Június 7,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Még szerencse, hogy az infúzió bekötését meg tudom csinálni, ha a bátyám elaltatja a nagyit

[email protected]

Tárgy: Delete

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Deaztánmostmáreléglegyen! Írtam kendnek, hogy dolog van! Pancsikoljon csak kend üldözött keresztényként a muszlimok között az Erdélyen át itthonról küldött türk fertőtlenítőbe kedvire, és ne várjon tőlem levelet, mert dolog van!

Na, nem annyi dolog, mint amennyit utoljára írtam, hanem a triplája. Már ha jól számolom. Mert a számolás tudomány beszippantásával is elmaradtam csöppecskét. A bátyám nyomatja a házijaimat fejből online a tanerőknek, mert csak egy számítógépünk van, wifink viszont nincs. Így a dédi volt barátnőjének (aki visszasötétült és hirtelen megint keresztény lett, és mert természetkedvelő, most zarándokol nem brigádkirándul, de ezt is mi fizetjük) szóval a volt barátnő unokájának a leckéjét is a bátyám csinálja náluk barterben, mert azoknak mindenük van, csak a gyerek zsengés a koksztól, mert nekik még arra is telik a fürkészés visszaosztásából, nekünk meg jól jön a cserébe kapott maszk a nagyiéknak.

Tehát azon kívül, ami miatt nem tudtam írni kendnek, nos, az már eleve azok és ezekre még rájött, hogy potenciális vírushordozó, öregellátó és most legújabban utolsókenet előkészítő betanítatlan munkásként is funkcionálok. Ez mind hivatalos titulus. Hiába. Magas küldetés ez nekem egyenként is, mint szamárnak a ló jászol. Ez van. Delete. A vezénylő tábornok parancsba adta és a magyar ember kötelességtudó. Tessék csak elolvasni, mit vallott a magyarok szorgalmáról Veesenmayer a magyarországi zsidótlanítás kapcsán Nürnbergben. 

Amiért mégis muszáj kendnek írni, hát az a féltés! Mert haza talál szédülni. Mert az Erdogan-féle rendeleti kormányzás honosítása után szemtanúja akar lenni, hogy ilyenkor a szakszerűség miatt minálunk kit és milyen ürüggyel visznek majd a dutyiba.

Ne higgyen kend az álhíreknek! Emlékezzen, a több diktatúrát túlélt anyudédimama megmondta: „A politikaielnyomórendszerváltástól az elnyomottak automatikusan nem hülyülnek el, viszont az elnyomók azonnal részleges amnéziába esnek; a régiek csak a szépre, az újak csak a rútra emlékeznek.” Márpedig itten mostan még harminc esztendő után is sok proletár maradt az előző diktatúrából. Akik az uralkodó osztály tagjaként az hagyján, hogy évente a Balatonhoz jártak üdülni, hanem még emlékeznek is. Hogy balatoni halat ettek a balatoni büfében, nem hekket, és zöld üveges magyar Kinizsi sör volt a mezítlábas magyar Kossuth cigi szieszta partnere a férfiembernek az ebéd utáni csendes pihenő idején, amíg az asszony a Magyar Divat Intézet által tervezett, 127 magyar ruhaipari vállalat 78 ezer dolgozója által gyártott egyrészes fürdőruciban magyar fagyit evett a gyerekekkel a magyar presszóban.

És az Ők Hazájuknak sok ez a tanú az Ők Balatonjuk vonatkozásában (pláne az elcsaklizott vállalati üdülők és úttörőtáborok tömeges államilag finanszírozott burjánzó hitéletét tekintve). A szögesdróttal kerített életterükben nem halasztható tovább a költségracionalizáló tanúeltakarítás, a kórházak adósság-állományának egyidejű csökkentésével és a temetkezési ágazat felfuttatásával (a mi falunkban már három cég is rácuppant a temetés bizniszre, pedig itt csak néhány csókos tud egy sírhelynyi földet venni a kistafírungozott papoktól, a többségnél poralakban jön haza a magyar közelmúlt jóra emlékező elnémult tanúja, a kredenc).

Helyettük előbújnak és hangoskodnak a csúnyára emlékezők. Én is hallottam egy ilyet. A tatát fűzte valami kis nyálas nagyokos. „Bezzeg a német katonák mikor itt voltak, nem erőszakolták meg a magyar nőket, mint az oroszok!” Mire a tata: „Mert elfelejtették már, hogy a kalandozások idején megerőszakoltuk az apácáikat, az oroszoknak viszont friss emlékeik voltak a magyar partizánvadászok kinti sikereiről, arról nem is beszélve, hogy amikor a németek itt voltak, akkor jó szövetségesként (a gyerekre való tekintettel mondom, de értsd felnőttként) nyilvános házakkal traktáltuk őket, hogy ne lankadjon a harci kedvük.”

Ami meg a család iránti érdeklődését illeti, hát megvolnánk. Úgy, ahogy. Lassacskán. A tata szerint nekünk nincs mit félni ettől a vírustól, mert koronás. Márpedig tudvalevő, hogy a koronás fél a proliktól, mert ha azok bepöccennek, akkor vége a rosszul használt idegen szavakkal tűzdelt hosszú mondatoknak, meg a képviselői fizetésemeléseknek, meg a válságra való tekintettel a focisták kárpótlásának. Ezért is van többek között kijárási tilalom (mielőtt szóvá tenné, mondom: nem, a Tarajoska nem kijár, hanem ki-be repül, fürkész, spájzol, postáz, és mellékhatásként röptében célzottan nyal és epét okád). Mi se megyünk sehova. Most. A bátyám a neten tanulmányozza az aneszteziológiát, mert nem érti, hogy a sok felnőtt magyar ember hogyan maradhat éveken át olyan mély altatásban, hogy észre sem veszi,  itt már rajta kívül semmi sem magyar. De praktikus oka is van. Hamarosan katétereznem kell a nagyit és a kórházból vele kiadott használati utasításból (tudjuk kik) kitépték azt a két lapot, ami ezt ismertetné. Még szerencse, hogy az infúzió bekötését meg tudom csinálni, ha a bátyám elaltatja a nagyit, mert ha ébren van, akkor folyton magyaráz, mert a „látós” szemüvege a kórházban maradt, az „olvasóssal” meg nem ott látja a vénát, ahol én, és rám hozza az ideget az útmutatásaival! Így meg csak boldogulunk, mert a tata is megmondta, hogy „ami bemegy, az a természet parancsának engedelmeskedve ki is jön, kivéve a politikust, mert ha az egyszer beleül a bársonyszékbe, az úgy belehízik, hogy flexszel kell kivágni és a törzs csak felfelé lát, mert a potroh lefelé már takarja a kilátást”.

Na, mondjuk nem ez az első mondat ebben a levélben, amit kenddel ellentétben nem értek kristálytisztán, de nekem nem is az értés a dolgom, hanem, hogy kendért is aggódjam. Még a fejét is fordítsa el, felénk se nézzen, mert kend is benne van a korban, és a Martinovics titkos ügynök múltjáról tud ezt-azt, amit nem kellene, és mi van, ha a postaköltséggel is spórolni akarnak?

Bütyökfalva, 2020. április 20.                   

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.