Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Egy normák nélküli társadalom menthetetlenül lezüllik

Popper Pétert fogom idézni, aki immár tíz éve nincs fizikai valójában közöttünk, de bizonyos vagyok abban, hogy művei sokunkat átsegítettek már nehéz élethelyzeteken, és fognak a jövőben is. A napokban ugyanis újraolvastam azt az írását, amelyben mai tündöklő félistencsillagunkat jellemezte 2005-ben, akivel saját bevallása szerint soha egy szót sem váltott.

„Csak” tizenöt év telt el azóta, és az akkori próféciából ma valóság lett. A rendszerváltás idején Popper Péter bizalommal tekintett a Fideszre, a fiatalokra, bennük látta azt a lehetőséget, amely jó irányba képes befolyásolni a magyar politikát. De „…évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat,  tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látókörük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja.”

Ennél is nagyszerűbb ez az idézet az írásból: „a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni”.

A sors fintora, vagy valaki Orbán környezetéből olvasta a cikket. A nagystílűség hiányáról beszélve felsorolásra kerül néhány „nagy üzlet” ötlete, többek között az, hogy „építsen űrrepülőteret a zempléni hegyek között”. Kísérteties volt olvasni és közben tudni, hogy bizony valami ilyesmit már zászlajára is tűzött a szorongó kisember.

És igen, már akkor szóba került a mára ténnyé vált lehetőség, hogy politikai maffiózó énje fog felülkerekedni minden egyéb, esetleges pozitív tulajdonságain is. Volt lehetőségük a Fidesz-fiúknak elit ösztöndíjakból tanulni az átkosban, akár külföldön is – attól a Soros Györgytől kapott pénzen, akinek a nevét tíz éve naponta igyekeznek bemocskolni,  ezek a „hálás” felkarolt senkik -, nagy többségüknek a Parlamenten kívül soha az életben nem volt más munkahelyük. Hatalomra kerülve, majd onnan kipottyanva megértették, hogy a „normális” életben egy napig sem tudnának megélni, mert nem értenek semmihez, semmiben nincs gyakorlatuk vagy tapasztalatuk. Nyolc évig készültek – bőszen,  hiszen a túlélésükről volt szó – arra, hogy ha majd még egyszer ők ülik körül a zsírosbödönt, és csak azzal foglalkoznak, ami fontos: saját maguknak szerezni, markolni, meggazdagodni. Bármi és mindenáron. 

Pontosan ezt teszik tíz éve, fényesen igazolva Popper jellemzését az általa személyesen nem ismert vezérről, akitől így búcsúzik írása végén: „Vezér, nem irigyellek!”

A magam részéről viszont Magyarországot és lakóit nem irigylem. Már régóta nem, de most különösen, amikor az egész Unió számára elrettentő példává vált ugyanaz a vezér. Akinek áldatlan ténykedését gyakorlatilag ölbe tett kezekkel figyeli egy évtizede Európa uniós családja, rendszeresen megkapja a bizonyítékokat a csalásokról, lopásokról, jogtiprásokról, a média bedarálásáról, minden és mindenki lejáratásáról, beleértve Brüsszelt és prominenseit, akik tűrik mindezt. Folyósítja a pénzeket a közös kasszából – időnként áldásosan tévedve többet is, mint amennyi jár –, holott számtalan dokumentumból tudható, hogy ezek nagy részét elsikkasztják. Egy éve madzagon lógatják a Fideszt – na jó, természetesen közös megegyezéssel van felfüggesztve a párt az EPP-ben –, mert nem merik meglépni a kizárást. Olcsó taktika az egész, méltatlan, abszurd játszma és porhintés.

A legnagyobb bajról szerintem még fogalmunk sincs. Vagyis arról, hogy mi lenne akkor, ha  sikerülne a terv és Magyarország lenne a következő, aki elhagyni kényszerül az Uniót. Nem önszántából. Fideszéknek ez nagy könnyebbséget jelentene, mert lekerülne az a minimális ellenőrzés is a tetteik felett, ami talán ma mégis, még így is létezik. Lehet majd korlátlanul duhajkodni, rendeleti kormányzást fenntartani életük végéig (okot mindig fognak találni rá, lásd a 2015 óta folyamatosan fenntartott, tömeges migráció okozta válsághelyzetet), eltörölni minden választást, népszavazást, egyéni kezdeményezés esélyét. Lehet tovább csiszolgatni az alappapírt, napi érdekeiknek megfelelően. Nem lesz több EU-s forrás? Majd megsegítenek a diktátor haverok, van már belőlük egy csokorra való a tarsolyban, nem véletlenül kuncsorogta körbe a fél világot a szotyolabajnok. 

Hogy mi lesz az országgal, az pont annyira [email protected] tárgya részükről, mint ahogy eddig is az volt. Lesz újabb ócska nemzethy és dakotakipcsak demagógia, amivel megmagyarázzák, miért is jó Magyarországnak az EU-n kívül. Tutira készülnek, biztos, ami biztos, az új lózungok, amik pont úgy be fognak égni az agyakba, mint a migráns-Soros-Gyurcsány mantra. És addigra már az sem lesz fontos, ki hiszi el. Mert ha nincsenek választások, mindegy, miben hisz az istenáldotta nép, nem kell majd érvelni és ígérgetni sem. 

Sajnos nem tudom megvárni a napnyugtát, ahogy Popper javasolja, mielőtt siratni kezdeném a napot. A napnyugta már eljött, majdnem teljes a sötétség, és senki sem tudja, mire ébredünk holnap. Egy normák nélküli társadalom menthetetlenül lezüllik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!