Tény és való, hogy hálátlan népség vagyunk mi, alattvalók. Szegény politikusokat csak bántani tudjuk, időnként még az is felmerül egyesekben, hogy el kellene számoltatni őket sok mindennel kapcsolatban: az orruk alá dörgölni a hazugságaikat, megvizsgálni tetteiket és azok következményeit. Vagyis számon kérni rajtuk azt, mit is kezdtek a lehetőséggel a hatalom húsos fazekának közelében. Ahova mi juttattuk őket a szavazatunkkal.
Mindez nem elég, jött valami francos világjárvány. Na, még ez is!
Egy spanyol kisváros alpolgármestere (hölgy az illető, a negyvenes évei elején járhat, évi cca 60 ezer eurós fizetéssel rendelkezik) a napokban telekiabálta az egyik közösségi oldalt a panaszával: „Unatkozom, uuuunatkozoooooooooooooom! Unom a Netflixet, unom a könyveket, unom a filmeket!” – és így tovább. Egy humorérzékkel megáldott ellenzéki képviselő azt üzente neki: ne unatkozz, mondj le, Marika! (A hölgy pártjának vezetősége vagy azonnali bocsánatkérést, vagy mielőbbi lemondást vár a szegény unatkozótól, aki egyébként egy olyan városnak az alpolgármestere, ahol tombol a járvány.)
Nem kellene ennyire szigorúnak lenni, szerintem. Én például elküldeném tanulni. Fiatal még, hadd szerezzen tapasztalatokat. Egy úti célt rögtön fel is tudok ajánlani, legyen mondjuk Budapest.
Ott tutira jól fog szórakozni. Egyrészt, nem hogy hatodik hete tartó kijárásai tilalom nincs, hanem nyugodtan lökdösődhet a közértben egy kis téli szalámiért (csak fussa rá abból a fent említett fizetésből). Másrészt, arrafelé mindig történik valami. Mostanában leginkább éjszaka zajlik sok dolog, amikor a szegény magyar politikusok kénytelenek éjt nappallá téve dolgozni, hogy be tudják nyújtani az aktuális országnyúzó törvénymódosítási javaslataikat.
Meg aztán Marika ott nyugodtan sétálhat, várost nézhet, elkeveredhet érdekes helyekre, ahol az udvarra kitolt betegek üdítő látványában gyönyörködhet. Csak hogy ne unatkozzon, beülhet egy fodrászhoz is akár, bár az is igaz, hogy arctisztításra most nem tud költeni a pénzecskéjéből, meg talán kéz-és lábápolásra sem, bár ez utóbbiakban nem vagyok biztos.
Míg Marika saját városában ha valaki indok nélkül tartózkodik az utcán, megsértve ezzel a kijárási tilalmat, 100-600 euró büntetést is kaphat, addig Budapesten egy rendszeresen ülésező és nagyon tevékenykedő operációs törzset találhat. Ha esetleg nem értené a spanyol hölgy a „műtétek”, bocs, mű-tettek, lényegét, az nem elsősorban a nyelvi nehézségek miatt van. Sokan értünk és beszélünk eléggé jól az anyanyelvünkön, és mégis gyakran esik lefelé az állunk az értetlenségtől.
Talpra, spanyol, irány magyarhon! Nem kell mindjárt kirúgni szegény ostoba párttársat, ha egy világválság kellős közepén azt gondolta a legfontosabb mondanivalójának, hogy ő mennyire unatkozik. (Remélem, arra azért rá tudta venni magát, hogy este 8-kor kiálljon az ablakba megtapsolni az egészségügyi dolgozókat, vagy már ez is uncsi lehet így, ennyi hét után?)
Az ostobaság nem ismer határokat semmilyen értelemben. Valamiért szegény politikusokat különösen kedveli. És mi mégis ilyeneket ültetünk a saját nyakunkba és tűrjük őket. Majd Pesten megtudja Marika, milyen rég óta.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.