Nem panaszkodhatunk, mostanában bővében vagyunk a híreknek, napjaink olyanok, akár a gazdagon megrakott cukorkásdoboz, kedvünkre válogathatunk belőle és sose érünk a végére. Mondjuk jó hírek nem nagyon vannak, illetve ha vannak is, hamar kiderül róluk, hogy nem is annyira jók. Itt van mindjárt az a nagyszerű eredmény, hogy hála a kormánynak vagy az Operatív Törzsnek (lehet persze, hogy most gyakorlatilag a kettő ugyanaz), bőségesen állnak üres kórházi ágyak a leendő koronavírusos betegek fogadására. Ebben nincs okunk kételkedni, annál inkább, mert a teljhatalmú miniszterelnök most körberohangálja az összes kórházat és a saját szemével győződik meg róla, hogy a szükséges intézkedés megtörtént, éppen csak bele nem fekszik az ágyakba, hogy kipróbálja, valóban jó lesz-e az előkészített terep a Nagy Feladatra. Hogy hogyan sikerült kiüríteni a megannyi ágyat, az iránt nem mutatott érdeklődést, miért is mutatott volna, megoldották, tehát na ugye, hogy meg lehetett oldani. Aki akadékoskodott volna, azt operatívan leváltották. A kórházon kívüli ellátást meg majd megoldják valahogy, találékonyak az emberek.
Az egészségügyre most általában kevés a panasz, mondhatni nincs, tulajdonképpen most bizonyosodik be, hogy többnyire indokolatlanul vesszük igénybe az egészségügyi ellátást. Csak az megy orvoshoz, akinek tényleg muszáj, holmi kivizsgálások várhatnak, ha valaki decemberben kapott időpontot áprilisra, majd kérhet később másikat, senkit nem ér veszteség, többnyire nem halunk bele, ha meg mégis, hát istenem, senki nem élhet örökké. Ezt az időszakot akár kísérletnek is tekinthetjük, ha beválik, így is maradhat a válsághelyzet után, aztán ha valaki majd méltatlankodik, elég lesz felidézni, hogy bebizonyosodott, képesek vagyunk mi az észszerű takarékoskodásra is.
A gazdaság most bajban van, de majd a kormány megmenti, nem szabad ebben kételkedni, készültek akciótervek, most megszűnnek ugyan munkahelyek, de majd teremt a kormány másikakat, semmi baj, addig is ott a mezőgazdaság, ott mindig jól jönnek a szorgos kezek. Különben is, Matolcsy György megmondta, nemhogy visszaesés nem lesz, de egyenesen növekedni fogunk, na jó, nem olyan hatalmas sebességgel, mint egyébként tettük volna, de növekszünk, márpedig ha ő azt mondja, akkor ez így is van.
Szerencsére nincs az a járvány, ami a határvédelem fontosságáról elterelné a figyelmünket. Egyik szemünk egyfolytában a határt kémleli, nem jönnek-e a migránshordák, most kissé alábbhagyott a szüntelen támadás, de azért még ott vannak, a csoda tudja, mit csinálnak ilyenkor, hogyan vannak karanténban, mit kezdenek a betegeikkel, a halottaikkal, mert gondolom, a vírus őket se kíméli, de ezzel nem foglalkozunk, megvan nekünk a magunk baja.
Egyébként az idegenekkel mindig csak a baj van. Hozzánk is ugye az irániak hurcolták be a koronavírust, most meg a fővárosban bűnözött egy nigériai cserediák. A hírek szerint egy partnerkereső oldalon megismerkedett egy hölggyel, felment hozzá, ám a szexuális szolgáltatásért nem akart fizetni, erre a hölgy kiutasította a lakásából. A nigériai nem tett eleget a felszólításnak, hanem fojtogatni kezdte a hölgyet, majd meg is erőszakolta, a végén persze nem fizetett, a hölgy pedig természetesen feljelentette. A rendőrség el is fogta az erőszakos külföldit és most eljárás indult ellene.
Arról nem szólt a hír, hogy koronavírusos volt-e.
Pável Melinda
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.