NEHAZUGGY

A belterjes kommentszekció

Bolla Rita | 2020. Április 17, Péntek | 18:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokszor felmerült már a kommentek között olyan vélemény, hogy „Erősítgessétek, védjétek csak egymást! Olyan ez az egész kommentszekció itt, mint egy csorda”. Tényleg olyan kicsit, de ez inkább jó, mint rossz. Kialakult a portállal együtt egy közösség, ami, ha úgy alakul, összezár.

Tudom, hogy vagytok többen is, akik kiléptetek a Disqus személytelensége mögül. Én is chateltem néhányatokkal már privátban, sőt van, akivel személyesen is találkoztunk. Van, akivel együtt dühöngünk a közélet eseményein, kikérjük a másik véleményét, ha tudjuk, hogy annak átfogóbb tudása, rálátása lehet egy adott témára.

Sokunknak sokat adott ezzel a portál. Esetemben ez most szintet lépett, mert az anyám életének meghosszabbításában, életminőségi romlásának lassításában segített.

Az anyám 72 éves, és tündérmesébe illő szerelemben élnek a 73 éves apámmal 52 éve. Nem látszik rajtuk a kor. Fiatalos életet ének, úgy is öltöznek, úgy is gondolkodnak. Néhány éve elkezdtek táncolni tanulni, azóta felborult a pedáns rend náluk. Szőnyegek felcsavarva, dohányzóasztal kiiktatva, és Sinatrától a latinokig átívelő melódiákra lebegnek, dőlnek, vagy éppen ugrálnak órákat naponta. Mindenhova elmennek, ahol táncolhatnak. A rendezvények végén a zenekarok pedig már csak miattuk játszanak, az emberek pedig tapsolva figyelik őket.

Decemberben anyám beteg lett. Gyenge volt és köhögött. Anyai ágon mindenki asztmás a családjában, ő ennek ellenére 16 éves kora óta láncdohányos. Mint később kiderült tüdőgyulladása volt, de nem annyira foglakozott ezzel senki, ő sem. Feküdt egy kicsit, aztán felkelt és járt, lebegett, ugrált és dőlt apámmal a nappali közepén.

Aztán néhány hete ismét nagyon köhögött. Mindenféle vizsgálatokat végeztek el rajta, ami szerencsére kizárta a rosszindalatú elváltozást. Kapott gyógyszert, pipákat, jól lett azonnal. A vírus már tombolt, mire elfogyott az a gyógyszermennyiség, amit be kellett szednie. Néhány nap múlva annyira köhögött újra, hogy alig kapott levegőt. A háziorvosuk nagy körültekintéssel, a rendelési ideje után, a már kifertőtlenített rendelőben vizsgálta meg. Valami nem stimmel – állapította meg. Tüdőgyógyásszal konzultáltak, aki úgy döntött, hogy inkább újra megvizsgálja mielőtt gyógyszert töltene csak fel neki a felhőbe. A vizsgálat jóval rosszabb eredményt mutatott, mint a korábbi. Újabb erős gyógyszereket kapott, és a doktornő azt mondta, hogy amennyiben a tizedik naptól megint visszatér a fuldoklás, akkor be kell feküdnie Törökbálintra. Erősen utalt rá, hogy ezt jobb lenne pillanatnyilag elkerülni.

Anyám a gyógyszerektől megint jól lett, és dohányzott újra, ahogy eddig is tette. Nem annyit – mondta -, csak meggyújtja, kicsit szívja aztán el is nyomja. Klassz, bravó! Mindenki idegbeteg, de nem tud tenni ellene senki semmit, még apám sem.

A múlt héten beszéltem valakivel a kommentszekcióból az egészségügyi helyzetről, amire tudtam, hogy neki átfogó rálátása van. Elmondtam, hogy engem folyamatosan keresnek meg az egészségügyben dolgozó ismerőseim azzal, hogy nincs védőfelszerelésük, szervezetlen fejetlenség van, az anyámat pedig Törökbálintra akarják beutalni. Most? – kérdezte meglepetten. Mi a baja? „Köhög, sípol és nem kap levegőt, ha nem szed gyógyszert. Ha szed, akkor jól van, tud cigizni… Mindenki asztmás anyai ágon náluk, biztos ő is az lett.” Figyelj, Rita, senki sem lesz asztmás 72 évesen, és főleg senkit sem utalnak be most Törökbálintra csak úgy. Küldd át a leleteit, megnézem.

Átküldtem. Tőmondatokban, soronként reagált rájuk – gondolom, ahogy haladt az olvasásukkal.

Ez egy középsúlyos tüdőbetegség. Nem gyógyítható. Ha most (most ebben a pillanatban) nem teszi le a cigarettát, akkor három hónap múlva hármat sem fog tudni ellépni az oxigénpalackja mellől. Erre számítson. Amennyiben nem gyújt rá innentől soha (!) többet, akkor ez még most is jelentős pozitív változást fog eredményezni. Nagyban lassítani fogja az életminőségének romlását.

Beng! Ültem ott telefonnal a kezemben, a sorok jöttek. Tőmondatok, amikben az volt, hogy anyám nemigen fog táncolni többet a nappaliban apámmal, ha nem változtat azonnal. Nem tudtam mit csináljak. Hogy lehetne leírni, elmondani azt, amire szám sincs, hogy kifejezze, hogy hányszor, hány ember mondta el már neki: ne cigizz! Aztán döntöttem. A kifotózott beszélgetést, az összes tőmondattal átküldtem neki. Egy idő után válaszolt: nem gyújtok rá többet.

Ma csütörtök van. Eltelt a tíz nap. Ma kell hívnia a tüdőgyógyászt. Nem fullad. Azóta csak kétszer gyújtott meg, majd dobott el azonnal cigarettát.

A portál és valaki a hozzá tartozó belterjes kommentszekcióból úgy fest, hogy megmentette az anyámat. Köszönöm!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!