértékben lerázva magukról a döntéseik súlyát.

Hogy az ágyak szabaddá tételének hány áldozata lesz majd, az csak a jövőben fog kiderülni, noha abban biztos vagyok, hogy érdemi számokkal majd nem találkozhatunk, maximum becslésekkel. A koronavírusnak eddig hivatalosan – ez szinte biztosan nem tükrözi a valós halálozási számokat – 250 halálos áldozata van Magyarországon, ami egy elenyésző szám lehet ahhoz képest, amire a jövőben számíthatunk a kiürítések miatt. Már most, napokkal a kásleri ukáz alkalmazása után több olyan történet járta be a sajtót, amelyekben betegek rokonai mesélték el, ahogy családtagjaikat hazaküldték meghalni. Ez nem túlzás és még csak nem is álhír, de még csak azt sem lehet mondani, hogy nem lehetett erre számítani, amikor a döntést meghozta a minisztérium. De miért is hallgattak volna szakértőkre ezek a drága jóemberek? A parancs, az parancs, amelyet végre kell hajtani.

A kórházak kisöprésével kapcsolatban egyébként már felvetődött az is – Gulyás Gergely nemrégiben tett kijelentése alapján -, hogy a járvány alatt kezdte meg a kormány a kórházi ágyak csökkentését. Ezt már évek óta pedzegetik egyébként, csak eddig senki nem merte meghúzni, tartottak ugyanis a várható ellenállástól. Most viszont járványhelyzet van, Orbán és kormánya lényegében azt csinál, amit csak akar, ezért élnek is a lehetőségeikkel. Abban sokan egyetértettek, hogy Magyarországon a sok különálló kórház helyett kevesebb, de több specializációval üzemelő egészségügyi intézményre lenne szükség, amelyek létrehozásával csökkenteni lehetne az üres ágyak számát országszerte. A döntés tehát nem feltétlenül ördögtől való, ám az, hogy pont egy járvány kellős közepén, akár embereket is beáldozva kívánják ezt a döntést meghozni, érthető módon felháborító.

Mert még ha szükség is van a kórházrendszer átalakítására, ennek ideje nem most jött el. Békeidőben, jól átgondolva kellene egy ilyen döntést meghozni, hiszen emberek millióinak életéről van szó.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!