Október 30,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Családstratégia

Drága jó Istenem! Hogy ez a fényestekintetű csodatábornok, hazánk, Európa, de inkább az egész világ megmentője, ez a szent ember miért csak most ontja magából ezeket az okosságokat? Ha évekkel ezelőtt teszi, mennyivel könnyebben vészelhettük volna át anyagilag a nehéz időket a családommal együtt. Mert nem szégyen ám tanulni a BÖLCStől.  Például én is bevezethettem volna, hogy a gyermekeimtől megvonom az anyagi támogatást, miközben elvárom, hogy minimum jelesre teljesítsenek az egyetemen. Cserébe viszont kötelezem őket arra, hogy az ösztöndíjuk  felét perkálják bele az amúgy üresecske családi kasszába. A befolyt pénzből én majd jól megvédem őket! Mindentől és mindenkitől. Például elmegyek fodrászhoz, műkörmöshöz. Nem magam miatt, de hát szegényeknek nekik is élni kell valamiből. De aggódni nem kell, mert a családnak meg főzök paprikás krumplit. Kolbász nélkül. Ja, hogy abban nincs elég vitamin? Pech, de a vészterhes időkben „nix ugribugri”, osszák be a maradék ösztöndíjukat, menjenek el dolgozni. Spórolni tudni kell!

Édesanyámék problémáját is megoldottam volna seperc alatt, ha a jó példa már akkor ott lebeghetett volna a szemem előtt. Merthogy sokba kerül a gyógyszer. Nomármost: ha a nyugdíjukat szépen ideadják, akkor én cserébe minden héten kiveszek a 20 féléből egyet-egyet. Hogy az úgy nem jó, mert mindet szedni kell? Fölösleges rinyálni, majd részletekben megkapják. Már jövő hónapban kezdem is a gyógyszerosztást. Addig bírják ki C-vitaminon. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a szomszéd Marika néninek pont arra a tablettára lenne szüksége, amit mi is elég nehezen tudunk beszerezni, szóval azt átadom neki. Végül is anyukámék itthon szakértő kezekben vannak, hiszen a családtagok között akad tanár, kamionos, postás. Orvos? Az nincs, de az egyik gyerekem tanult gyógymasszázst, szóval nem kell nekünk az a nyavalyás fájdalomcsillapító.

Ha előbb jut tudomásomra a Csodás Nagyvezír „hazamegmentő” tervezete, én is sokkal jobban be tudtam volna osztani a családi büdzsét. Mert például a kaja nem fontos. Ugyanúgy tele lehet azt tömni kenyérrel, mint kaviárral, a lényeg, hogy legyen valami a bendőben. Tehát amit a családom étkeztetésén megspórolok, abból csodás estélyi és alkalmi ruhákat vásárolhatok magamnak. Aztán milyen büszke lesz rám a család, hogy még ezekben az ínséges időkben is adok magamra. Persze a barátnőm, a Jucika… Neki se megy olyan jól mostanában. Segíteni kéne rajta is, szóval a még jó állapotban lévő, használható ruhákat átadom neki. Igaz, hogy ő a lányomhoz hasonló testalkattal rendelkezik. Sebaj! Megkapja a csajszi ruháit. Ő meg vesz az ösztöndíj maradékából másikat magának.

Hú, azt meg el is felejtettem, hogy Ági nénit haza kéne hozni az elfekvőből, mert ott már nincs hely számára. Megoldjuk. Én úgyis home office-ban vagyok, majd én vigyázok a kisöregre. Nem, persze, infúziót nem tudok bekötni, de majd beadom szuri formájában. Lélegeztető gépet is kéne rákötni? Ajaj! No, csak kreatívan! Majd felváltva fújjuk a szájába a levegőt! Nem azért taníttattam a gyerekeket, hogy most, amikor igazán szükség van rájuk, kivonják magukat a munkából.

Azért nehogy azt tessék hinni, hogy én nem dolgozom. Látástól vakulásig ellenőrzöm a családom minden tagját (a vadiúj estélyimben). És persze minden áldott nap részletesen beszámolok a rokonaimnak a jelenlegi helyzetről, informálom őket még arról is, mi történt a szomszédban. Megnyugtatom őket, hogy ott csak káosz és zűrzavar van, míg nálunk csodás az élet, mert én kitárt kezekkel óvom minden léptüket. Amúgy meg az apró nehézségek az eddig is mindig kellemetlenkedő szomszéd miatt vannak. Igaz, hogy adott pár százezer forintot, hogy ne csak mindig zsíros kenyér kerüljön az asztalra, és hogy a többiek is tudjanak venni maguknak legalább fehérneműt, de nekem senki ne ugasson bele a dolgomba! És főleg ne mondja meg, hogy mire költöm az ajándék pénzt. És milyen eljárás az, hogy alapból nem nekem, hanem a férjemnek adta oda?! Semmi baj! Rendeletileg előírom, hogy ez a pénz „családstratégiailag” nekem jár!

Kedves olvasó! Ha eddig eljutottál, és nem tudsz párhuzamot vonni „családom élete” és az ország jelenlegi helyzete között, akkor nagyon sajnálom. Akkor jó nekünk minden így, ahogy van.

Kertészné Kormos Noémi 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!